Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
Egyházunkban ébredés van Máté evangéliumának 9. fejezete végén a szentíró leírja, hogy Jézus körüljárja az országot, a városokat és falvakat, meglátogatja a zsinagógákat - ma nyugodtan azt mondhatná, hogy az egész országra kiterjedő püspöki egyházlátogatást tart, s annak befejeztével összehívja a legszűkebb munkatársi gárdáját, a tanítványokat, s elmondja nekik a benyomásait. Két képben örökíti meg azt, amit tapasztalt: olyan a nép, mint a megyötört, szétszórt, pásztor nélkül való nyás, és olyan a nép, mint az aratásra megérett fehér gabonatábla, mely csak az arató munkába állására vár már. A két kép látszólag teljesen ellentétes. Az egyik a halál lehetetét terjeszti, a másik az élet ígéretéről beszél. Az egyik csupa lemondás, a másik csupa munkára biztatás. Nem lehet ezt az ellentétet feloldani azzal, hogy a két képet egymás mellé helyezzük, és azt mondjuk, hogy bizonyos területeken a temető képe az egyház képe, bizonyos területeken pedig az aratás az egyház képe. Nem lehet úgy sem feloldani az ellentétet, hogy egymásutániságot próbálunk belevinni Jézus beszámolójába, és azt mondjuk, hogy a pásztor-nélkülvalóság meggyötört állapota az a forró nyár, melyben Isten megérleli az Ő aratását, s így vezeti át az egyházat a temető kapujából az életre. Mind a kettő igaz, az egymásmellettiség éppen úgy, mint az egymásutániság, de éppen úgy igaz az is, hogy Jézus egyszerre látja a két képet. Az egyház meggyötört, pásztor nélkül való nyáj, de ugyanakkor, ugyanaz az egyház aratásra érett gabonatábla. Csak a szétszórt nyáj képét látni: kishitűség, csak Ezzel a cikkel emlékezünk a húsz évvel ezelőtt elhúnyt D. Túróczy Zoltán püspökre, a magyar evangelizáció munkására. az aratásra érett gabonamező felett ujjongani: a valóságot józanul nem látó balgaság. Bármennyire is igaz mindez, az is igaz, hogy az ige szerint Jézus a tanítványoknak főképpen az aratásra érett gabonamezőnek képét akarta a szívébe vésni, és ezt akarta bennük a jövendő munkájuk hajtóerejéül erőssé tenni. . Elég sokat mozgok az országban. Járom a városokat és falvakat s tanítok templomainkban, hirdetvén az Isten országának evangéliumát. Az egyetemes közgyűlésre az egyház lelki munkájáról befutó jelentések alkalmával összefoglaló képben állt elibém egyházunk lelki arca. Mégis nem tapasztalataimra és nem a hivatalos jelentésekre, hanem az igére és a benne foglalt Ígéretre támaszkodom akkor, amikor szeretném mélyen a szívekbe vésni azt a látást, amivel Krisztus nézte az egyházat és annak állapotát: »Az aratni való sok« (Mt 9,37). Letagadhatatlan, hogy egyházunkban ébredés van. Ezt nemcsak azok állapítják meg, akik külföldről járnak hozzánk, s akiknek ez egyházunkról az általános benyomása, hanem mi magunk is kénytelenek vagyunk álmélkodó csodálkozással nézni, hogy mint dolgozik Isten egyházunkban. Felsorolom az ébredésnek egypár nyilvánvaló jelét. Itt vannak a gyülekezeti evangelizációk. Valamikor elképzelhetetlennek gondolták, hogy gyülekezeteinkben egy héten keresztül az emberek jóformán minden mást félretegyenek, s csak a legszükségesebb s elhalaszthatatlan kötelességeiket végezzék el, különben pedig jóformán reggeltől estig az Isten igéjével foglalkozzanak. Ma az a helyzet, hogy a gyülekezeti evangelizációk alatt soha nem látott, a nagyünnepek tömegeit is megszégyenítő tömegek sorakoznak fel Isten igéje köré. Elkényelmesedett városi emberek korán hajnalban kelnek azért, hogy reggel 7 órakor már ott lehessenek egy héten át az istentiszteleteken, s mezei munkában megfáradt falusiak ülnek késő éjfélig a kemény templompadokban, vagy szűk iskolapadokban, hogy táplálkozzanak az igével. Nem győzzük kielégíteni a gyülekezeti evangelizáció iránti kéréseket. Károgó hollókat, kik vészmadárként beszélnek az egyház pusztulásáról, szeretném kézen fogni és elhozni egy-egy ilyen evangelizációnak a forró levegőjébe. Tudom, hogy előttük is feltárulna ez a látás az aratásra váró érett gabonamezőkről. Mikor mindezeket megállapítjuk, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a gyülekezeti evangelizáció elegyítetlen igét hirdet. Azok a tömegek, melyeket megmozgat, nem kapnak tehát ékesen szóló szónoklatokat, bölcselkedéseket, művészi élményeket, csak a keresztről való egyszerű és sokszor megbotránkoztató igét, mégis jönnek, mert érzik, hogy ez az, amire szükségük van. Az ébredés másik nyilvánvaló jele a konferenciák. Amikor a gypülekezeti evangelizáció munkamódszere megindult, azt gondoltuk, hogy lejárt a konferenciák ideje, és Isten éppen ezért ajándékozta a régi evangélium hirdetésének új módszerét a gyülekezeti evangelizációban. Ma már világosan látjuk, hogy a konferenciák ideje nem járt le. Az a nyár, amely valamikor az egyházi élet halott időszaka volt, lett az egyházi élet legelevenebb időszaka. Konferencia konferenciát követ. A konferenciázó helyeket mind bővíteni kell, mert nem bírják befogadni a résztvevőket, s új meg új belmissziós telepeket kell létesíteni, állandó vagy időszakos konferenciázó helyül. így született meg Kapernaum, Klotildliget, Hűvösvölgy mellé Fót, Répcelak, Szilvásvárad, Marospart. Csupa áldott helyei az Istennel való találkozásnak. Figyelemre méltó ennél a mérlegelésnél az is, hogy máskülönben eléggé nehezen mozgó s anyagi nehézségek miatt amúgy is eléggé helyhez kötött népünk nem csupán a hozzá földrajzilag legközelebb eső konferenciákat keresi fel, hanem messzemenő áldozatokat is hajlandó hozni azért, hogy Isten eledelével jóllakjék. Szívet megindító és megmelegítő látvány látni azokat, akik hosszú utakat gyalogolnak, kerékpároznak, szekereznek a konferenciákon való részvételért, s akik egy éven át rakosgatják félre útiköltségre minden megtakarítható fillérjüket. A magyar evangélikus egyház ébredésének jellegzetes vonása az, hogy papi ébredés. Isten igéje szerint az ítéletnek Isten házán kell elkezdődnie. Ahol ezt a papok vállalják, ott az ébredés is elkezdődik, Isten házán, rajtuk. Akik az ébredési mozgalmak történetét ismerik, jól látják, hogy mennyi harc folyt a hivatalos egyház és az ébredési mozgalmak között, amíg Isten Lelke a papok szívét össze tudta törni. Minket Isten egészen csodálatosan óvott meg ettől a küzdelemtől. Sohasem lehetünk eléggé hálásak ezért neki. Ugyanakkor, amikor a magyarországi evangélikus egyházi ébredés első------------» _ ÚT/TfíRS Qp