Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám

ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvi.évfolyam 1992.1. szám EGY ÉV A BIBLIÁVAL 1. Amit a Bibliáról mindenkinek tudnia kell Neve: a »biblosz« görög szó többesszá­mából származik. Biblia = könyvek. Két nagy részből áll: a) az ÓTESTAMENTUM (ÓT) vagy Ószövetség, a zsidók szentkönyve; b) az ÚJTESTAMENTUM (ÚT) vagy Újszövetség, s mindkettő a keresztyén­­ség szentkönyve. Eredetileg héber nyelven írták az ÓT-t és görögül az UT-t. Az ÓT 39 könyvet foglal magában, az ÚT 27 kü­lönböző jellegű és hosszúságú iratot. Mindezeket három csoportba lehet ösz­­szefoglalni: L A történeti könyvek személyek, népek, közösségek történetéről szól­nak. Az ÓT történeti könyvei leginkább Izrael népe történetét, az újtestamentu­­miak (a 4 evangélium és az Apostolok Cselekedetei) Jézus életét, tanítását, tet­teit és gyülekezete kezdeteit írják le. 2. Prófétai könyvek közé az ÓT 4 nagy-és 12 kis prófétája tartozik. Az ÚT-ban a János féle Mennyei Jelenések könyve (Apokalipszis) az egyetlen pró­fétai jellegű irat. 3. Tanító könyvekhez soroljuk az ÓT irodalmi alkotásait, mint pl. a zsol­tárokat, a példabeszédeket és Jób könyvét. Az ÚT-ban pedig Pál apostol 13 levele és az ú. n. általános levelek tartoznak ide. Az ÓT legrégibb szövege Átnősz próféta könyve, Malakiás könyve a leg­fiatalabb. Az ÚT legrégibb szövege Pál Thesszalonikába írt első levele, a legfia­talabb pedig a Péter neve alatt megőr­zött 2. levél. Ez azt jelenti tehát, hogy kb. Kr. e. 800 és Kr. u. 115 között keletkeztek a Biblia könyvei. Kr. u. 95- ből ismerjük az ÓT iratainak első jegyzékét, ebben a zsidó történetíró Jo­sephus Flavius 22 könyvet nevez »külö­nösen is megbízhatónak«. Hogy végső soron mely könyvek kerültek be aztán az ÓT-ba, azt a mai Jaffa közelében levő Jamniában döntötte el egy zsidó zsinat Kr. u. 100 táján. Az egész keresztyénség számára a Kr. u. 382-ben megtartott római zsinat döntötte el véglegesen, hogy mely iratok kerülhetnek be a két testamentumba. Azóta lehet beszélni tehát »keresztyén Bibliáról«, amelyet ma is használunk. A Biblia egy sereg »dokumentumot« őríz: így pl. 2Móz 20-ban a Tízparan­csolat szövegét, IMóz 1-2-ben a világ teremtésének leírását, Máté evangéliu­ma 5-7 fejezeteiben Jézus Hegyi Beszé­dét, benne a Miatyánk szövegével, lKor 13-ban a szeretet himnuszát. Kb. 1000 lapot tesz ki a teljes Szent­írás szövege, amelyet egy év alatt elol­vashatunk, ha naponként három lap­nyit olvasunk el benne. A világirodalom legtöbb nyelvre le­fordított könyve a Biblia: kb. 1350 nyelven olvasható a teljes szövege, to­vábbi 450 nyelven részletek belőle. Ere­detileg pergamenre vagy papiruszra ír­ták a kéziratokat. A könyveknek eleinte nem volt se címe, se versbeosztása, folytatólagosan írták le őket. Az ÚT szövegét Robert Estienne francia nyom­dász osztotta fel versekre és fejezetekre, 1550-ben megjelent kiadásában. Erede­ti bibliai kéziratokat a vatikáni könyvtár, a British Museum és a Sinai kolostor őríz ma is. A keresztyén egyház számára a Bib­lia Jézus-könyv: az ÓT jövendöl a jöve­teléről, az ÚT pedig elmondja születé­sét, életet, művét, halálát és feltámadá­sát. Ezért nem szakítható el egyik testa­mentum a másiktól. A régiek ezt ebben a szabályban rögzítették: »Novum tes­tamentum in vetere latét, vetus testa­mentum in novo patet«-azaz: az ÚT az ÓT-ban rejtőzik, az ÓT pedig az ÚT- ban nyílik meg. A reformáció kizárólagossággal tette meg a Szentírást az Egyház és az egyes keresztyén hite és élete alapjává. Evan­gélikus oltáron, református úrasztalon az istentisztelet alatt (és csak akkor!) ott levő nyitott Biblia erre figyelmeztet. A prédikátor nem akármilyen »beszédet« mond, hanem Istennek a Bibliában ta­lálható üzenetét kell tolmácsolja. Ezért nevezik magukat protestáns egyhá­zaink az »ige egyházainak«. AKIT AZ ÚR SZERET . . . Akit az Úr szeret, megáldja s a nagyvilágba küldi ki, erdő, patak, völgy hűse várja, ezer csodát mutat neki. A vándorlásra lusta lelket hajnal sosem frissíti meg, ínség, gond rak rá sűrű terhet, családért, gyermekért szepeg. Patakvizek futnak cseregve, az ég felé pacsirta tart, dalával szívem hogyne zengne harsányszavú hajnali dalt? Bízom a jó Isten kezében, ő éltet pacsirtát hegyet, erdőt, vizet, Úr földön, égen s gondjába vette ügyemet. J. v. Eichendorff

Next

/
Thumbnails
Contents