Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám
6 ÚT/TRRS Magyar sírok az isztambuli temetőkben Ha törökökről esik szó, a magyar ember számára Mohács és az azt követő másfél évszázad kemény, kegyetlen időszaka elevenedik meg. Isztambul - Konstantinápoly - hallatán pedig a hírhedt Héttorony börtöne, ahol népünk számos jeles fia raboskodott és fejezte be életét. - Ez azonban a történeti igazságnak csak egyik része. Az is tény, hogy a törökök kiszorítása után egy másik idegen elnyomó fél igázta le hazánkat, a Habsburg abszolutizmus, amely ellen, a haza szabadságáért küzdő hazafiak közül többen - felkeléseik, szabadságharcuk leverése után - üldözőik elől török földön találtak hoszszabb-rövidebb ideig menedéket, számosán pedig ott is maradtak életük végéig. így II. Rákóczi Ferenc és köre előbb Isztambul környékén, majd a Márvány-tengerparti kies fekvésű kisvárosban, Rodostóban (Tekirdag) élt. Mikes Kelemen itt írta »leveleit«. Az 1848-49. évi szabadságharc leverése után Kossuth Lajos számos társával Törökországban kapott menedéket egy időre. A »Kossuth-emigráció« többszáz tagja huzamosan élt Isztambulban. Széchenyi István fia, Ödön, szintén Isztambul lakója volt, és létrehozta a modern török tűzoltóságot. (Hosszan sorolhatnánk még a »kapcsolatokat«, amelyeknek története máig sincs kellőképpen feltárva.) A törökországi emigrációban elhunyt magyarok - nyilvánvalóan - ott is temettettek el. Előbb a Boszporusz partján fekvő »Bella Vista« temetőben voltak az emigráció halottainak sírjai. Később azonban ezen a helyen kaszárnya épült és az európai (frenk) temetőt távolabb helyezték, a »Nagy Campo«ra, ahol a magyarok (»Hongrie«) külön helyet kaptak. Ide, a Feriköy protestáns temető e részére gyűjtötték és helyezték nyugalomra a magyarok egy Gyerekszáj »Mondd, Karcsi, miért imádkozunk a mindennapi és nem havi vagy évi kenyérért?« - »Mert az megpenészedne . . .« • A fiatal káplán belezavarodott az ötezer ember megelégítése történetének a számaiba, s azt állította a prédikációjában, hogy Jézus ötezer kenyérrel öt embert elégített meg. Következő vasárnap bevallotta tévedését és helyükre tette a számokat. Persze, hogy öt kenyérrel és két hallal 5000 embert vendégelt meg az Úr. De már egy héttel azelőtt is feltűnt neki egy kárörvendő hallgató, aki élvezte a káplán botlásait. Ezért, - meg akarván büntetni, odavetette neki: »Meg tudná ezt tenni?« Mire a kárörvendő: »Tulajdonképpen nem! De ha hozzávenném a múlt vasárnapi maradékokat, talán akkor sikerülne . . .« részének földi maradványait és síremlékeit. A mészkőlapokon többször is olvashatók e keserű sorok: Megállj Magyar! E kopár halomnál, ’S emlékezz korodra, A hontalan sírhantjánál, így enyésznek el hontalanul Drága fiaid, óh hon! Míg a több rész bilincsekben nyög Reményben virányidon. (A protestáns temető meílett terül el a katolikus, amelyben szintén több magyar nyugszik, így pl. Széchenyi Ödön is.) A Török-Magyar Baráti Társaság kezdeményezésére, a Fővárosi Művelődési Ház és a Nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Ház támogatásával a nyíregyházi kertészeti szakközépiskola diákjai rendbe tették a sírok környékét és 1990. március 15-én a Magyar Köztársaság Külügymnisztériuma - Gyenis Jenő nagykövet és Horváth József főkonzul - a Művelődési Minisztérium és az említett szervek emléktáblát helyeztek el a temetőkert falán (magyar és török nyelvű szöveggel): ITT NYUGSZANAK AZOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK AKIK TÖRÖKORSZÁGBAN LELTEK ÚJ HAZÁT. EMLÉKÜKET MAGYAROK ÉS TÖRÖKÖK KÖZÖSEN ŐRIZZÉK. Ez alkalommal a Magyarországi Református Egyház nevében dr. Ladányi Sándor budapesti teológiai tanár is elhelyezte az emlékezés koszurúját. Ezt megelőzően március 1 l-én Rodostóban, a Rákóczi-ház előtt álló szobrot is megkoszorúzta (első ízben református részről) és Rákóczi valláspolitikájáról szólt az egybegyűltek előtt. (Reformátusok Lapja) -d-d-A jó papné erényei Az érsek méltósága, a misszionárius önzetlensége, a diplomata tapintata, a pénzbeszedő rámenőssége, a vállalkozó tapasztalata, a kuli szorgalma, a Nobel-dijas zsenialitása, a hajótörött határtalan bizakodása, a miniszter ékesszólása, az ügyvéd találékonysága, a politikus rugalmas lelkiismerete, a sportbajnok egészsége, a filmsztár bájdús mosolya, és a víziló vastag bőre . . . Berlin, Németország. F. Borggrefe helyettes elnök egy egész Európát átfogó Gustav-Adolf-Egyesület megalapítását javasolta az eddig létező nemzeti egyesületek helyett. 1992/93-ra, szerinte, teljesen megváltozik az európai, egyházi szórványmunka. Hannover, Németország. Már két hannoveri segédlelkész állt a keletnémet egyházak szolgálatába. Szakértők szerint igen sokan követik még őket, hogy enyhítsenek a volt NDK területén élő egyházak lelkészhiányán. Lima, Peru. Az elmúlt 10 év alatt 300 evangélikus prédikátort és lelkészt öltek meg az országon belül egymás ellen harcoló pártok. Kiev, Ukrajna. Ünnepélyes istentiszteleten iktatták be hivatalába a kievi Szófia-katedrálisban I. Mystyslavot, a Moszkvai Patriarchátustól önállósult ukrán egyház pátriárkáját. Az új egyházvezető 1949 óta Kanadában élt és most jöhetett először vissza a hazájába. Stuttgart, Németország. Az evangélikus és római katolikus segélyszervek százezrével küldik a szeretetcsomagokat (Care-Paket) a nélkülöző szovjet lakosságnak. Leginkább ottani egyházi szervekre bízzák a szétosztást: öregotthonok, árvaházak, a Csernobil-i atomsugárzás, valamint az örmény földrengés kárvallottjai részesülnek elsősorban ebben a segélyben. Berlin, Németország. »Arra kell vigyáznunk, nehogy a hírhedt (keletnémet) Biztonsági Rendőrség (Stasi) most álljon bosszút az egyházon azzal, hogy egyházi munkatársakról gyanúsításból és féligazságokból összekevert vádaskodásokat hint el a köztudatban« - így figyelmeztetett a wittenbergi Schorlemmer lelkész, az egykori keletnémet ellenállás egyik volt vezetője. Guatemala-város. Egy bizonyos Shadai-Egyház prédikátorát, Jorge Serrano-t választották meg nagy szótöbbséggel Guatemala elnökévé. Laphírek szerint az egyháza evangélikus kell legyen. Moszkva, SzU. Katonai rendőrség vigyázott a rendre azon a körmeneten, amelyet a Vörös Téren rendeztek az orthodox karácsony alkalmából, január 7-én. Előtte ünnepélyes istentisztelet volt a St. Basilius-katedrálisban, amelyben 70 éven át ateista múzeum működött.
