Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
UT/TRR5 Pénzről kell beszélnünk Lapunk hasábjain valószínűleg soha nem írtunk pénzről. S ezt minden bizonnyal rosszul tettük. így támadhatott sokakban az a hamis elképzelés, hogy az ÚTITÁRS megél a jég hátán is. Persze furcsa lelkületű emberek is vannak az olvasók között. Igaz, kéretlenül is küldtük a lapot, mert missziói és nem gazdasági célunk volt vele. Voltak is ezért, akik - ki udvariasabban, ki kevésbé - kérték a lap küldésének megszüntetését. Megértéssel voltunk irányukban, nem zavartuk őket többé. Nem is ezeket a keveseket tartjuk furcsa lelkületűeknek. Inkább azokat, akik 25-30 éve elfogadják lapunkat, anélkül, hogy valaha is csak egy fillért is adtak volna a fenntartása és megjelenése biztosítására! Bizonyára abban a hitben, hogy ennek a lapnak a mennyből hull az anyagi fedezet. A hűséges sokaknak mondunk ma köszönetét, akik pénzükkel hozzájárultak lapunk évtizedes szolgálatához. Vannak közöttük hűségesen évről-évre fizetők, vannak a »notórius« felülfizetők, a gyülekezet részére szánt adomány mellé még »sajtöskodök« is. A hűséges terjesztőknek, akik még a szétküldés költségeit is vállalták. A kedves cikkíróknak, a tördelőszerkesztőnek, a borítékolt lapot postára cipelőknek akik szolgálatnak tekintették a munkájukat. Mégis, pénztárkönyveink tükrében reálisan kell látnunk a tényeket. Ezek magukért beszélnek! Lássuk, hogy az utolsó három és fél évben honnan és mennyi pénzt kapott az ÚTITÁRS? Kötelesek vagyunk pénzügyeinket olvasóink elé tárni! Mit árul el ez a kimutatás? Mindenekelőtt azt, hogy a nagy terhek kevesek vállára osztódtak szét. A négy főteherviselő közül kettő nem a magyar közösségeinkből kerül ki: németek és norvégok, úgy látszik, fontosnak tartják, hogy legyen a külföldön élő magyar evangéliumi keresztényeknek ilyen lapja, amelyet komoly könyvtárakban és gyűjteményekben gondosan gyűjtenek. Rangos magyarországi gyűjtőktől azt halljuk minduntalan, hogy lapunkat a legjobb külföldi periodikák között tartják számon. Külföldi magyar gyülekezeteink azonban másként vélekednek, legalábbis a kimutatás szerint. Mégis a skandináviai magyar protestáns gyülekezetnek kell külön köszönetét mondanunk, mert az ÚTITÁRS nélkülük már régen megszűnt volna. Stuttgartot azért említem, mert - a gyülekezet komoly áldozata mellett - ide futnak be szerte Németországból az egyéni előfizetések is. Azonkívül itt volt egy segélyforrásunk, amelyből éveken át pótolni tudtuk a hiányt. Most azonban ez az alap teljesen kimerült. Mint a táblázat mutatja, több mint 28 ezer DM-t kellett ebből a tartalékból három és fél év alatt kiadnunk. Kéréssel fordulunk azért mindazokhoz, akiknek szívügye az ÚTITÁRS további megjelenése. Tudjuk, a kilátások nem rózsásak. Ha azonban nem sikerül valami eddig nem sejtett forrásra bukkannunk, a kapuzárás ideje nincsen messze. Persze mi még mindig reménykedünk! Ki segít ebben? Országos presbiteri konferencia A Skandináviai Magyar Protestáns Egyház Tángagárde-ben tartotta idei országos presbiteri konferenciáját a pünkösdi hétvégen. A pünkösdvasárnapi istentiszteleten iktatta hivatalába Gémes István, a Külföldi Magy. Ev. Lelkigondozok Munkaközösségének elnöke Pitlikné Pálházi Katalint országos felügyelői, Tóthné Szombathy Zsuzsát pénztárosi, Hutterné Takács Margitot és Takács Dezsőt ellenőri, Vánkyné Szentkirályi Anikót pedig a Tángagárde-Alapítvány ellenőri tisztébe. A konferencia megbízta Molnár Veress Pál lelkészt a lelkigondozói munka végzésével Koltai Rezső lelkész betegségére való tekintettel. Kósza kírekkel ellentétben az országos presbitérium senkit nem hívott meg külföldről az egy év múlva megüresedő lelkészi állás betöltésére. Pénztári kimutatás Mint a kivert kutya . . . 1990 Bevétel 1987 1988 1989 1. félév Svédorsz. gyülekezet DM 3.415,52 5.838,49 4.074,91 1.963,13 Lutherischer Weltdienst 2.200,00 2.200,00 3.400,00 1.700,00 Stuttg. gyülek. + NSZK előfizetők 1.955,00 1.614,00 3.010,00 860,00 Norvég misszió 1.793,44 3.133,00 (88/89)-1.524,86 Svájc - Basel-i gyülek. 893,25 652,03-Svájc - Zürich-i gyülek. 703,57-336,15-Svájc - Luzern-i gyülek.-112,55-Hürth-i német gyülekezet 350,00 583,12 198,60 138,10 Hannover - gyülekezet 150,00-150,00-Cannstatt-i német gyülekezet 611,30-Ausztria - előfizetés 59,46-USA - előfizetések 48,87-34,18 33,80 Kanada - előfizetések-63,68 62,49 Oslo - adomány-500,00-Bevétel 12.180,91 14.020,64 11.880,07 6.282,38 Kiadás* 20.972,66 19.857,95 19.373,72 12.550,59 Hiány 8.791,75 5.837,31 7.493,65 6.268,21 * évi 6 szám ä 6000 példány + nyomda postaköltsége Úgy sompolygott le Gorbacsov és kísérete a Lenin mauzóleum árkádjára épített emelvényről május 1-én. Csaknem megsajnáltam őket. Főleg a vezért. Mindenesetre olyan eseménynek lehettünk tanúi, ami az anyit dicsőített szocialista forradalom óta elképzelhetetlen lett volna. Hol is van már az a vicc, miszerint Sztálin, a nagy diktátor-előd egy kurta köhögés miatt elvezetteti a titkosrendőrséggel egy gyűlés összes résztvevőjét, hogy utána cinikusan azt mondja: mert nálunk legfőbb érték az ember. - Persze az a nagy kérdés, hogy kinek a malmára hajtják a vizet a vöröstéri tüntetők. Lehet, hogy nem ismerjük a szovjet vezetőréteget jól, de mégis az a benyomásunk, hogy Gorbacsovval talán mégiscsak szót lehet érteni. Igaz, a litvánok sarokba szorítása a gorbacsovi »szótértés« igen szűkre szabott korlátáit is fájdalmas módon az emlékezetünkbe idézte . . .
