Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám
5 rek »lakása«, majd egy tömzsi támoszlop és kicsit a levegőbe belelógó gerenda mögött sötétebb háttér jelzi a tulajdonképpeni istállót. A békésen gyermeknéző két zebut három rúd különíti el, s még sem érezzük azt, mintha az állatok az eseményen kívül lennének. Talán csak az szúr szemet, hogy hiányzik a csacsi, nyugati ábrázolásaink elengedhetetlen állata. Megfelezte volna a művész az ezsaiási próféciát: »az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát . . .« (1,3)? Vagy talán Indiában nem áll olyan nagy becsben a közelkelet sokat vitatott és mégis nélkülözhetetlen teherhordozója? Ám helyette, a Gyermek közvetlen közelében, fekszik békésen a hófehér bárány. Fehérsége ártatlanságát és tisztaságát jelzi. Mintha csak már most arra utalna, akinek később a tisztaságát és az ártatlanságát vádolókkal szemben kell bizonyítani és megvédelmezni. Ajándékok hiányoznak az indiai művész képén. Pásztorbotra támaszkodva jönnek a pásztorok, de üres kézzel. Nincs szó aranyról, tömjénről és mirháról. Talán, mert az is az akkori idők gazdagságának szimbóluma volt és ezért nincs mit keresnie a kisemberek világában? Főleg, ha magyar népi betlehemesekre gondolok, csodálnom kell azok fantáziáját. Mi mindent hoznak a gyermeknek a magyar játékok pásztorai? - Sajtot, tejet, túrót, kenyeret, kis bárányt . . . Bár mindenki a maga szerény tehetségéhez méri az ajándékot, ám senki sem jön üres kézzel. De az indiai pásztoroknak, úgy látszik, semmijük nincs. Talán csak a maguk szegénységét hozzák és teszik a gyermek elé? Ezt látszik alátámasztani az, ahogy mindhármuk árnyéka rávetődik a háttérre. Az ANGYALI ÜDVÖZLET Lukács 1,26-33 Örömhír ez . . . Mi volna boldogított), mi volna szebb, mi volna édesebb, mint öntestünk-vérünkből testezett emberként bírni Őt, a Boldogítót? Örömhír ez . . . S mégis mi fájna jobban a boldogságnál, milyen gyötrelem? A Szűz szívébe messzi sejtelem, hét tőr kegyetlen, égő árnya lobban. Örömnek s szenvedésnek néma násza, Krisztus keresztjének törvénye int. Gábor nem szól. Áll. Vár a válaszára. A Szűz könnyes szemével rátekint: »íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.« Tótfalusy István Teljesen, még az árnyékukkal együtt is megjelentek, hogy tisztelegjenek a világ Ura előtt. De még inkább erre mutat mindhármuk gyermekre irányuló tekintete. József talán üdvözli őket, barátságosan mosolyogva - ám ez a hármat nem nagyon érdekli. Ők a Gyermek miatt jöttek és csak Őt nézik szinte elbűvöltem Eszembe jut az énekköltő szinte botránkozó csodálkozása: »De jászolágy a fekhelyed, Te fényes égi Csillag? Hisz más királyi gyermeket oly drága bölcső ringat. Nem, széna hozzád nem való, de bíbor, bársony volna jó, ha az ölelne lágyan!« A pásztorok már itt elővételezik a későbbi apostoli intést: »Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére . . .« (Zsid 12,2). Ránéznek, szemük csak őt keresi és nem győznek betelni vele. Hogy hittel teszik ezt, azt hangsúlyozza a Gyermek és a harmadik pásztor kék ruhája, valamint a kék takaró, amelybe, mint pólyába, lehetett betekerve az újszülött. Kék a hit szine és ami itt lejátszódik, annak közvetlenül köze van a hit_ ÚT/TRR5 QD »Jeruzsálem-tünet« Kereken 200 európai és amerikai turistát kezelnek ezidőszerint a jeruzsálemi Kfar- Shaul-kórházban, akik a »Jerusalem-Syndrom« áldozatai. Vagy különleges messiási látomásokat véltek látni, vagy pedig istennek tartják magukat. 60 százalékuk zsidó és 40 keresztyén. Az ápoltak kétharmada férfi, s ezek 90 százaléka 35 éven aluli és nőtlen. A betegek 80 százaléka szentföldi útja előtt már orvosi kezelésben állt. *** Most pedig hallottuk a gyermek sírását a jászol-bölcsőben és imádjuk Őt örökke. Karunkra vesszük föl és Isten Fiaként imádjuk Őt . . . Amíg a mennyben volt az Istenfia nem imádtuk, most azonban lejött a földre, most imádjuk hát. (Hieronymus 331-420) hez. Bizony csak hit által lehetséges fölismerni a betlehemi gyermekben az élő Isten egyszülött Fiát. Mégis Mária számomra a kép egyik legrokonszenvesebb alakja. Szinte gyermek még. Picike arcából szinte csillognak a száj és orr, a szemek és a szemöldökök feketéi. Tiszta fehér, kékszegélyű ruhában ül ott, gyermekét nézve. Nemcsak tisztaságát mutatja a felső ruhája fehérsége, hanem szinte ebből áll a Gyermek első bölcsője is: belesimúlva anyja ölébe, onnan néz a pásztorokra. így szeretem Máriát én is. Isten alázatos szolgálólánya, Gyermekét kihordó és dajkáló édesanya, akinek tekintetét sem hódolat, sem tisztelet, sem koronázás, sem mennybevitel nem vonhatja el a Fiáról. Boldog, mert »nagy dolgot cselekedett velem a hatalmas és szent az Ő neve« (Lk 1,49).
