Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám
Kedves Rezső! 5 Nehéz pár sorban összefoglalni több éves közös munka emlékét és tanulságát. Melletted »tanultam és fejlődtem« a lelkipásztori feladatokra. A magyar gyülekezet mellett eleinte vállaltad egy ideig a svéd munkát. Erre később már nem adódott lehetőség, minél inkább nőtt a magyar munka. Itt ezekben a sorokban elsősorban az ifjúsági munkára, a tángagárdei gyülekezeti otthonban rendezett konferenciákra táborokra emlékezem és gondolok vissza. Szívesen jöttek fiatalok, gyerekek, idősek. Tudtad, hogyan lehet olyan légkört teremteni egy otthonban, amely vonzó és megragadja az embereket. Vissza is tértek a hívek évről-évre, ezért jöttek el újra meg újra a cserkészek a nyári táborozásra. Az isteni szeretettől szóltak a pünkösdi konferenciák és az isteni vezetés következményeiről életünkben, gyülekezeti munkánkban. Nyaranta nagy volt a gyerekzsibongás, kergetőzés és zaj. 60-80-an, de volt, amikor 120-an vettünk részt a nyári cserkésztáboron. Nem csak a svédországiak, de Dániából, Norvégiából is szívesen jöttek. A komoly foglalkoztatás, a szervezés, bevásárlás mellett megtaláltad a meleg hangot, az egyszerű módon elmondott életigazságokat. Időt szakítottál a cserkésztörvények, történelem és földrajz tanítására. Maguk is ma már szülők, akik emlegetnek és emlékeznek az esti tábortüzekre, kirándulásokra, délutáni számháborúkra. Volt amikor lázadozó, rendetlenebb gyermekekre kellett ügyelnünk, vigyáznunk. Te a legcsintalanabb gyermekben is mindég a jót és pozitívat próbáltad meglátni. (Emlékszel, hogy az a kislegény is, akit a tángagárdei főépület háztetejéről kellett leszednünk és akit hazaküldtünk, az is két nap után már ott volt újra, mert visszakönyörögte magát.) Nem csak itt a helyi munkában, de európai összefüggésben is toboroztál fiatalokat, támogattad a magyar munkát. A cserkésztáboron kívül az évi ifjúsági konferenciákra hívtad a résztvevőket, családokat. Énekelve utaztuk végig együtt az északi országokat egy-egy konferenciahely megkeresése alkalmából. Többeknek ez volt az első kapcsolata az egyházzal, egy keresztyén közösséggel. Nem csak szervező, de mint előadó is fontos szerepet vállaltál. Azt a munkát, amit még Terray Laci bátyámék, Sándor, Glatz Józsi bátyám és még többen mások elindítottak, azt te erősítetted és vitted tovább. Most, amikor az erőd megcsökkent és egészséged akadályoz abban, hogy közöttünk legyél, tudjad most is, hogy hálás szívvel gondolunk vissza ezekre az évekre. Istennek köszönjük mindazt, amit adtál: a szolgálatot, a gazdag igehirdetéseket, bibliaórákat, konferenciákat, csendesnapokat. Kellner Ilona UT/TRR5 ÚL / Az Ur csodásán működik . . . 1990 október második hetében, a Nógrád megyei Ősagárdon került sor a norvég missziók által fenntartott és a Monte Carlo-i rádió által kisugárzott magyar evangéliumi adások támogatóinak, munkatársainak és meghívott hallgatóinak harmadik találkozójára. Ez volt az első ilyen alkalom, amelyet Magyarországon rendeztek meg, az első kettőre a szomszédos országokban (Jugoszlávia, ill. Ausztriában) került sor. Ennek a találkozónak volt a főtémája a magyar ébredési mozgalmak egyik kedvelt (angol eredetű, de magyar dallamú) énekének az első sora, amely mostani beszámolónk felett olvasható. Ugyanis az volt a rendezőség benyomása, hogy az Úr az elmúlt egykét év során olyan sokat megmutatott az Ő, sokszor elrejtetten folyó és ezért sokak által nem felismert, sőt tagadott munkájából, hogy jó, ha azokat számbavesszük, csokorba kötjük és minden jó adomány adóját azokért dicsérjük. Ez a háromnapos találkozó azonban más szempontból is egyedülállónak volt mondható. Tíz magyarországi állandó és körülbelül ugyanannyi, de rövidebb időt a konferencián töltő résztvevő mellett, tizen jöttek Erdélyből, ketten Jugoszláviából, hatan nyugati államokból, akik - két norvégtől eltekintve - mind magyar anyanyelvűek voltak. A naponta tartott reggeli és esti istentiszteleteket a helyi gyülekezetből is többen látogatták. A megnyitó istentiszteleten, amelyet a helyi lelkész, Győri János Sámuel hétfőn, október 8- án délután tartott, a gyülekezet gyermekcsoportja - amely 1990 februárja óta a rádióadások gyermekműsorában is szerepel - szintén közreműködött. Miben láthatták a találkozó résztvevői az Úr csodálatos munkáját? Ezekről rövid előadások, ismertetések, bizonyságtevések hangzottak el. Itt csak címeiket említjük meg: »A magyarországi egyházi munka új lehetőségei«, »A Norvég Misszió hajdani központjának a szerepe a magyarországi evangelizációs mozgalomban«, »Evangelizáció az evangélikus egyházban ma«, »Evangelizáció a magyarországi református egyházban«, »Az ifjúság közt végzett munka újra való megindulása«, »Új lehetőség az iskolai hitoktatás megszervezésére és a gyermekmunka erősítésére«, »Korszerű szemléltető eszközök felhasználása a gyülekezet tanítói munkájában«, »Beszámoló az erdélyi helyzet alakulásáról«, »Jelentés a jugoszláviai magyar egyházi életről«, »Biztató események a tengerentúli misszió különböző területeiről«, »Egyházi élet az izráeli Krisztusban hívők gyülekezeteiben«, »A Rádiómissziói munka utolsó 12 hónapjának eseményei« és ezekhez hasonlók . Az elhangzott két bibliatanulmány közül az első Pálnak, a nagy misszionáriusnak az alakját állította az egybegyűltek elé, míg a második rámutatott arra, hogy az Úr csodás működése bennünket hálára kell, hogy indítson. Ez azután elvezetett az utolsó délután megbeszélésének a témájához, amikor is a megjelentek arra a kérdésre kerestek választ, hogy mit tehetnek ők a magyar nyelvű rádiómisszió érdekében? A konkrét javaslastok közül megemlíthetjük itt azt a tervet, hogy a találkozó résztvevői szeretnének 1991- ben egy nagyobbszabású, rádiómiszsziói evangelizációs hétvéget Budapesten megrendezni, amelyen azután bárki résztvehet. Ennek a megtervezése és más feladatok elvégzése céljából a helyszínen meg is alakult egy kis bizottság. Egy Felsőpeténybe és Nógrádba vezető szép kirándulás is a találkozó programját képezte, majd a záróistentisztelet utáni »morzsaszedés« alkalmával - szinte minden résztvevő ajkáról - megszólalt bizonyságtételben, énekben és imádságban a hála szava az Úr felé, Aki csodásán működik és aki lehetővé tette ennek az emlékezetes találkozónak az Ősagárdon való megtartását. -y-y Tallinn, Észtország. Az észtországi Saksi nevű falucskában építik a világháború óta az első új evangélikus templomot. Königsberg, SzU. Negyven év után újra engedélyezték ebben, a külföldiek elől elzárt városban egy evangélikus gyülekezet működését. 20 németajkú család alkotja a magot. Kazahsztánból és Kirgíziából települtek be az évek folyamán a városba. X X X X X X Kabátként kell az igazságot az embertársnak nyújtani, hogy jól belebújhasson -és nem, mint valami vizes rongyot, amellyel jól fejbevágjuk. . Max Frisch ❖ Bombákon ülünk Istenem, elgoldolni is rémes, mennyi fegyvert gyártunk, pedig nem bombára, hanem kenyérre éhezik a világ. Félek, amikor politikusok hidegen és józanul kalkulálnak, mert bombáik birtokában biztosnak érzik magukat. Törj össze minden hamis biztonságérzetet, amely fegyverekre, háborúra és pusztításra épít. Lelkiismeretünkbe pedig véssed bele, hogy te nem leled örömödet háborúinkban és a halálban, hanem azt akarod, hogy éljünk. Ámen. I
