Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata Az 1990. november 30-án Budapesten tartott rendkívüli országos közgyűlésen országos felügyelőnk bejelentette, hogy egyházunk törvényalkotó zsinatát 1991. junius 8-án, szombaton d. e. 11 órára hívta össze a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba (Gorkij fasor 17). A zsinat ünnepi istentisztelettel kezdődik a Budapest-Fasori Egyházközség templomában, majd az ünnepi megnyitó ülésre a Gimnázium dísztermében kerül sor. Mindkét alkalom nyilvános. A zsinati ülésszakok időpontjának meghatározása természetesen magának a zsinatnak lesz majd a fela-X------X------X-------X------X------X---------» nak szabadságra és ezért nem fogadták el az Úr által felkínált szabadítást, esetleg saját erejükből remélték annak megszerzését, de ezek is - előbb vagy utóbb - megtapasztalták, amit József Attila, Luther Márton éneke lefordításával szintén megvall: Önön erőnk csak délibáb, és bizony esnénk esten, de harcba küldte egy Fiát értünk maga az Isten. Kérded-é ki az? Jézus, az igaz. Sok a had, egy a fő, nincs Isten más, csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes. De az, aki elsőként győzte le a bűnt és halált, akinél vannak a börtön kulcsai, az utolsó is. Nem olyan vezér, aki a döntő győzelem kivívása után sebtiben elhagyja a csapatokat és alantasaira bízza az aprómunka elvégzését, az utolsó ellenséges erők felszámolását, hanem utolsónak hagyja el a harcmezőt. Nem elégedett meg az első húsvét alkalmával azzal, hogy a tanítványok kicsiny csapatát kiszabadította a reménytelenségből. Nem tért vissza ezt követően isteni fenségébe, a szabadító munka folytatását másokra bízva, hanem azt Ígérte: »íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!«, azaz: azóta is küzd értünk! Mert Ő mindenkinek vissza akarja adni a szabadságát és ezért hirdetted azóta feltámadásának az örömüzenetét. Ez olyan, mint amikor a szabadítóját követni nem akaró rabhoz újabb és újabb üzenetek érkeznek, amelyek ezt közlik data, az első ülések előkészített és biztosított ideje viszont a következő: 1991 junius 8-9 (szombat-vasárnap), valamint 1991 augusztus 21-31 közötti idő. Az egyes egyházmegyékből választható zsinati taglétszám a következő: Bács-Kiskún: 2 Kelet-Békés: 2, Nyugat-Békés 2, A nyíregyházai ev. templom Csongrád-Szolnok: 2, Pest: 4, Pest megye: 4, Somogy-Zala: 4, Tolna-Baranya: 2, Borsod-Heves: 2, Buda: 2, Fejér-Komárom: 4, Győr-Sopron: 4, Hajdu- Szabolcs: 2, Nógrád: 4, Vas: 4, Veszprém: 4. (Püspöki körlevél, 1991 január 25.) Szabó Lőrinc SZÉDÜLET Nem kell nekem a ti istenetek! Okos a világ, gyáva, beteg. Lapos mocsárban lapos az ég: »Csak felszínt, emberit: ez is elég!« Hegytetőn állok - Óh, fellegek, hogy hív a ti rohanó lelketek! Én emberentúlit akarok - Óh ormok, rémek, erők, viharok! Óh, ormok, álmaim ormai! Óh, szédület iszonyú tornyai! Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét, de megnő, aki szakadékba lép. Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány - Oldj ki magamból, emelj, Apám! Tépj ki - végy vissza, Istenem: ölj meg, ölelj meg, Végtelen. vele: »Jer, nyitva a börtönajtó, lépj ki a sötétségből, légy ismét a világosság gyermeke!« Ezt teszi Ő velünk ezen a húsvétpn is. Azt üzeni nekünk: »Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó!« A neked szenvedést okozó gonosz ellenség védőövezetét áttörő roham-ék eleje és a védelmet biztosító utóvéd. Ezért veszlek ma is körül szeretetemmel, oltalmammal, kegyelmemmel. Együtt érzek és együtt vagyok teveled. Amint nem királyi palotában jöttem el erre a világra, úgy nem távoztam el innen tüzes szekéren sem, mint Illés próféta. Itt vagyok teveled, »az élő, Aki halott voltam, de ime, élek örökkön örökké.« - Ha valaki tudja, mit jelent embernek lenni, én tudom. Megjártam a bűnnek a tömlöceit és a halálnak a mélységeit, de onnan úgy jöttem vissza, hogy a szabadító kulcsot magammal hoztam, hogy mindenkit, aki engem követ, meg tudjak szabadítani. Téged és engem, mindannyiunkat! Ő ezért nem vár fizetést, jutalmat, még ígéreteket sem. Ingyen teszi ezt, mert mérhetetlenül szeret minket. És bár a börtönből kivezető út először sötét folyosókban halad és ezekben járva néha elveszítjük Őt szemeink elől, de hallhatjuk az Ő hívó szavát, lépteinek a nyomát felismerhetjük, sőt, ha csendben vagyunk, lépéseinek a viszhangja is eljut hozzánk. A naprólnapra, hétről-hétre hozzánk szóló Ige az Ő hívó szava, lépéseinek pedig ott a nyoma, ahol önzetlen szeretetnek a jeleit látjuk. Lépteinek a viszhangja ott hallatszik, ahol emberek felszabadultan tudnak örvendezni. Meg akarsz szabadulni mindentől, ami megkötöz: félelmeidtől, bűneidtől, a reménytelenségtől? Fordíts hátat börtönödnek, hallgassál az Ő szavára, kövesd Őt, Aki Maga is általment a halálból az életbe, mert Ő ma is a mi egyetlen Szabadidőnk! Ámen. * Rádióban elhangzott 1990-ben. Pósfay György
