Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
ÜT/TftRS Bibliatársulat a Szovjetunióban Ami pár évvel ezelőtt még lehetetlennek tűnt, az ma valóság: az elmúlt év dec. 1-én megalakult a SzU-beli Bibliatársulat. Joga van az egész országban könyvkereskedések megnyitására. A Társulatnak négy központja van: kettő Szibériában, egy Ukrajnában és egy Középoroszországban. - A »Biblia világa« címen színes, kéthavonként megjelenő lap kiadását tervezik, amely biztosan milliós példányszámban jelenik majd meg. Arról is szó van, hogy orosznyelvű Bibliákat, amelyeket eddig drága külföldi valutáért hoztak be az országbá, az országban nyomnak és állítanak elő. Nagy szükség lenne persze új fordításra, mert a jelenlegi 1876-ból való és a nyelve, ennek megfelelően, elavult. * * * A kegyelem dicsérete Dallam: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna (63) Lelkem, te bűntől megalázott, Dicsérd, ki porból fölemel! A Tőle elfordult világot Isten még nem vetette el! Fiáért gyöngysorába fűz, Ha sebten hozzá menekülsz. Siess, ne halogasd sokáig Adandó bizó válaszod, Perctől a perc oly gyorsan válik, Mi tegnap ép, ma már aszott. Ne várakoztasd Istened Azért, mert még mindig szeret. Boldog lehetsz, lelkem, örökre, Ha többre nem kívánkozol. Kegyelme nem hull cserepekre, Mint ábrándkép szét nem oszol, Erős vár, biztos menedék - Bizd rá magad s meglásd, elég! 1988 Scholz László Ezév májusa óta Stuttgart, Uhu és Heidenheim mellett most már Heilbronnban is van rendszeres magyar istentisztelet Svábországban: minden hó 3. vasárnapján d.u. 3- kor, szeretetvendégséggel, a Heil bronn/Sontheim-i Mattháuskircheben (Lauffener Str. 7). Mit jelent nekem a Biblia? A Biblia számomra Isten egyetlen autorizált üzenete és ezzel hitem forrása és életem alapja. Hiszem és vallom, hogy a »teljes irás Istentől ihletett« (2Tim 3,16), amihez sem hozzátenni, és amiből sem elvenni nem lehet anélkül, hogy ne legyen hárhozatos tévelygés a következménye (Jel 22,18-19). Ezért egyedül az Isten igéje az Úrhoz vezető út, mert Krisztus maga adta nékünk beszédét, amely örökkévaló és igaz. Mi ennek a meggyőződésnek tényleges következménye életemben? Három lényeges dolgot szeretnék kiemelni: Az első az, hogy Isten igéjének üzenetéta Bibliából meghallottam, megértettem és elfogadtam. Péterrel együtt mondom, hogy »Uram, kihez mehetnék? Örök életnek beszéde van tenálad« (Jn 6,68). Elhittem és elfogadtam, hogy Jézus a megváltóm, aki kereszthalálával eltörölte minden bűnömet és felemelt magához az örökkévalóságba sok emberi nyomorúságom ellenére. Erre az evangéliumra, mint fundamentumra tettem fel életemet, mert tudom, hogy az én Megváltóm él és az Ő szava, az Ő ígérete örökkévaló (Mt 24,35). Ez az alapvető döntés személyes válaszom volt a Biblia evangéliumának személyes hívására. Isten igéje mindenkihez személyesen szól, mindenkinek személyesen közvetíti az örömhírt és mindenkit személyes válaszra késztet. Lehet a Biblia hívására nem válaszolni, kitérni előle, lehet a személyes üzenetet általánosságokba átértelmezni, de végső soron mindenki, az is, aki azt gondolja, hogy kibújhat az Úr evangéliumának kérdéséi, hívogatása elől, válaszol valamilyen módon. A második pont, amit szeretnék kiemelni, az, hogy a Biblia ennek a döntésnek következményeként életem mindennapi szövétnekévé lett. A Biblia nem bölcselkedő filozófiai irat, nem tanulságos történelmi krónika és nem is valami babonás könyv, amit becsukott szemmel valahol kinyitok, hogy a megbökött versben okos tanácsot találjak. Az Ige Isten élő és ható beszéde amely »elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait« (Zsid 4,12). Figyeljük meg: nem múlt időben, hanem a folyamatos jelenben beszél itt a levél írója. Isten igéjének ez a szüntelenül eleven és mély hatása csak akkor válhat gyakorlati valósággá életemben, ha Krisztusnak »beszéde lakozik gazdagon bennem« (Kol 3,16). Ahhoz pedig, hogy ez megtörténjék, »táplálkozni kell a hitnek és jó tudományoknak beszédeivel« (lTim 4,6), tehát naponta magamhoz kell venni ezt a táplálékot. Mint ahogyan a testi egészségnek rendszeres megfontolt táplálkozás az előfeltétele, úgy az egészséges keresztyén lelkiélet alapja a Biblia rendszeres olvasása. A Krisztus evangéliuma nem valami misztikus, rajongó extatikus úton veszi birtokába szívemet és ezzel a mindennapi (tehát gyakorlati) életemet, hanem Isten igéjének olvasása és hallgatása útján. »Jól teszitek«, mondja Péter, »ha figyelmeztek a prófétai beszédre, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad és hajnalcsillag kél szívetekben.« (2Pt 1,19). A Biblia az Úr szava hozzám és hozzád, kedves testvérem, s az egyedül helyes mérce a keresztény ember életmódjára. Ezért kezdjünk minden napot úgy, ahogy a zsoltáríró mondja Istennek: » ... Jó reggel készülök hozzád és vigyázok« (Zsolt 5,4). Csak ezen az úton válhat Isten igéje annyira élővé és közvetlenül jelenlévővé szívemben, gongolataimban és cselekedeteimben, »hogy tanítson, megfeddjen, megjobbítson és igazságban neveljen«, hogy elvezessen »Isten emberének tökéletességére és hogy felkészítsen minden jó cselekedetre« (2Tim 3,16-17.) így van-e ez az én életemben? Töredelemmel mondom, hogy még távol vagyok ettől., de az irás vigasztalása által (amely, mint szintén Pál mondja, a mi tanulságunkra íratott meg), újra és újra reménységet nyerek (Róm 15,4). így érzi ezt a zsoltáríró is: ». . .ez vigasztalásom myomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem« (Zsolt 119,50). Ezt tapasztalom meg én is életem lelki és testi nyomorúságaiban. Végül néhány szót szeretnék írni még arról, hogy a Biblia számomra a Szentlélek forrása. »Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentiélektől indíttatva szóltak Isten emberei« (2Pt 1,21). Ebből az igéből, amely a Szentiélektől indíttatott, kapjuk mi is Isten lelkét. Jézus mondja: »A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet« (Jn 6,63). Ez azt jelenti, hogy a Bibliából kapok erőt és világosságot, az evangéliumról való bizonyságtételre szóban, cselekedetben és a társadalomért való felelősségemben és kötelezettségeimben is. Szolgálatom csak ebből a forrásból indulhat ki. Erre utal a Jelenések könyvének az a jelenete is, amikor Jánosnak el kell nyelnie a könyvet, mielőtt parancsot kap a további igehirdetésre (10,9-11). folyt, a 3. lapon
