Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 4. szám

ÚT/TftRS Beszélgetés Bandi bácsival Magyarországon mindenki tudja, hogy Bandi bácsi csak Dr. Gyökössy Endre teo­lógiai magántanár, kutató professzor, az újpesti ref. gyülekezet volt lelkipásztora le­het, akit bárki bármikor felkereshet lelki bánatával s mint lelkészpszichológus kész résztvenni bárkinek a bánatában. Telefonüzenetet kaptam tőle, Fellbach­­ban van a lányánál, Dr. Rudesdorfnénál s szeretne még egyszer megölelni. Idős már és ki tudja, mikor láthat újra. Örömmel kerestem fel öreg barátomat és felhasználtam az alkalmat, hogy egy rövid interjút készítsek vele. * Gémes István: - Bandi Bátyám, öröm­mel hallottam, hogy a múlt évben kétszeres megtiszteltetés ért: a Budapesti Reformá­tus Teológiai Fakultás díszdoktorává ava­tott és Újpest, ahol négy évtizeden át szol­gáltál s ahol születtél is, díszpolgárrá emelt. Életművedet, könyveidet honorálták ez­zel, vagy egy kicsit rehabilitáltak is több évtizedes félretétel után? Dr. Gyökössy Endre: - Azt hiszem, mindkettő igaz. Hiszen már az ötvenes évek elején, mint magántanár, rendszere­sen órákat adtam teológiánkon s úgy tűnt, hogy előbb-utóbb ott is maradhatok. Ám szüléimét kitelepítették, s akkor »megfele­lő helyen« közölték velem, hogy feleségem svájci, idegen, szüleim kitelepítettek s így én is osztályidegenné lettem, s így alkal­matlan az ifjúság nevelésére. Hála Istennek »melós« prezsbitereim, akikkel gyermek­koromban együtt rúgtam a rongylabdát, nem találtak annak és a nagy munkásváros lelkésze maradhattam 1980-ig, akkor men­tem nyugdíjba. Igaz, ekkor egyházam veze­tősége tudományos munkásságomat kutató profeszszori megbízatással honorálta s így újra taníthatok, jelenleg felnőtt s már dip­lomás hallgatókat lelkigondozásra. Közben egyik rádióadónk is felkért 2-2 órás lelki tanácsadásra, amit Donáth László ev. kol­legámmal és egy rk. lelkésszel felváltva végzek. S már több TV áhítatot is végez­hettem. G. I.: - Mi késztetett arra, Bandi Bá­tyám, hogy már a harmincas évek végén lélektant tanulj, Pesten, Baselben és abból doktorálj, s e tudomány tanára is légy? Dr. Gy. E.:-Ijedtemben lettem pszicho­lógus. Ismertem a biblia embereit, csak azokat nem, akiknek prédikálnom és aki­ket lelkigondoznom kellett. Úgy éreztem magam, mint egy sebész, aki nem ismeri az anatómiát (amilyen nincs), vagy egy agro­­nómus, aki ismeri a magot, amit el kell vetnie, de a földet, amibe beleveti, nem. Ám ilyen szakember sincs. Csak a »lel­kész«. G. I.: - Nem kerekedett a pszichológus a teológus fölé? Dr. Gy. E.: - Én azért lettem pszicholó­gus, hogy jobb lelkész lehessek. Talán ezt bizonyítják könyveim is, öt-hat, amelyek közül van amelyik nyolc, van amelyik hat kiadást ért meg. Karácsonyra várható »Lé­­lekápolás« címen harminc esszém és tanul­mányom. Szeretném hinni, hog azzal is segítségére lehetek azoknak, akik embe­rekkel foglalkoznak, lelkészeknek, pszi­chológusoknak, orvosoknak, akiknek ed­dig is sok előadást tarthattam a gyógyító beszélgetésről. G. I.: - Kiktől tanultál legtöbbet? Dr. Gy. E.: - Magyarországon Kará­csony Sándortól, Svájcban Theodor Bovet­­től, a gamológia atyjától, C. G. Jung mű­veiből és V. E. Frankl-tól. Természetesen a legújabbaktól is, így Rogerstől és sok más jó szakembertől. Mindmáig tanulok. A rossz pap is holtig tanul. így talán jobb lelkész lehet belőle, olyan, aki a lélekhez is ért, ha már lelkésznek nevezi magát. G. I.: - A magyar lelkészek nem idegen­kednek a lélektantól? Dr. Gy. E .: - Akadnak bizonyos funda­mentalista körökben. Ám azok minden se­gédtudománytól idegenkednek. Nekik azt mondogatom, hogy ha ők görög és héber exegézist tanulnak és azt szükségesnek tart­ják, ez, amit én tanítok, az emberexegézis s nekik is szükségük volna erre. S majd megtapasztalják, hogy fogadóóráik megtelnek bajbajutott emberekkel, akik­nek amíg sebeiket kötözik, Jézusról is hite­lesebben beszélhetnek. Hála Istennek ne­kem három hétre előre betelik a naptáram. Talán ez igazol és a teli templom, mert volt gyülekezetemben öreg káplánná léptem elő s még Igét is hirdetek olykor. Ám ún. Művelődési Házakba is gyakran hívnak és különböző világi kongresszusokra előadó­nak, ahova »csak« mint teológust sohasem hívnának és ott sem tagadom meg lelkészi identitásomat. G. I.: -Mit üzensz, Bandi Bátyám, az ittenieknek? Dr. Gy. E.: - Hogy vegyék komolyan az egyszemélyes szolgálatot, mert már lassan mindene van a modern embernek, csak embere nincs, aki meghallgassa és szeret­­gesse őket - az ÚRBAN. G. I.: -Jó volt együtt lennünk. Dr. Gy. E.: - Bizony jó. Hogy is mondja Reményik? Sosem tudom, hogy megfogha­tom-e azt a kezet, amit most elengedek. Isten áldjon meg István, és mindnyájato­kat, akik az Úrban s az Úrnak szolgáltok. Gémes István * Weöres Sándor Ha elfogadtam sorsomat Ha elfogadtam sorsomat, jő négy virág, vagy négy madár, és mindenik égtáj felől árny-fonta gúzsba kényszerít, akár ha mondanák: Tiéd, hogyha elmédben vállalod, mert rabja és királya vagy örökké, szándékod szerint. Eljő a fény, az égi tűz, gömbölyded fallal vesz körül, magasságában ünnepel, míg mélységében föl nem old. * * * Varsó, Lengyelország. Nem-katolikus egyházak tiltakoznak a rk. egyház tervei ellen, hogy az iskolákban a rk. hitoktatás kötelező legyen. D. u. lenne alkalom csu­pán arra, hogy a déletőtti rk. hittanórán résztvett nem-katolikus gyerekeket illeté­kes lelkészük még külön tanítsa. Lengye­lország 37,7 millió lakosának több mint 90 %-a tartozik a római egyházhoz, fél mil­lió az orthodoxok, 300 ezer a protestánsok, 30 ezer az ókatolikusok, 12 ezer a zsidók és 2500 a moszlimok száma (IDL). * Bécs, Ausztria. Duray Miklós, az Együttélés Mozgalom elnöke (amelyben a szlovákiai magyar, lengyel és német ki­sebbség tömörül) sajtókonferencián a szlo­vákiai helyzet rosszabbodásáról tudósított. A pozsonyi parlament elrendelte, hogy ut­ca - és helységnevek csak szlovákul tüntet­hetők föl. Csökkentették a szlovák televí­zió magyar programjának idejét. Riasztó jelenségnek nevezte azt, hogy Jan Korec nyitrai rk. püspök az egykori Hitler-barát Tiso államelnök emléktábláját leplezte le. A magyar gyerekek 30 %-ának nincs lehe­tősége anyanyelve használatára az iskolá­ban (IDL). Erdőtűz lepte meg a bénát és a vakot. Mind­kettő nagyon megrémült és szerette volna men­teni az életét. A vak kétségbeesésében nekiin­dult vaktában - egyenesen a tűz felé. A béna rákiáltott: »Állj! Meg ne mozdulj! Vesztedbe rohansz! Én megmutatnám neked a menkülés­­hez vezető utat. De akkor a válladra kell vegyél, mert béna vagyok. Még a bozótot és a kígyókat is kikerülnéd így.« Lehajolt a vak, a hátára vette a bénát. Megmenekültek. Mert kölcsönösen kie­gészítették egymást.

Next

/
Thumbnails
Contents