Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 4. szám
üT/mnsm___________ Az Evangélium Mózes könyveiben 4. A szövetségkötés, a főpapi tiszt, az évenkénti engesztelő áldozat és a meghasadt kárpit is gazdag evangéliumi tartalmat hordoz. Egyrészt azzal, hogy állandóan az emberi alkalmatlanságra, eszköztelenségre emlékeztet, másrészt azzal, hogy Jézus megváltói művének lényeges alkotó elemeivé lesz és Mózes könyvei negatív tapasztalataival is a Kriztusmű hasonlíthatatlan pozitívumait emeli ki. A törvényadáskor megkötött szövetség (II. Móz 24) semmiképpen nem szerepelhet egyenlő felek megállapodásaként, hanem csak az erősebb fél ajándékaként, kegyelmi tényeként. A Sinai hegyi szövetség magában hordja mindjárt megkötésétől kezdve (az aranyborjú bálványozása, 32. f.) az egészen új alapokra helyezés elkerülhetetlen szükségét: »Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, akkor nem lett volna helye a másodiknak. Mert így szól az Úr: íme eljön majd az idő, amikor új szövetséget szerzek Izrael házával és Juda házával; nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem, amikor kézenfogva kivezettem őket Egyiptom földjéről . . . Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé« (Zsid 8,7-12). Az ároni papság gyengesége is abban van, hogy még a főpapnak is először magáért kell áldozatot bemutatnia, hogy bemehessen az oltárhoz, s az áldozatokat is ismételni kell (III. 16. f.). Kitörülhetetlenül bevési ez a szabadulást sóvárgók szívébe az áldozatra szorulást, és hogy »vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat« (Zsid 9,22). Mindez a fogyatékosság és átmenetiség végleges, egyszersmindenkori után kiált: a Krisztus főpapsága és a golgotái áldozat után. Szíveket, népet készít az eljövendő várására, felismerésére és elfogadására. »Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása . . . Nem is bakok és bikák vérével, hanem tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett« (Zsid 9,11-12). És ezt is a nép bűnével megterhelt és a pusztába kiűzött bűnbak módjára (111.16,21-22). »Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet, tulajdon vére által a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva« (Zsid 13,12-13). A jeruzsálemi templom legszentebb helyének, a szentek szentjének az elzártsága is (11.40,5.8.29.33). Isten hozzáférhetetlenségét hirdette, s ezzel is fokozta a nép egyszerű fiaiban egyrészt a félelmet, másrészt a vágyat az Istennel való találkozásra, a közvetlen ismeretre, a közelség valóságos megélésére. Ezért hatott egyenest szenzációként, hogy Jézus golgotái kereszthalálakor »a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt« (Mt 27,51). Az apostoli igehirdetés ezt forradalmi új helyzetnek látja, s belőle a hit bátor lehetőségeit vonja le. Biztat is a soha nem volt lehetőséggel való élésre. »Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizodalmunk van a szentélyben való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van, aki az Isten háza felett áll: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett« (Zsid 10,19-23). A Zsidókhoz írt levél átütő erejű bizonyságtétele az evangélium hirdetésének szinte minden most tárgyalt vonatkozásában a mózesi könyvekből merít, s azt alkalmazza a keresztyén gyülekezetre. Nyilván azzal a reménységgel, hogy ezáltal a hitüket erősíti. Csepregi Béla Jó hír Hannoverből »Az utóbbi másfél évben majdnem mindegyik meghívón, mely a magyar istentiszteletre invitálta testvéreinket, ez állt: igét hirdet Menkéné Pintér Magdolna, szolgálatát hálásan köszönjük! E szolgálatokat mindig is szívesen végeztem, többek között azért is, mert tudtam, hogy korábban sem a hallgatóság, a gyülekezet hiánya, hanem az igehirdető hiánya akadályozta sokszor az istentiszteletek rendszeres tartását. Ez év márciusától kezdve azonban ezt a szolgálatot hivatalosan, az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) megbízásából is végezhetem. így lehetőségem nyílt arra, hogy szolgálatom ezután ne csak az istentiszteletek megtartására szorítkozzon, hanem többoldalú lelkészi munkává bővülhessen, amibe a gyülekezetépítés, gyülekezetgondozás, családlátogatás, itt élő, esetleg gyülekezetünk iránt érdeklődő magyarokkal való kapcsolat felvétele, bibliaóra és még néhány dolog hozzá tartozik . . . Az az EKD kérése - és így a következő hónapokra nézve a feladatunk - hogy 1992. májusáig mérjük föl, hogy van-e Eszak-Németországban 800-1000 magyar, aki igényt tart egy magyar protestáns lelkész szolgálataira. A >feladatunk< szót tudatosan írtam többesszámban, mert az istentiszteletek látogatottságából nyilvánvaló, hogy többen szívükön hordozzák gyülekezeteink életének és jövőjének ügyét. Ezért kérem őket is, és mindazokat, akik ebben a munkában (>felderítésben<) valamilyen formában részt tudnak venni, végezzük közös erővel ezt a feladatot, építsük együtt gyülekezeteinket . . . Menkéné Pintér Magdolna« ______2 Segítőre szorulunk Jézus mondta: »Én pedig kérni fogom az Atyát és másik Segítőt fog adni nektek, hogy veletek legyen mindörökké« (Jn 14,16). Az ember sokszor nehezen látja be, hogy segítségre szorul. Önérzetünket bántja, hogy mások segítségére vagyunk utalva. A gyerekek önállósúlni akarnak, az idősek önállóságukat akarják megtartani. Jézus tanítványai nagyon gyámoltalannak, árvának érezték magukat, amikor Jézus búcsúzott tőlük és amikor magukra maradtak. Jézus olyan volt számukra, mint a pásztor a nyáj számára. Biztonság, erő és békesség áradt belőle. Jézus volt a segítőjük, akiben Isten közeljött hozzájuk és aki által ők is Istenhez fordultak. Jézus búcsúbeszédében azt Ígéri, hogy tanítványait nem hagyja árván, hanem az Atyától más segítőt kér a számukra. ígérete Pünkösdkor teljesült, eljött a Szentlélek. Erővel töltötte be a tanítványokat és igehirdetésüket, és Jézusban való hitre ébresztett több ezer embert. Pünkösddel a Szentlélek munkájának korszaka jött el. Isten élő Lelke azóta munkálkodik Jézus tanítványaiban és azokon keresztül. Hitet ébreszt, egyházat épít. Tudnunk kell, hogy sem a Jézusban való hitre eljutni, sem a hitben megmaradni nem tudunk a Szentlélek segítsége nélkül. Hitrejutásunk, életújulásunk, keresztyén közösségünk, szolgálatunk a Szentlélek munkája. Általa értjük meg Isten igéjét, általa vágyakozunk az ige után, általa imádkozunk gyermeki hittel az Atyához és általa teremjük a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás gyümölcseit. Milyen jó, hogy nem vagyunk magunkra hagyva! Isten maga jön segítségünkre Lelke által! Ne szégyeljük, hogy segítségre szorulunk! Lássuk be, hogy »erőnk magában mit sem ér«! Ne akarjunk önállóskodni, hanem forduljunk Isten felé, keressük igehallgatásban, imádságban, hiszen megújító, éltető erejét árasztja ránk! Mint a kis virágnak kelyhe is kitárul, s csöndben él a napsugárbul: úgy viszem bús szívem, kérve fényed árját, ó, egészen járj át! Joób Olivér X X X X X X Ökölbeszorítva senkinek se nyújthatsz kezet.
