Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxm.évfolyam 1989.3. szám Kótsch Lajos Menekülő ember a Bibliában 1. Ádám és Éva »Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között« (lMóz 3,8). Hogy meddig élt az első emberpár boldog békességben az Úr előtt, zavartalan harmóniában vele, egymással és az őket gazdagon körülölelő világgal, melybe a Teremtő helyezte őket, nem tudjuk. Nincs is különösebb jelentősége, akár roppant hosszú, akár csak nagyon rövid ideig tartott. Kétségtelen azonban az, hogy rögtön a bűnbeesés után bekövetkezik az ember - és ezzel az emberiség - első menekülése. Ádám és Éva félnek és ki akarnak térni az Istennel való találkozás elől. A tudás fájáról szedett tiltott gyümölcsnek nagyon keserű az utóíze. Erről persze nem szólt a kísértő. Ezzel a módszerrel él mindig. Az ízzel csábít, az utóízt elhallgatja, pedig ez a döntő tényező, mert ez maradandó. »Az igazság kapuja« (Nürnberg) a pünkösdi jelenettel A tudás bekövetkezett ugyan, de nem sok örömmel jár, mert máris itt van a félelem. És azonnal láthatóvá válik az is, hogy milyen silány az Isten akarata ellenére elért tudás. A kísértésnek engedett emberek immár tudói jónak és gonosznak. De ugyanekkor elvesztettek valamit a legfőbb ismeretből, az Isten ismeréséből. El akarnak bújni, menekülni akarnak Isten elől, mintha erre lehetőség lenne! Első ízben üti fel fejét a félelem, a menekülés az ember életében. Oka nyilvánvaló. Ott keletkezik, ahol az ember elfordul Istentől. Az az ember, aki hátat fordított az Istennek, mindig menekül. így tartozik össze a bűn és a menekülés. Milyen rettenetes nagysággal bontakozik ki a bűn elhatalmasodása a jelen kor emberének az életében! Soha nem látott még a világ ilyen arányú menekülést. Mert az Istentől elfordult ember először menekülővé válik, a bűn üldözöttjévé, majd rabjává s azután embertársainak üldözőjévé. Rab és rabtartó egyúttal! A legszerencsétlenebb rab s egyúttal a leggonoszabb, a legkegyetlenebb rabtartó. Ezért uralkodik ma félelem a világon. S ettől a félelemtől nem szabadíthat meg semmi más, csak a visszafordulás Isten felé: a megtérés! Amikor Isten felelősségre vonja az első emberpárt, egyik a másikra tologatja a bűnt. Ádám Évára, Éva a kígyóra. (S a kígyó bizonyára az Istenre: minek is teremtette őt, és ha már igen, miért ilyennek teremtette!?) Ma iszonyatos mértékben folyik ez az ostoba, végzetes játék. Eredménye: a világ mai állapota! Egyúttal, akaratlanul bár, de a leghatalmasabb demonstráció Jézus Krisztus mellett, s az lenne, ha elnémulna is minden igehirdető száj és megszűnne minden egyházi szervezet és egyházi élet. Cáfolhatatlanul hirdeti, hogy nincs más út, csak a visszamenekülés Istenhez s ennek a neve: bűnbánat, töredelem. Eredménye: új élet a Jézus Krisztusban, akinek vére által megszabadulunk a bűn hatalmától és visszajutunk az Atya szeretetébe. S akkor megszűnik a félelem is, mert Reviczky Gyula Pünkösd Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szívek megnyílnak. Hogy először tűnt fel a világnak, Tüzes nyelvek alakjába’ támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkódó szívének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: Világító sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világosítsd hittel föl az elmét. Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra, Taníts meg új nyelvre, új imára. Oszlasd széjjel mindenütt az éjét, Szeretetnek sugara, Szentlélek! mmsmmmmmm minden félelem végső gyökere az Isten előtti számadás. Érzi a hitetlen is. Isten elleni dühöngése csak rosszul leplezi vacogó rémületét. Szeretné elhitetni önmagával és másokkal, hogy nincs végső számonkérés, legfeljebb történelmi ítélet, azt pedig az emberek csinálják s az emberek annak adnak igazat, akinek hatalma van és sikerei vannak . . . így hitegeti magát és halmozza esztelenségeit, miközben a legmagasabb történetíró minderről végtelen egyszerűséggel csak annyit állapít meg: »Nincs békességük az istenteleknek« (Ézs 48,22). Ezzel szemben a megtért ember, a hívő lélek teljes bizodalmát nyer és félelemtől mentes életet élhet az ige alapján: »Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé . . . A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kűzi a félelmet« (ÍJán 4,17-18).
