Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 3. szám
ÚT/TRH5 ' Feltámadunk! Meghalt Kótsch Lajos 1957 márciusában ismertem meg Bécsben. Jól megjegyeztem ezt magamnak, mert az opponens szerepében jelent meg ott, egy lelkészgyűlésen. 1963-ban láttam őt másodszor, Kölnben. Akkor is egymással szembenálló pártokhoz tartoztunk. Igen következetesen és kitartóan tudta az álláspontját képviselni. Amikor azonban átbeszéltük a dolgokat, minden haragtartás nélkül tudott az egy közös ügyért dolgozni. Ezt nagyon becsültem benne. 1972-ben az utóda lettem. Október 1- jével ment nyugdíjba, miután 1949 óta a Stuttgart-Münster-i német lelkészi munkája mellett 23 éven át volt a magyar protestánsok lelkipásztora. A Württembergi Tartományi Ev. Egyház vezetőségének ő ajánlott engem utódjául. Egy ideig még itt lakott, később a közeli Ludwigsburgba költözött, majd egy Karlsruhe melletti szeretetotthonba került, s ott is halt meg 1989. március 26-án. Jó lelkipásztort veszítettünk el benne. Amikor útra kelt, egy ideig Bajorországban dolgozott, majd átjött Württembergbe és az itt szétszóródott magyarok lelkésze lett. Lelkipásztor volt az akkori idők legsajátosabb értelmében: tolmácsolás, lakásszerzés,, diplomafordítás, álláskeresés, átmeneti szállásadás és étkeztetés, kivándorlási vagy honosítási ügyek intézése, prédikálás és pénzszerzés mind beletartoztak a lelkipásztorkodás fogalmába. Fáradhatatlanul szervezte a kijöttek elhelyezkedését, csakúgy, mint a hazaiaknak csomagokkal való ellátását. 1956-(Folyt. az 5. lapról) hány év lefolyása alatt megalakult egy nemzetközi elnökség, melynek jelenleg titkára vagyok. Ennek az alapítványnak a levéltárából bocsátottuk Szépfalusi István rendelkezésére Ordass Lajos legfontosabb önéletrajzi írásait, s még számtalan kézirat, fordítás, jegyzet, prédikáció vár kiadásra. Maga a levéltári anyag rendezése és feldolgozása is sürgető feladat. Pillanatnyilag több magyar nyelvű kiadványunk készül. Útitárs: Tervei, álmai? Terray: 1956 óta a napi tennivalók annyira lekötöttek, hogy rendszeres teológiai munkára nem maradt sok időm és erőm. Most azt remélem, hogy mikor néhány éven belül nyugdíjba mehetek, akkor amit évtizedeken át tanultam, olvastam, prédikáltam, azt valamilyen formában gyümölcsöztethetem magyar anyanyelvű hittestvéreim javára. ban pedig egyháza képviseletében szállította Bécsbe és a magyar határra az összegyűjtött ruhaneműt, élelmiszert és gyógyszert, hogy nyomort enyhítsen. Parókiája nemcsak átjáróház volt. Még a padlásteret is kiépíttette, hogy oda befogadjon hajléktalanokat. Éjszakákat ült az írógépe mellett, hogy hívei ügyeit intézze (és nem csak a híveiét). És még csak azt se lehet mondani, hogy a megsegítettek hálája ösztönözte volna a munkára. Már a szeretetotthonba készült, amikor iratköteget adott át nekem, szinte csak olyan levelezéssel, amelyben támadták és sértegették egykori megsegítettjei. Pusztavámon született 1906. dec. 30-án. Lelkészvizsgát 1928-ban és 1930-ban tett. 25. lelkészavatási évfordulójára a stuttgarti magyar gyülekezettől kapott »oklevelet«: »Kócs Lajos, szeretett lelkipásztorunk lelkésszé avatásának 25 éves évfordulójára erőt és istenáldást kívánunk a jóban való további munkálkodáshoz. A németországi ev. magyar egyház stuttgarti gyülekezete, Stuttgart, 1955, aug. 28.« Nyugdíjazásáig dolgozott is a »jóban« fáradhatatlanul, miközben az élet nem kényeztette el. Tragikus körülmények között Lapunkban is közöltük a meghívót, mely a Baráti Kör alakuló ülésére hívogatott. Március 18-án a kelenföldi gyülekezeti teremben gyűltek össze a kör alapító tagjai, a rendes tagságra jelentkezettek és számos érdeklődő, hogy tanúja legyen a megalakulásnak és az arra illetékesek megállapítsák és elfogadják a kör alapszabályát. Az ideiglenes vezetőség nevében dr. Boleratzky Lóránd üdvözölte a megjelenteket, elsősorban D. Ordass Lajosnét, a püspök özvegyét, aki a Kör védnökségét vállalta. Köszöntötte a megjelenteket, közöttük a külföldön (Norvégia) működő Ordassalapítvány kuratóriumának megjelent tagját Terray László lelkészt. Bevezetőjében emlékezett az 1978-ban elhunyt püspökre, megemlítve, hogy püspökké szentelése után 33 évig élt, de hivatalát mindössze 5 éven át gyakorolta, azt is két részletben. Krisztus tanújának nevezte, aki nemzetének sorskérdéseit idejében felismerte, felvette a harcot a volksbundista törekvésekkel, ismertette a norvég egyház bátor harcát a német megszállók ellen, kivette részét a zsidómentő munkából is. A német megszállás idején kérte névmagyarosítását, felemelte szavát a németség és a felvidéki magyarság embertelen kitelepítése ellen. Az egyház szabadságáért és az egyházi iskolák önkéntes átengedéséért folytatott küzdelme az ellene folytatott koncepciós per miatt volt eredménytelen. Igazán szeveszítette el feleségét, majd nevelt lányát. Jó elődnek is bizonyult: miután átvettem tőle a magyar gyülekezeti munkát, soha abba nem szólt bele, viszont mindig kész volt a segítésre. Ökuménikusan gondolkodó ember volt, anélkül hogy a maga evangélikusságát bármikor is kockára tette volna. Közös istentiszteletet tartott a református és római katolikus lelkésszel együtt már akkor, amikor ez még nem volt szokás. Rendíthetetlen volt a feltámadáshite. Sokan nehezményezték, hogy nem helyezett súlyt sírok ápolására, ő ezt a feltámadás fényében túlhaladottnak tekintette. Utolsó éveiben tudatosan és a tőle megszokott gondossággal készített elő mindent a temetésére. Kijelölte a lelkészt, aki temesse. Kiválasztotta az Újtestámentum nagy feltámadásfejezetét (lKor 15) koporsójánál való felolvasásra. Csak feltámadási énekeket választott ki éneklésre. S amikor szeretett gyülekezete istentiszteletre gyülekezett Stuttgartban, az egykori lelkipásztor csendesen, észrevétlenül hazatért. Éppen feltámadás ünnepén, húsvétvasárnap! Hálát adunk érte Istennek és kérjük, hogy adjon örök pihenést elfáradt szolgájának. G. I. rette egyházát és nemzetét, kész volt érte szenvedni is. Ő mondotta: »az egyház szolga, hivatása semmiképpen nem az uralkodás. Istennek szüksége van szolgáló nemzetekre. Nekünk jelentkeznünk szabad a szolgálatra.« A Baráti Kör feladatának tekinti Ordass püspök eszmei örökségének ápolását. Letörölni a feledés porát az életműről, mely eltakarta szellemi örökségét, mély evangéliumi hitét, az egyházzal és a magyar nemzettel kapcsolatos iránymutató szolgálatát, a nemes eszméket, melyet képviselt. A közgyűlésen lett nyilvánvalóvá, hogy 21 alapító tag 1988 ádvent első vasárnapján határozta el a kör megalakítását. A HNF szándékukat tudomásul vette. Most érkezett el az ideje az alapszabály megalkotásának, elfogadásának, hogy jogi személyként, bejegyzetten működhessenek. Az alapszabályt kisebb módosításokkal a közgyűlés elfogadta. Az alapító tagok szavaztak 63 rendes tag felvételéről és megválasztották a vezetőséget. Elnök dr. Boleratzky Lóránd, titkár id. Kendeh György, az alapszabály szerint megalkotott három szakcsoport vezetői: teológiai-oktatási csoport: Dóka Zoltán, történeti-irodalmi-csoport: Bottá István, jogi-gazdasági csoport: dr. Herényi István. Az ismertetett célokat ezeknek a csoportoknak munkáján keresztül kívánják majd elérni. Evangélikus élet, 1989/l5.sz) Megalakult az Ordass Lajos Baráti Kör
