Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám
ÜT/TfíRSm Jékely Zoltán Angyalfia Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán, valami mégis itt lüktet közöttünk s fájó örömmel ostromol meg újra: a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett. Ez a fény is Belőle árad, végső fokon, s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen: engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem. Hogy mégsem hallhatom, s érezhetem örökké: tisztátalan kevélységem a vétkes. Sárból kunkorodó hüllőfejére nem győzök elégszer rátaposni! Stuttgart. A Német Bibliatársaság 1500 orosz nyelvű képes gyerekbibliát ajándékozott a csernobili gyerekeknek. A nagysikerű könyvet már örményre is lefordították, lett fordítása most készül. A szentpétervári (volt Leningrad) bibliaközpont megnyitása alkalmából 48 ezer ilyen bibliát ajándékozott a Biblia-Világszövetség. Herminke Nagyenyedről jött közénk. Csodálatos kis magyar asszonyka volt. Szerényen, csendesen, tisztán, áldozatosan, szinte észrevétlenül élt közöttünk. Megpróbálta az élet nagyon. Férje elhagyta. Fia idegen földön járt szerencsétlenül. Megmaradt egyetlen lánya gondoskodott ugyan róla, ha kellett. De ritkán kellett. Szeretet kellett volna inkább, de gyermekéből kisza kította azt az ötesztendős szibériai fogság. Inkább ő segítette szerencsétlenné, beteggé lett lányát, míg csak mindketten ugyanannak a tisztes öregotthonnak lettek ápoltjai. Lánya ment el előbb. A nyugdíjon tengődő Herminke éveken át nem csak a maga, de lánya temetését is előre rendezte, fizette. Még a szép kolumbáriumot is. Herminkének kevés öröm adatott. A megpróbáltatásokat bámulatos türelemmel viselte. Úgy a sokszámú operációt, mint betegségeinek sorozatát is. Száját panasz soha nem hagyta el. Csodáltuk. Kérdéseinkre azt felelte mindég: »Isten kezében vagyok. Nem tehetek mást, mint elfogadom, amit rám szabott.« A templomból ritkán hiányzott. Inkább csak olykor, mikor megkérték, hogy kicsiny gyermekekre, vagy öreg elesettekre vigyázzon. Nagyon szeretett gondozni, ápolni tehetetleneket. Ha adakozásra volt alkalma, Dsida Jenő KÖZELEG AZ EMBERFIA Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy O az. Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei, a petróleumbányák frakkos császárai s könnyel a szemükben letérdelnek elé. Mert O lesz, akinek legtisztább kék a szeme, legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog az örök építők acélos vidámsága. Ő megmutatja minden vándornak az útat, minden töprengőnek az igazságot, minden haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza nekünk a gépek dalának igazi értelmét, megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és két fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől. Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont, nem ad fegyvert, hanem kenyeret. Ma még sírunk, mert a mosolygás nem én vagyok. Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak, hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt. Eljön Ő, minden bizonnyal eljön. első volt, aki adott. Mindég többet, mint amennyi telt tőle. Törékény kis testében hatalmas lélek honolt. Sokat olvasott. Több nyelven is. De legtöbbet magyar Bibliáját forgatta. Mindenki tisztelte, becsülte, csodálta és szerette. A valamikor gondozott gyerekek, mikor felnőttek, meg-meglátogatták. Olyankor felcsillant szemében az oly ritkán látott öröm, arcán a mosoly. Herminke Krisztusnak hűséges szolgálóleánya volt. Rendíthetetlen hittel kilencvenkét esztendőn keresztül, míg csak az ő Ura magához nem ölelte lelkét. Hamvai a torontói Mont Pleasant temető kolumbárium katedrálisában, lánya poraival együtt nyugszanak. Áldott legyen életének példamutatása számunkra, most és mindörökké. P. L. »Es megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba tette.« (Lk 2,7) Sokszor mondtam, most is mondom: aki Istent szeretné megismerni és róla minden veszély nélkül spekulálni akar, az tekintsen bele a jászolbölcsőbe, kezdje lentről megismerni Szűzmária Fiát, aki Betlehemben született, és szopva anyja ölében fekszik; ebből jól megtanulhatja, hogy kicsoda Isten. Egyszeribe nem rémül meg az ilyen, mert a látvány gyönyörködteti és megvigasztalja. Óvakodj a nagyzoló gondolatoktól, s ne akarj a mennybe hágni a létra nélkül, t. i. hogy Jézus Krisztus emberi mivoltában van ott, ahogy az Ige szépségesen előírja. Maradj is ennél és ne engedd, hogy értelmed eltérítsen tőle, mert akkor soha föl nem fogod az Istent. Mivel a mi Urunk hideget, éhséget és gondokat viselt el, s különben is nyomorultul állt az ügye, amikor a földre jött: se edénye, se szobája, se párnája, pelenkája vagy hálóköntöse; tehenek és ökrök előtt kellett feküdnie a jászolban; - lám az unokatestvérem, a testvérem is, ég föld, és minden teremtmény királya benne fekszik: szégyelhetem magam, mire vagyok olyan büszke? Mért vágyom a dicsőséget és kerülöm a szenvedést? Ki vagyok én, hogy a dicsőség Királya értem szenved? Hát nem vagyok én szegény bűnös, és bár egyáltalán arra sem vagyok méltó, hogy tőre ken feküdjek, mégis puha ágyban nyugszom, s közben az én Uram a jászolban kemény szalmán fekszik. Luther Márton Fiúként született, mint bárányt vezették oda s mint juhot áldozták föl; emberként temették el, Istenként támadt föl a halálból, természete szerint, mint Isten és ember. Ő mindez: ha ítél - a törvény; ha tanít - az Ige; ha megment - kegyelem; ha nemz - Atya; ha nemzik - Fiú; ha szenved - juh; ha eltemetik 7 ember; ha föltámad - Isten. Ő Jézus, a Krisztus, akinek dicsőség örökké. Ámen. (Szárdeszi Meliton, f 180 körül) ______6
