Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)
1988 / 5. szám
UT/TfíRS LL (Folyt, az 5. lapról) gyülekezetekben nem alakított presbitériumokat. Neki azonban erre nem volt megbízatása, s ezért ezt nem is tehette meg. Mint a HEKS alkalmazottja - s nem pedig az egyházé - lelkigondozást végzett ugyan minden, lelkészt érintő feladatkörrel (istentisztelet, keresztelés, esketés, temetés, stb.), kivéve a gyülekezetek jogi-szervezeti létrehozását, tehát pl. nem alakíthatott presbitériumokat. Éppen azért, mert az intézményesítést a HEKS már elvégezte, s ezen belül nem kívánt további »intézményesítést«. Bizonyára nem véletlen, hogy a másik, HEKS-alkalmazásban működő lelkész, dr. Krüzsely József sem járhatott el e tekintetben másként. Lemesi tehát valóban »csak« a magyar nyelvű lelkigondozás megteremtését és ellátását vállalta magára, céltudatos szívós munkával. Borbándi sem állít mást. Mindez Lemesi státuszából következett, amely státusz azonban túl korai halálával megszűnt. A státusszal együtt pedig minden, amit a HEKS intézményesített. Azért volt szükség arra, hogy mindazok, akik a magyar protestáns lelkigondozást szívügyünknek éreztük, annak lehetőségeit újragondoljuk és újjászervezzük. Ekkor került sor arra is, amire Lemesi halála után nem »csak« sor kerülhetett, hanem sor kellett, hogy kerüljön, ti. arra a fajta intézményesítésre, amire valószínű Szépfalusi István is gondol: a helyi gyülekezetek intézményszerű, saját presbitériumokkal rendelkező megszervezésére. De már a HEKS nélkül, azaz már csak részbeni, állandóan csökkenő és hamarosan megszűnő anyagi támogatásával. (Noha ez az intézmény egészen új, az előző intézmény és Lemesi József áldozatos munkája nélkül aligha létezhetne.) Az intézménynek a jelenlegi formája éppen úgy egyfajta »kényszer«, mint a korábbi volt. A kettő előnyeiről és hátrányairól lehetne vitatkozni; lényeg és fontos azonban a magyar protestáns lelkigondozás továbbvitele, aminek fennállásában Lemesi József úttörő és évtizedes munkásságának elévülhetetlen érdemei vannak. Még néhány szót »A Levél«-ről, gyülekezeteink értesítőjéről, amelyet Szépfalusi István »igazán efemér jellegű«-nek, tehát jelentéktelennek tart. Az hiszem, ez is szubjektív megítélés kérdése, amihez persze Szépfalusinak joga van, csakhogy ebben az esetben óvatosabban kellene más - Borbándi - szubjektívizmusát bírálni, aki azonban (még Szépfalusi szerint is) ezt nem is vitatja. »A Levél« - amelyet jelenleg Joób Olivérrel közösen szerkesztünk, és amely 33. éve megszakítás nélkül jelenik meg - bármennyire efemér jellegű, betölti azt a rendeltetést, amelyért létrejött: a Svájcban élő magyar protestánsok tájékoztatását. De Rónay György: Ha eljön Ha eljön majd éveid számadása, és véletlen, betegség, háború kiszólít e hol szép, hol iszonyú vendégségből maradandóbb hazádba, melyre gondolni sem kívánsz, hiába költözött annyi veled egykorú társad előtted át, hogy szomorú példájuk intsen a megjobbulásra: mi lesz akkor, ha hirtelen megáll benned a vér, s lelkedet a halál oszlásra érett burkából kirántja? Tűnődtél rajta már: ha menni kell, Gazdád silány sáfára, mit viszel mentségedül az elszámoltatásra? ezen túlmenően olykor a magyarországi Reformátusok Lapja is vesz át és továbbít belőle híreket. Hogy Borbándi Gyula mégis annyit ír róla, amennyit ír, az nyilván annak köszönhető, hogy ennyi tájékoztatást kapott róla. Amit Szépfalusi nehezményez, és aránytalanul soknak talál, az valószínűleg abból következik, hogy Borbándi más dolgokra vonatkozóan kevesebb vagy semmi adatot sem kapott. Ezért igazságtalan neki azt felróni, amiről nem írt. Szépfalusi István maga is tudja, milyen nehézségekkel jár az adatszerzés, hiszen ő is végzett már adatgyűjtést. Felhasználni csak azt és annyit lehet, amit és amennyit az ember kap. Ezt a tényt is figyelembe véve Borbándi Gyulát munkájáért méginkább elismerés és köszönet illeti. Könyve így is az értékes adatoknak olyan tárháza, ami az 1945 utáni magyar emigráció könyvkiadásában egyedülálló. Szathmári László Moszkva, SzU. A vallási minisztérium 1988-ban egymillió Biblia behozatalát engedélyezte. (folyt, a 7. lapról) egyházi lap. A meglevő egyetlen ref. lap nem elégíti ki az igényeket. A nyugat-németországi ev. egyház gyakorolhatna nyomást a szlovák ev. egyházra. Ott is próbálkozzatok segítségért, hisz a Szepességben még a német evangélikusság maradványai is megvannak. Velük együtt a magyar evangélikusokon is lehetne, segíteni. ______8 Rádióadásaink A Norvég Egyházi misszió magyar nyelvű adásai minden szombaton és vasárnap este 6 órakor hallhatók a 41 méteres rövidhullámon. Október 1. Külmissziói negyedóra: A guayanai evangélikusok története (Pósfay Gy.) 2. Jubileumi igehirdetés: »Nem vagy egyedül« Ézs 62,11-12. (TerrayL.) 8. »Mit tegyünk?« Bibliai sor. VII. (Pósfay György) 9. Áhítat-Márk 9,2. (Gémes István) 15. Levelesláda (Pósfay György) 16. Áhítat - lPét 1,13. (Antal Béla) 22. Ifjúsági program: Beszámoló a 29. Ifjúsági találkozóról (Pósfay Gy.) 23. »Á teljességre jutott hitről« (Pósfay György) 29. Gyermekeknek: Hogyan imádkozzunk? (Pósfay Gy.) 30. »Mustármagból nő ki« (Kemény Péter) November 5. Külmissziói negyedóra: A guayanai evangélikusok története II. (Pósfay György) 6. »Sáfárok vagyunk« (Kemény P.) 12. »Mit tegyünk?« Bibliai sor. VIII. (Pósfay György) 13. »A magát értünk feláldozó bíró« (Antal Béla) 19. Levelesláda (Pósfay György) 20. »Melyik oldalon leszek?« (Ordass Lajos/Terray László) 26. Gyermekműsor (Pósfay György) 30. Advent I. »Hálaének a gyermekért« (Pátkai Róbert) ÚT/TÁR5 ÍZE Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 20.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutschi. Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschufi: Gy. Cseri, Erfurter Str. 1, 6307 Linden-Leihgestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth- Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegárden, N-1640 Rade, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Sodenerstr. 43, D-7000 Stuttgart 50. 2484511988
