Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 4. szám
ÚT/Tfífí5\l£ Mária olasz evangélikusok szemével Az olaszországi valdensek először foglalkoztak egy országos találkozón Szűz Máriával. Félelmet keltett bennük, hogy a jelenlegi pápa 19. századi állapotokat akar a római egyházban és ezzel az evangélikusok létét is veszélyezteti. Zárónyilatkozatuk megpróbálja mégis tárgyilagosan vizsgálni Mária helyét az egyházban és a kegyességben. Ebből közlünk néhány rövid részletet. »Máriát úgy állítják be (a római katolikusok) , mint aki az üdvösség beteljesedéséhez járul hozzá, miután az anyaságot vállalja és fiát, akit szenvedésében és halálában végigkísér, Messiásként ismeri el. Fia feltámadása után együtt imádkozik a tanítványokkal. Ezáltal a keresztény hit központi eseményeinél - testetöltés, keresztre feszítés és feltámadás - van jelen. - Nem hisszük, hogy jelenlétét a tanúénál többre kellene tartanunk ... Az Apostoli hitvallás szerint Mária Jézusnak ugyanolyan tanúja, mint Pilátus . . .« »Amikor Máriát a hívők anyjának nevezik, ezzel az üdvösségen való együttmunkálkodását emelik ki . . . Megállapítjuk, hogy ez a kifejezés idegen a Szentírástól, s azt is, hogy ez a kép nem szabadítja föl Máriát a megváltás szükségességétől. Ezért nem lehet az anyánk, inkább a Krisztusban nővérünk, Mária.« »Máriát az emberiség és Krisztus közötti közbenjárónak hirdetik ... A közbenjáró címet az Újtestámentum egyedül Jézus Krisztusra alkalmazza, s ez a cím nem valami félúton való találkozást jelöl meg Isten és teremtménye között. Krisztusban Isten teljesen önmagát teszi közbenjáróvá és hozzánk jön, hogy találkozzék velünk. Máriában csak önmagunkkal találkozunk. Jézusban Istennel.« »Az evangéliumok Máriájából az egyház semmiféle hatalmi típust vagy tiszteletet nem vezethet le. A pápai nyilatkozatok Máriáról kéz a kézben haladnak az egyre felgyorsuló pápai hatalomösszpontosítással, akiben az egyház a hatalmát látja . . . Azt a tényt, hogy Mária alakja és szimbóluma nagy szerepet játszik sok keresztény kegyességében, mindenekelőtt antropológiai és kulturális síkon kell megvizsgálni: meg kell állapítani, hogy az ilyenek számára mit jelent Mária és Különbözően egyek A koreaiak még mindig amolyan Nyugatra szakadt rokonféléknek tartanak bennünket, magyarokat. Néhány fiziognómiai, de néprajzi és nyelvi érvük is van, amelyet ennek alátámasztására mindig előhoznak. Az érvek nem mindig meggyőzőek. De hát ki akadna föl ezen, amikor a »rokonságot« olyan nagy szeretettel és lelkesedéssel kínálják föl. Persze nem csupán ilyen alapokon született meg a kapcsolat a Württembergben élő koreai evangélikus gyülekezet és a mi magyar gyülekezetünk között. A külföldi lelkészek itteni munkaközösségében gyakran találkoztam Sung Hyon Lee lelkésszel, aki a Dél-Németországban élő koreai evangélikusokat gondozza. Gyülekezete megalakulásának feltételei a 60-as évekre nyúlnak vissza. Az akkori gazdasági konjunktúra idején a szuperjóléti Nyugatnémet Szövetségi Köztársaságban egyszerre észrevették, hogy hiányzanak vagy elfogynak a kórházakból az ápolók. Nagy igyekezetükben ezért külföldön kerestek az egészségügyi szervek - lehetőleg olcsó munkaerőt, ahogy ezt már a »vendégmunkások«, sőt a háború alatti »idegenmunkások« intézménye is tette. Számomra nem egészen világos, hogy miért éppen Koreára, pontosabban a Dél-Koreai Köztársaságra vetették szemüket. Ezrével »importáltak« koreai lányokat, akik hamarosan a német kórházi ápolószemélyzet kedvelt gyöngyszemeivé lettek. Utánuk megindult a diákok serege is a német egyetemek felé. Szerencsés eset volt aztán, ha az ápolónő és a diák esetleg megtalálta egymást és - néhány év múlva - férj és feleségként hazaköltözött. Viszont sok koreai leány talált itteni házastársra és végleg itt telepedett le az országban. Hyung Ja Kittel annak a szép mandulaszemű fiatalasszonynak a neve, akit a helyi német gyülekezetem tagjahogy benne milyen elvárások és igények tükröződnek.« »Végül arra az eredményre jutunk, hogy sürgősen vissza kell térnünk Máriának az Újtestámentumban található alakjához. Sok száz személy mellett ott ő is a Krisztusban megjelent kegyelem és irgalom tanújaként jelenik meg.« ként ismertem meg. Kittel a német férje, Hyung Ja pedig az ő lányneve. Kedvességével, szolgálat és segítőkészségével tűnt fel. Sonja és Mátyás nevű két gyermekét nálunk kereszteltük, s ebből az alkalomból mondta el, hogy nem mindig tud eljárni az istentiszteleteinkre, mert a szívét meg kell osztania a német és a koreai gyülekezete között. Ő buddhistaként jött az országba, itt keresztelkedett meg és most presbiter a koreai ev. gyülekezetben. A szíve kérését is előhozta egyszer: nagyon szeretné, ha a magyarokkal egyszer közös istentiszteleten találkozhatna a koreai gyülekezet. Nem volt könnyű megfelelő időpontot találni. Az idei, februári dátumunk kínálkozott jó alkalomnak, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, először is egy sereg akadályt kellett leküzdeni. Miután Lee lelkésszel mindent átbeszéltünk, az istentisztelet előtti napon megbetegedett. Egy Tübingenben diákoskodó kollegája, Pae lelkész ugrott be helyette. - De: milyen nyelven tartsuk az istentiszteletet? Egy-két eleme német kell legyen, mert egymás nyelvét kölcsönösen nem értjük. A koreaiak feltétlenül magyar szót akartak hallani (ami számukra bizonyára ugyanolyan fárasztóan érthetetlen volt, mint számunkra az övék)! Ez is megoldódott: a prédikációt magyarul mondtam el Lk 22,31-34 alapján, és előre elkészített német fordításából Pae lelkész mesterien »improvizált« koreai nyelven. A közös énekeket mindenki a maga nyelvén énekelte. Kálmán Attila orgonistánk nagyon szép orgonajátékkal, a koreai női énekkar koreai számokkal gazdagította az istentiszteletet. 230-an voltunk a templomban és újra csodás élmény volt, ahogy különböző nyelveken és mégis egy szívvel-szájjal dicsőítettük Istent! Szeretetvendégségünkön kiscserkészeink magyar népi gyermekjátékokat mutattak be Klacekné Hoffmann H. vezetésével. A koreai karnagy koreai népdalokat tanított be nekünk. Majd kölcsönösen beszámoltunk népeink és egyházaink múltjáról és jelenéről. Igen sokáig maradtunk együtt és a hamaros viszontlátás reménységével búcsúztunk. Gémes István Stockholm, Svédország. 150 svéd lelkész tüntetett fizetésemelésért és munkaidőcsökkentésért.
