Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 4. szám
Sorsok Olvasom, hogy az újraegyesített Németország jogászai ezernyi gyereket keresnek, akiket a volt keletnémet pártállam kényszerrel szakított el szüleiktől (politikai megbízhatatlanság miatt) és örökbe fogadtatta őket megbízható párttagokkal. Nevüket egyszerűen törölték, s új nevet adtak nekik. Ezért állnak a hatóságok szinte megoldhatatlan problémák előtt: hogy lehet ilyen »elveszett« embereket egyáltalán megtalálni? Múlt héten aztán a Németországban dolgozó külföldi lelkészek konferenciáján vettem részt Hagenben. Az első esti szokásos bemutatkozásnál éppen egy kínai ev. lelkész volt soron. így mutatkozott be: »Taiwanban születtem és a becsületes nevem ott Tio (vezetéknév) Yu- Guan volt. Mikor a japánok lerohantak bennünket, arra kényszerítettek, hogy vegyem fel a Takashina Gen-Ji nevet. Amikor Csangkaisekék vonultak be, a mandarin nyelvű Chao-Yu- Yuan nevet kellett használnom. Mikor pedig Hongkongba menekültem, Chin-Yan-Yun lett a nevem. Aztán kivándoroltam Németországba, s az útlevelem Yu-Gi.an Tio-ra szólt. Ezt németesen így kell valahogy kiejteni: jü-gen teo. Hosszú évek múlva szerettem volna fölvenni a német állampolgárságot. Az illetékes tisztviselő rámnézett, és azt mondta, hogy ilyen névvel senki se lehet német. Majd fölszólított, hogy egymás után többször ejtsem ki a nevemet. A negyedik-ötödik ismétlésnél egyszerre földerült az ábrázata és azt mondta: ez pontosan úgy hangzik, mint Jürgen Theo. »Látod, ez már így tisztességes német név.« Ezzel a névvel élek itt, pedig úgy szeretnék végre újra Tio Yu-Guan lenni, akinek születtem.« És hozzátette: »Mikor megkereszteltek, ez volt a keresztelői igém: »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy . . .« (Ézs 42,1). Remélem, Isten nem, téved el ebben az én névrengetegemben . . .« Ugye, micsoda sorsok vannak?! Sokan elégednek meg azzal, hogy Jézus Krisztus feltámadása a könyvek könyvében írva áll, de annak az életükre semmi hatása nincs. Blumhardt Kristóf Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű adásai minden szombaton és vasárnap este 8,30 órakor hallhatók a 31 méteres rövidhullámon (9495 kHz). Augusztus 3. Missziói negyedóra: Izráel (Terray László). 4. Áhitat (Varga Pál) 10. Segélynyújtás bizonyságtevéshez (Pósfay Gy.) 11. Áhitat (Visky Béla) 17. Az evangélium útja a Kárpátmedencében (Pósfay Gy.) 18. Áhitat (Antal Béla) 24. Ifjúsági műsor (Visky B.) 25. Áhitat (Joób Olivér) 31. Gyermekműsor (Győri J. Sámuel) Szeptember 1. Áhitat (Molnár Veres P.) 7. Missziói negyedóra: Izráel (Terray László) 14. Segélynyújtás bizonyságtevéshez (Pósfay György) 15. Áhitat (Varga Pál) 21. Levelesláda (Gémes István) 22. Áhitat (Szkalics Gusztáv) 28. Gyermekműsor (Győri J. Sámuel) 29. Áhitat (Gémes István) A Lutheran Hour rádiószolgálata keretében szombatonként este 6,15-kor Pátkai Róbert magyarnyelvű igehirdetése hallható a 41 méteres rövidhullámon (7130 kHz). * Batman, Törökország. Egy német katonalelkész tudósít arról, hogy az Eszakirakból elmenekült káldeus-katolikus keresztyének félnek hazájukba visszatérni. Nem bíznak az iraki vezetők Ígéreteiben és a mohammedán kurdok üldözésétől is tartanak. xxxxxxxxxxxxxx Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutschi. Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschufi: Gy. Cseri, Potsdamer Str. 14, 6307 Linden- Leihgestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth-Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegärden, N-1640 Rade, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Berliner Str. 8, D-7 120 Bietigheim. 2744411991 ______8 Az áldozatok összekötnek Azoknak »a boldogoknak«, az emléktábláját avatták fel szombat délután ünnepélyes keretek között, akik az »igazságért háborúságot szenvedtek«. Szép és bensőséges ünnepség volt, amelyen Krisztus hívei és megkereszteletlenek, hívők és hitetlenek együtt emlékeztek az egykori Egyházügyi Hivatal épülete előtt, szent ígéretet téve: nem szabad még egyszer megengedni, hogy bárkit is üldözzenek vallásos meggyőződéséért, világnézetéért ebben a hazában. Az ünnepség legmegrendítőbb mozzanata egy idős apáca imája volt: Vadas Éva hét évet töltött Rákosi Mátyás és Péter Gábor börtönében, hamis vádak alapján, és most Istenének áldását kérte az annak idején vele együtt szenvedőkre, a hitükben megbántottakra és rabtársakra, akik ma már nincsenek az élők között. Két »megháboríttatása miatt boldog« egykori fegyencnőt említett név szerint. Az egyikük rendfőnöknő volt valamikor. A másik: a kivégzett Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter özvegye, akitől gyermekét is elszakították: Rajk Júlia, hallottuk az imából, a saját meggyőződéséhez maradt hű, minden megpróbáltatásának közepette, s ezért vált méltóvá a tőle másként gondolkodó keresztény ember tiszteletére. Ez az ünnepség a valamikor oly sokat szenvedők megújított kézfogása volt. A modern vértanúk kulcsolták egybe az oly különböző módon és mégis egyforma humanitással, a megbocsátás és a béke jegyében együttgondolkozók kezét. Az időpont rendkívül figyelemreméltó: egyházpolitikai vita folyik a Parlamentben, az ellenreformáció és a reformáció prédikátorainak hitvitázó stílusát idézve. S miközben az indulatok az ország házában azért sisteregnek, mert a bizalom megtört az elmúlt évben a rendszer változtatását keresztülvívők között, az áldozatok emlékét ápolók sajnos, nagyon csekély létszámú csapata éppen ezzel egyidőben kísérletet tesz arra, hogy a vallási megújulást alulról építve, s türelmesen egymás meggyőződése iránt - amint az ünnepségen felszólaló apáca - keresse a lelkiismereti szabadság békéjét és a szívek megnyugvását. Lehetetlen, hogy csupán délibábot kergetnének. Magyar Hírlap
