Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
ÚT/TftRS Békesség Fejedelme« Az Isten Fia Öt betűt és egy halat ábrázol ez a hatrészes keret egy katakomba-koporsóról. A szemlélő számára titokzatos lenne, ha nem tudná, hogy itt a halról van szó. A jobb alsó kocka kis halat ábrázol, a többi ötben pedig a hal görög nevének a betűi: ichthysz. Nagyon korán a halakhoz hasonlították magukat a keresztyének. Tudtak arról, hogy Jézus egyszer Péternek azt a megbízást adta, hogy »mostantól fogva embereket fogsz« (Lk 5,10). S ahogy a halak természetes élettere a víz, úgy azonosították a keresztség vizét a saját keresztyén életük természetes terével. Az egyik egyházatya azt tanította, hogy a keresztség által ébrednek új életre a hívek. így lett a hal a keresztyének ismertetőjele már a korai időkben. Amikor pedig rájuk tört az üldözés, akkor jó volt titkos jelnek is a hal: erről ismerték meg egymást, anélkül, hogy a császári kémek erről tudomást szereztek volna. A hallal azonban többször is találkoztak már Jézus életében is. Nemcsak a már említett Péter-féle halfogásnál. Jézus egyszer ötezer embert kenyérrel és hallal elégített meg. János evangélista azt állítja, hogy ez jel volt, amelyet a körülállók Jézus 1 y X I © prófétasága bizonyítékaként értékeltek (Jn 6,1-14). Sőt a feltámadottról is azt jegyezték fel, hogy megjelent a halászatról eredménytelenül visszatért tanítványoknak. Enni kért tőlük. Amikor pedig nem tudtak neki mit enni adni, rájukparancsolt, hogy vessék ki újra a hálót. Mire azonban a nagy zsákmánnyal visszatértek, a parti parázson már hal és kenyér pirult. Ez és sok más tapasztalat indíthatta a keresztyéneket arra, hogy a hal görög nevének betűit öt másik szó kezdőbetűjévé tegyék meg. Az öt szóból álló mondat /esus Christos Theú //yios Szótár, - azaz: Jézus Krisztus Isten Fia, (a) Megváltó. Hitet tettek tehát az öt betű vagy egyszerűen a kis hal leírásával arról az Isten Fiáról, aki titokzatos módon táplálja az övéit. Aki azt mondja magáról, hogy ő az élet kenyere, amely a mennyből szállott le (Jn 6,51). Miközben testét-vérét adja az úrvacsorában, kiragad a veszedelemből a keresztség vize által, - Isten Fiaként cselekszik és Megváltója azoknak, akik hitet tesznek mellette. INRI - A király A Gyermek szomorú végére emlékeztet a négy betű: János evangélista szerint héberül, görögül és latinul szövegezte meg Pilátus Jézus keresztjének feliratát. A négy betű a latin felirat szókezdeteiből tevődik össze: Jesus .Vazarenus Rex /udeorum, azaz: Názáreti Jézus, a zsidók királya. Már a kivégzés helyére vonuló menetben az elitéit előtt kellett a táblát, latinul a titulust, vinni, amelyen az elitéltetése oka állt. A felirattal Pilátus nyilván felbőszítette a zsidó vezetőket. Éppen nyeregben érezte magát és megengedhette magának azok boszszantását. Nem is tágított eredeti fogalmazásától, akkor se, amikor erre kifejezetten kérték. - Pilátus azonban súlyt helyezett arra, hogy mindenki értesülhessen az elitélés okáról: Két világnyelvnek számító nyelven fogalmazott: latin volt a birodalom JNRI hivatalos, görög volt a kereskedelem, de a kultúra nyelve is. A kettő gondoskodott tehát a nyilvánossá tételről. Mivel pedig a zsidók leigázott provinciájában állították föl a keresztfát, elrettentő példaként szolgálhatott, ha a lakosság a vádat héberül is olvashatta. Pilátus gonoszsága nem ismert határt Jézussal szemben sem. Miután már a kihallgatásnál gúnyosan azt kérdezte tőle, hogy a zsidók királya-e? - aztán meg a katonák ugyanezt a gonosz királyosdit játszották vele kicsúfolással és megvesszőzéssel, most újra Pilátus volt soron. Hadd lássák az emberek, hogy micsoda semmiházi akasztott a zsidók királya! Ez lenne a nagy római császár ellenlábasa? S hogy gúnyolódását méltóképpen meg is koronázza, két közönséges bűnözőt szögeztet a keresztfára. Jézus jobbján és balján (Mk 15,27) állítják fel a két keresztet, hiszen minden valamire való királynak udvari tanácsosai is vannak . . . Szegény Pilátus! Ahogy kevés siker koronázta egész helytartói működését Palesztinában, ugyanúgy melléfogott a gúnynak szánt titulussal. Királyok királyának és urak urának nevezi Jézust a Jelenések könyve, amikor eljön hogy »hű és igazként« igazságos ítéletet tegyen a földön (19,11-16). így lesz a vádiratból bizonyságtétel. De így hódoltak neki már a napkeletről jött mágusok is. Arany, tömjén és mirrha csak királynak jár ki. Még akkor is, ha szénán fekszik. Vagy, ha éppen kereszten függ. A Messiás Már a Krisztus előtti 9. században az athéniek évenként választottak főbírót, akinek a méltóságát az APX rövidítéssel (archon) jelölték. Mithridates, sőt Trajanusz pénzein is találkozhatunk később vele. A korai keresztyének hamar fölfigyeltek erre a szokásra és használatba vették. Krisztus görögösített nevének - Christos - első két betűjét kombinálták (chi és rhó) és tették meg Jézus-szimbólummá. A szimbólum igen mély értelmet rejt magában. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a CH=X és az r=P betűk a Chrestos=Christos szóból valók. Ez a szó felkentet jelent. Viszont ezt a görögül beszélő keresztyének a zsidó nyelvből vették át, ahol a megfelelő szó a Messiás. »Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon« - mondja az Úr a 2. zsoltárban. Amikor pedig Jézus a názáreti zsinagógában nagy »bemutatkozását« tartotta, önmagára alkalmazta a prófétai szavakat: »Az Űr Lelke van énrajtam, mivelhogy fölkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem . . .« (Lk 4,18). Királyokat, papokat, prófétákat volt szokás fölkenni a régi Izraelben. Azt jelentette a felkenetés, hogy közvetlenül Isten szolgálatában és csak az Ő rendelkezésére álló lett a fölkent személy. Jézus Isten fölkentje volt és a régi keresztyénség szívesen alkalmazta rá mind a három tisztséget (lásd a Zsidókhoz írt levelet): ő az igazi király, a főpap és a próféta. S ilyen értelemben beszélünk Jézus Krisztus királyi, főpapi és prófétai méltóságáról és hivataláról. Később Nagy Konstantinusz császár híres győzelmi lobogóján találjuk ezt a Krisztus monogramot. Aztán pedig számtalan változatával találkozunk. Egyik legkedveltebb ezek közül az, amikor az Alfával és az Ómegával (a görög ABC első és utolsó betűjével) kapcsolják össze, hiszen ez is Jézus-monogram: »Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki volt, van és eljön, a Mindenható« (Jel 1,8). Egy 4. századi kőkoporsón található ábrázolás mutatja, hogy a monogramot a feltámadott Krisztusra is alkalmazták. Az ú.n. Anasztázisz-szarkofágon keresztet látunk, amely alatt két őr alszik, s a kereszten függő test helyett a vízszintes ágon két madár ül és egy győztesek babérkoszorújára néz, amely a mi Krisztusmonogramunkat fogja körbe. Jézus, az Isten fölkentje a feltámadás, a győztes a halál fölött, az örökélet megszerzője és ajándékozója.
