Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám

MELLESLEG... Szilveszter Képleleplezés Megemlékezés D. Leskó Béla szolgálatáról Szilveszterhez - a legtöbb országban - a vi­dámság, a mulatás tartozik. Pedig a történelem­be fájdalom révén vonult be Szilveszter megün­neplése. Ezen a napon volt a nyolcnapos Názáre­ti Jézus »templomi bemutatása«, azaz a zsidó rítus szerinti körülmetélése. Ez a rítus a történe­lemben nagyon messzire nyúlik vissza. Isten parancsára hajtotta végre fián és szolgáin Ábra­hám, s ez lett Istennel való szövetsége külső jele. Máig is nyolcnaposán végzik el ezt a szertartást minden zsidó fiúgyermeken. Kb. olyan jelentő­ségű ez, mint a keresztyénségben a keresztelés, s alkalom arra, hogy nevet kapjon a gyermek s fölvegyék a zsidó hitközösségbe. A Szilveszter-napnak ezt a vallási hátterét mi régen elfelejtettük. A mai Izráelben szó se lehet Szilveszter napja megünnepléséről. Minden év­ben megfenyegetik a túlkegyes zsidók a hotelese­ket, hogy működési engedélyüket kockáztatják, ha szilveszteri bált mernek rendezni. Ezt úgy kerülhetik ki a hotelesek, ha »egészen véletle­nül« már december 31-én éjjel kezdik pezsgő­­partyjaikat, amelyek átnyúlnak január 1-ére. Addig u. i. semmit nem tehetnek a kegyes zsi­dók, amíg a hirdetésekben a »Szilveszter« szó elő nem fordul. Persze Izráelben is a »keresztyén« naptár van használatban. Hogy a »keresztyén« szót ne kelljen használni, a zsidók »a népek naptáráról« beszélnek. A világszerte használatos kalendárium Izrael­ben nem a hivatalos időmérő. A zsidó naptár a holdhoz - és nem a naphoz - igazodik és egyálta­lán, egyike a világ legrégibb kalendáriumainak. Néhány hónapnevet már Mózes 5 könyve is említ. Mivel a holdon tájékozódik, ezért 28 naposak a hónapok. így bizonyos, évszakokhoz kötődő ünnepek - pl. az aratási hálaadó - telje­sen eltolódnának. A keresztyénségben használa­tos gregoriánus naptár ezt elegánsan úgy oldja meg, hogy 30 és 31-napos hónapokat alkotott, ezenkívül pedig februárban megtörténhet a még szükséges kiegyenlítés. A zsidó naptárszerkesz­tők is hasonlóan jártak el. Néhány évenként egy egész »póthónapot« iktatnak be. így lesz egy A és egy B Adar-hónap, s az évnek ilyen formán 12 helyett 13 hónapja. Az iszlám szintén holdkalendáriumot használ, ezért is tolódik el minden évben a böjti hónap, a Ramadan. (németből) Vasárnap, 1991 szeptember 29-én, szép­számú gyülekezet jelenlétében került sor a »Krisztus Keresztje« gyülekezet Amená­­bar utcai templomában (Buenos Aires, Ar­gentina) D. Leskó Béla evangélikus lel­késznek, az egyházközség első lelkipászto­ra arcképének leleplezésére. Az ünnepsé­get úrvacsoraosztással egybekapcsolt isten­­tisztelet vezette be, amelynek az oltári szol­gálatát dr. Hefty László lelkész végezte. Az ünnepi istentisztelet igehirdetője Leskó Béla jóbarátja, a jelenleg Genfben élő dr. Pósfay György evangélikus lelkész volt. Az istentisztelet befejezése után került sor D. Leskó Bélát az íróasztala mellett ülve megörökítő, felnagyított fényképe leleple­zésére, amelyet a gyülekezet mostani lelké­sze végzett el a Nőicsoport kezdeményezé­sére, hiszen ez a csoport vállalta az ünnep­ség megrendezését és adományozta a ké­pet. Majd Pósfay György szólt az 1940 és 1950 közti évtizedről, amelyet, mint sopro­ni diák, budapesti segédlelkész, majd své­dországi ösztöndíjas az elhunyttal egy vá­rosban vagy vele való közös munkában töltött el, kiemelve azokat az élményeket, amelyek együttes cserkészmunkájukban mindkettőjük életét gazdagították. Ezt követően az egybegyűltek az elhúnyt lelkipásztor szavait hallhatták arról a hang­szalagról, amely a tiszteletére, 1987-ben rendezett búcsúösszejövetelen készült. Ezután dr. Hefty László, közvetlen utódja, értékelte D. Leskó Béla lelkipásztori, taná­ri és egyéb szolgálatait, rámutatva az el-Imádkozzunk! Szólj hozzánk, Urunk, Rád hallgatunk. Emberek csak holt betűket tanítanak, ám azok értelmét Te nyitod meg nekünk. Ne engedd, hogy szavad ítéletünkre váljon, azáltal, hogy bár halljuk, de nem cseleked­­jük; hogy tudásunk nagy, de a szeretetünk csekély; hogy hisszük igédet, de nem enge­delmeskedünk neki. Ámen. (Kempeni Tamás) Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 33. nagyheti találkozóját 1992 április 12-18 között tartja a Frankfurttól északra fekvő Bodenrod-i egyházi üdülőben. A konferencia témája: KEGYELEMBŐL ÉLÜNK Részvételi díj 270,-DM. A jelentkezőknek programot és útbaigazítást küldünk. A konferencia bankszámlája: Elisabeth Szúnyog, Evang. Kredit­genossenschaft EG. Stuttgart, BLZ 60060606, Konto Nr. 130476773. Jelentkezés az alábbi cimek egyikén: Ilona Keller Erzsébet Szúnyog Mariagatan 9/2 Brühlstraße 4 S-172 30 Sundbyberg D-7000 Stuttgart 80 húnyt azon lelki kincseire, talentumaira, amelyek révén le tudta győzni hányatott élete nehézségeit. Ezekről szólva, megemlékezett szeretett feleségéről, Éva asszonyról, akinek a jelen­levők levelet küldtek az emlékünnepélyről. A délutánt vetítettképes előadás fejezte be dr. Pósfay György összeállításában, »Állomások« címmel. Szavait és bemuta­tott képeit, valamint igehirdetését a helyi lelkész és dr. zilahi Sebess Jenőné köszön­ték meg az egybegyűltek nevében, ő vi­szont megköszönte a testvéregyházak és más magyar szervezetek és egyesületek ki­küldötteinek a jelenlétét, biztatva őket az összefogásra és a keresztyénség és a ma­gyarság szolgálatára. y. y. Finn kitüntetés magyar evangélikus lelkésznek Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság el­nöke, Csepregi Béla, 77, evangélikus lel­késznek, aki a finn-magyar kapcsolatok épí­tésén több mint 50 esztendőn keresztül mun­kálkodott, a Finn Fehér Rózsa Lovagrend l. osztályának kitüntetését adományozta. Csepregi a pécsi egyetem Sopronban mű­ködő Evangélikus Hittudományi Karán finn ösztöndíjasokkal az 1930-as években ismerkedett meg, 1938-39-ben a Helsinki Egyetem ösztöndíjasaként maga is teológiai és néprajzi tanulmányokat folytatott, melye­ket a téli háború kitörésének veszélye miatt volt kénytelen abbahagyni, s Magyaror­szágra viszszatérni. Csepregi a magyar népfőiskolái munka kifejlesztői között töltött be jelentős szere­pet, felhasználva a finn népfőiskolákon szerzett tapasztalatait. Majd egyháza evan­gelizációs munkáját vezette, hitébresztő lap­jában, az Elő Víz-ben folyamatosan finn tárgyú írásokat és fordításokat jelentetve meg. Csepregit 1953-ban politikai okokból Budapestről a félreeső Sárszentlőrincre he­lyezték lelkipásztornak, ahol 1986-ban tör­tént nyugdíjba menéséig végezte szolgálatát. Magyarország demokratikus köztársasággá alakulása és az egyházi vezetés megváltozá­sa után Csepregi újra folytathatta evangeli­zációs munkáját. Csepregi finn-barátsága családjában is meggyökerezett, Márta leá­nya magyar lektorként működött a Helsinki Egyetemen. Zoltán fia pedig finn nyelvet is tanít a Fasori Gimnáziumban Budapesten. Risto Hyvárinen finn nagykövet bensőséges ünnepség keretében adta át a magas kitünte­tést Csepregi lelkésznek január 3-án, Buda­pesten. (Helsingin Sanomat) Az ÚTIT ARS szívesen áll a gratulálok so­rába! ,

Next

/
Thumbnails
Contents