Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxiv. évfolyam 1990.4. szám Hallásból Keskeny, vékony törzs. Aránytalanul nagy fej. Határozott pontra irányuló tekintet. Elálló, nagy fülek, amelyek szinte megnőnek a kezekből formált hangtölcsér által. »A hall(gat)ó« a neve ennek a szobornak. Egy németországi templom előterében áll, amelynek »Krisztus békéje« a neve. Minden ízével-porcikájával a hallásra összpontosít ez az ember. Erről árulkodik a tágranyilt szem, az aktiv befogadást tükröző arc. A fülcimpák szinte megnyúlnának, ha végül is bele nem olvadnának a nagy kezek folytatásába. Ám nemcsak a kezek, hanem a megnyúlt karok is vonzzák a tekintetet, oda. ahol a hallás célhoz ér. a fülekre, így keletkezik valami sajátságos háromszögalakú tölcsér, amely tökéletesen befogadni látszik a hallottat. Sehol jobb helyen nem állhatna ez a szobor, mint éppen a templom előterében Elképzelem, ahogy előtte vonul el mindig a gyülekezet, amikor igehallgatásra gyűlik össze. Inteni látszik minden templomlátogatót: aki ide belépsz, összpontosíts a hallottak befogadására. Légy csupafül hallgató! S bár az emberi test, nemcsak fülből vagy szemből, kézből vagy lábból áll, mégis elsődleges szerepet itt a fül játszik. Jó, hogy idehoztak a lábak, ideirányított a szempár, ajtót nyitott a kéz. De most összpontosíts a hallásra. Ne csak tartsd nyitva a füledet. De nagyobbitsd is meg túldimenzionáltra. Növeszd meg a hangtölcsért, nehogy valami is veszendőbe menjen a mondottból . . . Nyomorúságunkra is rámutat ez a szobor. Vájjon tudunk-e még összpontosítani az egy legfontosabb hangra? Ki tudjuk-e még választani a nagy hangzavarból azt a hangot, amelyre ilyen feszülten érdemes összpontosítani minden erőt és figyelmet! Vagy válogatás nélkül minden szirénhang jó nekünk, s úgy földob bennünket, hogy kritikátlanul a bűvkörébe kerülünk? Persze, inkább ennek ellentéte áll fönn veszélyként. Képtelenek vagyunk ilyen összeszedetten figyelni. A sok fajta hang elhódít, elidegenít, majd közömbössé tesz. Az összpontosítás ellentéte a szétszóródás, a szórakozottság. Szétszórni magunkat, a figyelmünket, az érdeklődésünket modernebbnek, időszerűbbnek látszik, mint az (Toni Zenz: Der Hörende, Essen) összpontosítás. Utóbbi erőfeszítést, összeszedettséget, fegyelmet kíván. Előbbi látszik könnyebbnek, egyszerűbbnek, erőmegtakarítónak. Van ország, ahol a fiatalok nagy hányada hallássérült. No, nem a lényegesre való összpontosítás következtében. Hanem a lényegtelen hangos és megszakítás nélküli bombázása miatt. Mert, aki összpontosít a lényegesre, annak minden erejét meg kell ugyan feszítenie. De utána beáll a csönd, a feszültség feloldódik. Mert a hallottat meg is kell emészteni, föl kell dolgozni, be kell juttatni a szellemi vérkeringésbe. A földolgozás pedig feltétlenül csendet igényel. S a hallás, hallgatás feszültsége után a csönd pihenteti a hallásszerveket a legjobban. »Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!« - ezt látszik imádkozni ez a szobor. S aztán átengedi magát a hallgatás örömének, teljeesen összpontosít az egy lényegesre: az Isten hallható, mert élő szavára. Tudja, hogy Isten nem tűr konkurrenciát. Elvárja, hogy ha Ő szól, nem csak fülemmel, tölcsérré nagyobbított hallószervemmel, de minden idegszálammal is csak rá figyelek. Talán minden templom bejárata elé föl kellene ilyen szobrot állítani?! Hátha figyelmeztetne arra - hallgatót és prédikátort egyaránt, - hogy az istentiszteleten egyedül a halláson múlik minden. »A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.« (Róm 10,17) Isten hozott - Lutherania! így köszöntötte Weisz Jenő lelkész a »Nordelbische Stimmen« c. lapban a hangversenysorozatra északra érkezett híres budapesti kórust. Jún.29 és júl.8 között Wedelben. Hamburgban. Wesselburenben, Ratzeburgban és Lübeckben hangversenyezett a Lutherania. Júl.l-én Weisz lelkész első alkalommal hívta meg Hamburg magyarjait egy angol, német és magyar nyelvű ökumenikus istentiszteletre. Egymillió forint értékű zuhanyozó csapokat vitt backnangi (NSZK) hívek ajándékaként az épülő evangélikus szeretetotthonba, Nyíregyházára Scherer Károly helybeli kórházlelkész. Nyíregyházán fogadta őt a városi tanácselnöknő. ( Keletmagyarország) Istentisztelet, utána grillezés Edemissen község nevét ezentúl számon kell tartani egyháztörténetünkben: júl.l5-re a helyi evangélikus templomba és parókiára kaptak meghívást a hannoveri és Braunschweig környéki magyar keresztények. A titok megfejtése egyszerű: a helyi evangélikus lelkész, Volker Menke felesége, Pintér Magdolna magyarországi református lelkész gondozza ezeket a lelkész nélküli magyar protestáns gyülekezeteket. KÖSZÖNJÜK A SZOLGÁLATÁT! (Hannoveri gyűl. értesítő)
