Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvm.évfolyam 1994.1. szám Gémes István: 1994 - A CSALÁD ÉVE Karácsonyi beszédében Il.János Pál pápa látható elégtétellel jelentette be, hogy "a Katolikus Egyház és az E- gyesült Nemzetek 1994-et a Család É- vének nyílvánította ki". Ez azt jelenti, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az emberiség eme legősibb, legtermészetesebb intézményének. A család, amelybe beleszületünk, s amelyet mi is alapítunk, ténylegesen isteni rend. Még akkor is, ha ezt külön nem hangoztatjuk. Van azonban néhány olyan mozzanat, amelyet az év kezdetén rögtön meg kell említeni. Mielőtt elragadtatnánk magunkat. A CSALÁD TISZTELETE VAGY CSALÁDKULTUSZ? A család nem emberi találmány, hanem valamennyiőnket meghatározó isteni intézmény. A család Isten teremtési és kormányzási rendje. Belőle jövünk és bele térünk vissza. Még akkor is, ha a tagjai ezt a keretet és ütemet lenézik, megvetik vagy széttörik. A család tehát számunkra adott tény, nem nekünk kell azt kitalálni. De nem is kell különösebb tiszteletet követelni neki. Kampányokat sem kell szervezni, hogy a családot jobban tiszteljük. Tiszteletet u.i. a szülők, az apa és az anya iránt követel meg Isten parancsa. Nem azért, mintha ők önmagukban különleges értékkel bírnának. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nem minden apa és anya viselkedik szülőhöz méltóan. Emlékszem egy többségében szétzilált családokból verbuválódott konfirmanduscsoportra, amellyel csak nagy harc és győzködés után lehetett egyáltalán a 4. parancsolatról beszélni: tiszteld apádat és anyádat...! Azt tiszteljem, aki cserbenhagyott bennünket, lelépett egy másikkal, s azóta sem törődik velem? - volt a nehezen megcáfolható érvelés. Isten tiszteletet csak magának kíván, ő egyedül a tiszteletreméltó. Azonban a nemzés-szülés szülőknek kiadott feladatával a tiszteletét is átruházta rájuk. Az első parancsolatot így egészíti ki a negyedik: a szülő Isten helyettese a gyermekek felé. Tiszteletük egy rész az Istennek kijáróból, megvetésük pedig Isten ellen is irányul (Róm 1,30). A szülő dolga, hogy házát igazgassa, sőt az is, hogy gyermekeit engedelmességre tanítsa (lTim 3,4). De ezt abban a tudatban kell tennie, hogy Istent tiszteljék elsősorban, így lesz a szülők iránti engedelmességnek is jogalapja (lTim 5, 4), Am, ha az Iras a gyermekektől szüleik iránti engedelmességet követel, még erőteljesebben figyelmezteti az apákat: "ne bosszantsátok gyermekeiteket, nehogy kétségbeessenek" (Kol 3,21). Aki tehát a család-évet kezdeményezi, a család-kultusz helyett inkább a generációk együttélése rengeteg problémái valamelyikének orvoslását tűzze ki célul. Ez pedig legintenzívebben csak úgy történhet, ha a kérdés teremtésbeli, tehát vallásos öszszefüggéseit vesszük komolyan. A CSALÁD ÉS A TÚLNÉPESEDÉS Kérdés persze az, hogy milyen családra gondolnak a család-év kikiáltói? Az atomizálódott, egyes tagjaira széthullott, a felbontott, a csonka, a beteg, a torzóhoz hasonlító, a többszörösen megrugdosott képződményre? Mert az egészséges, viszonylag rendezett, a természetes számba menő gondokkal is elevenen élőnek sem különösebb tiszteletet nem kell kérni, sem a fenntartására buzdítani. Marad tehát a beteg, amelyet gyógyítani kell. Am családterápiás szakértők tudják, hogy - ahol még segíteni lehet - a gyógyulás nem fér bele naptári keretbe, egyéves tervbe, mert hosszadalmas a kezelés és a gyógyítás. És hogyan állunk a túlnépesedéssel? Aki családot akar menteni, annak minden tőle telhetőt meg kell tennie a felelőtlenül indított, a következményeket végig nem gondolt "családalapítások" kordába szorításáért. A nemzést-fogamzást Isten nekünk adott jó feladatának kell tartanunk. Ám, ha ez az aktus csak ürügy a nemiség felelősséget nem vállaló kiélésére, vagy egy család nem is akart alapítására, akkor bátorságunk kell legyen az okok lehetőség szerinti kiküszöbölésére. Inkább, mint a "szörny-szülött" kozmetikázására. A CSALÁD-KAMPÁNY A MÉRLEGEN 1993- novemberében Luxemburgban jött össze az Európai Szeniorok Parlamentje, hogy befejezze és fölmérje az "Idősek Évének" eredményeit, amelynek az Európai Unió 1993-at jelölte meg. A résztvevő 500 idős polgár arra jött rá, hogy az európai közvéleményben jóformán senki sem tudott az Idősek Évéről. De a csalódás és kiábrándulás akkor hágott a tetőfokára, amikor kiderült, hogy üres parlament előtt tárgyalnak: azok a képviselők, akik az "Idősek Évét" annak idején maguk elhatározták - a záróülésen egyszerűen távolmaradásukkal tündököltek. Kár lenne, ha a Család Éve is ilyen eredménytelenül zárulna. Hervay Gizella: Leltár Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak. Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám, vagy csak ez a század, két háború árvája, szegény. Megszülettem mégis, mert még befizet a Jó Természet egy-egy árvaházra, hogy a névsorolvasásnál legyen valaki. Szülőföld helyett térképen tanultam járni, kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek és tengerekre festett hegyek között. Halottaktól tanultam beszélni - mondták magukat a kövezetnek konokul, alattuk az ég. így lettem felnőtt, így vert vaságyra a szerelem. Életben maradtam mégis. Mindegy, hogy meddig és miért. Megszületett a fiam és akartam.
