Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 4. szám
UT/mnsii, Hajthatatlanság és hűség A zsinatra meghívást kapott a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége. A megnyitó gyűlésen a munkaköszösség elnöke a következő beszédet mondta: »Mélyen tisztelt keresztyén, zsinati gyülekezet! Testvérek a Jézus Krisztusban! Köszönettel kezdem a szívélyes üdvözlést, amellyel a KÉMELM nevében ezt a ma megnyíló szinatot köszönthetem. Köszönöm a meghívást, hiszen ezzel a meghívók félreértehetetlenül kifejezésre juttatták azt a véleményüket, hogy az 1940-es évek óta a Lajtától nyugatra került evangélikus hittestvéreikről tudnak, azokat nem veszítették el végleg szem elől és készek velük valamilyen formájú kapcsolatfenntartásra. S ha a meghívást ilyen módon helyesen értelmezem, akkor ez már önmagában elegendő ok a köszönetre. Ez szabadít meg engem valami hamis meghunyászkodás kényszerétől és feljogosít arra a reménységre, hogy őszinte szavaimat a korábban elszakadt, de lélekben soha mássá nem lett testvér szavaiként fogadják. Munkaközösségünk, de a Nyugateurópában élő gyülekezeteink és nem utolsósorban a nagy Württemberg! Magyar Ev. Gyülekezet nevében szeretném üdvözölni a Magyarországi Evangélikus Egyház ma megnyíló zsinatát, annak tagjait és kívánom Isten áldását fontos munkájukra. Három gondolat köré szeretném csoportosítani üdvözletünket. 1. Az elsőt az Útmutató mai igéje adja, amely bűnbánatra kész népet állít a szemünk elé. Bűnbeesése után kéri Mózest, hogy ne fáradjon bele az érte való könyörgésbe (4Móz 21,7). Azon túl, hogy a keresztyén ember minden napját a bűnbánat jegyében kell leélje, szívesen csatlakozunk a Déli Egyházkerület felügyelője javaslatához, amely szerint nem állna rosszul ennek a zsinatnak sem, ha egy »«bűnbánati nyilatkozattal« pontot tudna tenni az elmúlt évtizedek sok mulasztása, vétke és gonoszsága után. S ugye nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mi ezt egyáltalán nem valami kárörömmel vennénk tudomásul, hanem inkább részvétes együtthordozással, szolidáris tehervállalással és a kölcsönös vígasztalás elkötelezése ajánlatával. 2. A második gondolatkör egy 1663 évvel ezelőtti egyháztörténeti eseményhez, 01. annak szereplőjéhez fűződik. 328. jún. 8-án lett az egyiptomi Alexandria, az ókori keresztyénség egyik legfontosabb egyházának püspöke Athanaziosz. Hozzá kell tennem, hogy először, de nem utoljára. Mert ezt a hányatott életű, sok vihart megélt keresztyént két vonás jellemezte és emelte sok kortársa fölé: hajthatatlansága, ha Jézus Krisztus isteni méltóságáról és imádatáról volt szó. Es töretlen hűsége egyházához, amely akkor sem lankadt, amikor ugyanaz a saját egyháza igyekezett elgáncsolni, elűzni őt és kizárni soraiból. Kivánjuk a zsinatnak és az egész Magyarországi Ev. Egyháznak Athanaziosznak ezt a hajthatatlan lelkületét, ha bárhonnan bármilyen veszély fenyegeti Ura és Megváltója helyét és imádását ebben az egyházban. Ugyancsak kívánjuk Athanaziosz töretlen egyházhűségét is. Megújulás mindig kockázatokkal, veszélyekkel jár együtt. Nem lenne szabad azonban kétségbevonni annak az egyháznak a létjogosultságát, amelybe a Szentlélek gyűjti és benne tartja meg az övéit. Egy ilyen egyházhoz szívesen tartoznánk mi is, minden elválasztó távolság ellenére - vállalva a közösség minden örömét, gondját és terhét is. 3. A harmadik gondolatkör Keresztury Dezső egyik nagyon szép szonettjéhez kapcsolódik, amelynek »Holtak a holtakat« a címe. Engedjék meg, hogy felolvassam: Bár lassan: készül a tavasz varázsa, a földig csüggő fellegek alatt, épp hogy ébred pár gyengéd szín, de már a mezőkre húz a zajgó varjuhad. A lágy szelek halk illatot szitálnak, a málló avart friss fű szúrja át: minden paránya a dermedt világnak várja az újulás oldó szavát. Ebben a mindjárt-harsány zúdulásban csak te tapadnál a sajgó magány feloldhatatlan köreibe zártan ahhoz, mi volt, s bénítva visszafáj? Hagyd, hogy mint szökő tél a lőcs havat: vigyék a holtak el a holtakat. Ugye nem kell sokat magyaráznom ezt a nagyon szép költeményt? És, ugye azt se kell mondanom, hogy utolsó mondatának Jézus szájában ilyen folytatása van: »Te pedig menj el és hirdesd az Isten országát.« Krisztus maradéktalan és odaszánt követésére csak az képes, aki nem a halotti tort Weöres Sándor Szó Aki a szót megragadja sugarát is ragyogtatja árnyékát is megmutatja. Aki a szót elcsépeli fényét árnyát elkeveri magasságát porba veri. A tábori lelkészség történetét mutatta be egy kiállítás a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. * Sao Paulo, Brazília. Ritka jubileumot ünnepelt a Ráth Károly presbiter vezette »Bibliakör«: 10 év alatt 117 alkalommal jöttek össze a Szentírás tanulmányozására. Néhány statisztikai adat fényt vet erre a jó vállalkozásra. A 117 alkalmon 1690-en vettek részt, ez 90 személyt jelent, akik közül 40 férfi é 50 nő. A 90 résztvevőhöz tartozott 7 evangélikus, 4 rk. és 2 református lelkész. A kör vezetője az egyetlen, aki mind a 117 bibliaköri estén jelen volt. Gratulálunk a jó munkához és további istenáldást kérünk rá! vallja a legfontosabbnak, hanem az ekeszarvára teszi, visszanézetlen, a kezét. Tudjuk, hogy egy zsinat még nem tölti meg új élettel az egyházat. Azt bízvást rábízhatjuk a Szentlélekre, nagyon igazán könyörögve érte. De szabaddá teheti az utat a Krisztussal járás jövőjéhez. Csak a visszajövő Úr jövetele előtt kitárulkozó egyháznak van még létjogosultsága. Nagy öröm lenne számunkra, ha a Magyarországi Ev. Egyházzal együtt menetelhetnénk az érkező Úr felé. így kérünk áldást a zsinat munkájához, annak mai megkezdéséhez és jövőbeli termékeny folytatásához.
