Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 4. szám
UT/TftRSm »Saul, Saul, mit kergetsz engem?« Figyelem ezt a nyüzsgést a magyar »damaszkuszi« úton. Divatos út lett, másoktól is hallottam már emlegetni, mert hiszen sok tegnapi Saulus akar mostanában Paulussá formálódni. Vajon hánynak sikerül? Mert bizony nem elég csak mellet döngetve előbbre tülekedni és harsányan fogadkozni, hogy ők már megtagadták magukban az »óembert« és egyik napról a másikra »új emberré« váltak. A szó itt vajmi kevés, paulusi tettek is kellenek hozzá. És ez még az igazinak sem adatott meg nyomban, neki is időre volt szüksége ahhoz, hogy immár csaknem kétezredévé Pál apostolként tisztelhessük. (folyt, a 7. lapról) legyen, minél hamarabb meg kell szüntetni a fegyveres testületek függését és befolyásolhatóságát a politikai pártoktól (mondhatnám az MSZMP-től), alkotmányos garancia kell arra, hogy pártok megalakulhassanak, s soha többé ne lehessen Magyarországon egypárt-rendszer. De igazából nyugodtak csak akkor lehetünk, ha Magyarországról teljes egészében kivonják a szovjet csapatokat, s Magyarország semlegessége megvalósul. Hiszem, hogy kitartó tárgyalásokkal, békés úton ez néhány éven belül megvalósul. Azt nem kell megkérdeznem, hogy mekkora esélyt adsz magadnak a választásokon. Azt viszont igen, milyen eséllyel indul véleményed szerint az ellenzék az MSZMP-vel szemben? Az MSZMP-vel szemben ma senki sem esélytelen. Egyrészt az MSZMP-n belüli óriási feszültség miatt, másrészt azért, mert mára az MSZMP iránti bizalom minimálisra csökkent, nagy tömegekben teljesen megszűnt, tekintélye úgyszólván nincs. Az MSZMP juttatta ide az országot, ahol van, mind politikai, mind gazdasági, erkölcsi tekintetben. Az elmúlt 40 évben bebizonyította, hogy az országot képtelen vezetni, saját érdekeit nem tudja alávetni a nép érdekeinek. Most bizonyítania kell, hogy valamit mégis tud tenni a hazáért, de nagy lehetőséget erre úgy hiszem, nem kaphat. Véleményem szerint, a jövőben a kisebbségi helyzetet elfogadva kitartó tisztességgel kell megnyerniök az emberek bizalmát. Ma kevés az, ha szépeket mondanak, jó programokat állítanak össze. Ettől még senki nem hatódik meg. Viszont kívánom, hogy múltjuk konzekvenciáját levonva meg tudjanak újulni népünk javára. (Hitel, 1989113.sz. Újvári Miklós) Ma még nagy a tumultus a magyar »damaszkuszi« úton, valahogy olyannak tetszik, mint amikor a maratoni futókat indítják el. Nem tudni, kik futják végig a távot és érkeznek be »megtisztultan« a célba. Kiknek sikerül útközben a teljes »pálfordulás« és válhatnak igazi apostolaivá egy jobb ügynek. Amikor már nem az számít, hogy ki kezdte Saulusként, hanem az a paulusi hit és elkötelezettség egy nemzet szolgálatában. Nem a torzsalkodás, nem az egymásra mutogatás, hanem az összefogás, nemzeti »üdvösségünk« érdekében. Ami nem lehet más, mint egy emberibb arcú társadalom, amely mentes a saulusi bosszútól, gyűlölettől, de annál inkább telített a paulusi szeretet által. Vajon ki ne akarná, hogy így legyen? Aki nem, az jobban teszi, ha visszafordul a magyar »damaszkuszi« útról, mert fülei süketek a békességet kérő, szelíd hangra: »Saul, Saul, mit kergetsz engem?« Aki nem írtja ki szívéből a gyűlöletet, annak sohasem sikerülhet Paulussá lenni, megmarad egész életében keserűen acsarkodó, bosszúért lihegő Saulusnak. »Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről, színre ...«A Saulusból Paulussá lett ember írta meg a világ számára a szeretet himnuszát. Máig időszerűen. Nekünk, mai magyaroknak is időszerűen. Azoknak is, akik ott lökdösődnek, tolakodnak a magyar »damaszkuszi« úton és azoknak is, akik nem. Mert sok mindenről szó esik mostanában ebben a gyorsan mozduló jelenben, de a szeretet himnuszát valahogy keveset hallom idézni. Nem ártana pedig. Hátha úgy Saulusainknak is könnyebb lenne a Paulussá válás. Hátha úgy könnyebb lenne mindnyájunknak. (Ref. Lapja, Tóth-Máthé Miklós) Budapest, Magyarország. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanárai meghívására vendégelőadásokat tartott Gémes István, a Külföldön Elő Magyar Evang. Lelkigondozói Munkaközösség elnöke, stuttgarti igazgató lelkész. Újtestámentumi előadásokban 2Kor 2,14-3,18-at magyarázta. Homiletikai szemináriumban gyakorlatot tartott »Az igehirdetés, mint a prédikátor és a gyülekezet közös feladata« címen. Az áprilisi nyílt napon tanárokkal, diákokkal és vendégekkel színlélektani meditációt tartott. 8 Rádiódásaink A Norvég Egyházi misszió magyar nyelvű adásai minden szombaton és vasárnap este 6 órakor hallhatók a 31 méteres rövidhullámon. Július 1. Külmissziói negyedóra (Terray László) 2. Áhítat, Róma 8,8 (Kemény Péter) 8. Bibliatanulmány, Ján 6.r. (Csepregi Béla) 9. Áhítat (Pósfay György) 15. Levelesláda (Pósfay György) 16. Áhítat (Pósfay György) 22. Ifjúsági műsor (Gémes István) 23. Áhítat (Pósfay György) 29. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay Gy.) 30. Áhítat, Zsid 11,3-4 (Pátkai Róbert) Augusztus 5. Külmissziói negyvedóra: Új Guinea (Pósfay György) 6. Áhítat (Antal Béla) 12. Bibliatanulmány (Csepregi Béla) 13. Áhítat (Geistlinger Pál) 19. Levelesláda: Az evangélium útja 20. Áhítat (Skalic Gusztáv) 26. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay György) 27. Áhítat (Kemény Péter) * A Lutheran Hour rádiószolgálatának keretében is van magyar nyelvű evangéliumi adás, minden szombaton este 10 órakor a 49,26 méteres rövidhullámon (6090 KHz). úr/r/j#sm Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutsch). Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuß: Gy. Cseri, Erfurter Str. 1, 6307 Linden-Leihgestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth- Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegärden, N-1640 Rade, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Sodenerstr. 43, D-7000 Stuttgart50. 2557411989
