Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)
1988 / 6. szám
4 Egyházügyi törvény készül Magyarországon úm A R sm__________________________________ Köztudomású, hogy Magyarországon már hosszabb ideje új egyházügyi törvény előkészítése van folyamatban. Az egyházaknak az államhatalomhoz való viszonyát jelenleg azok az ún. Egyezmények határozzák meg, melyeket a második világháború utáni első időszakban erőltettek rájuk. A református egyház már 1948 nyarán aláírta egyezményét. Az evangélikus egyházban erre ugyanazon év decemberében került sor, mikor Ordass Lajos püspök már börtönben volt. A római katolikus püspöki kar csak a szerzetesek tömeges elhurcolása után, 1950-ben írta alá az államhatalommal kötött Egyezményt. Az új törvény előkészítése már 1985-ben megkezdődött az Állami Egyházügyi Hivatalban. Két, ez év augusztusában közvetített budapesti TV-program nyomán most már széles körben ismeretes lett, hogy ilyen munka folyik, s erről a magyarországi egyházi lapok is tudósítottak. Az Evangélikus Élet teljes egészében közölte dr. Nagy Gyula püspök-elnöknek ez alkalommal a TV-ben tett kijelentéseit. »Azt mondhatom, mondotta a püspök, hogy egyházunk - negyven évi fejlődés után - nagyon jó helyzetben van, ha olyan szempontból nézzük, hogy híveink, gyülekezeteink és egész egyházunk államhoz és a nemzetközi egyházi élethez való viszonya sokat fejlődött és gazdagodott. Éppen ezért úgy látjuk, a legfőbb ideje, hogy a negyven évvel ezelőtti keret-egyezményeket most felváltsa egy részletesebb törvény, amely az egyház életét új keretekbe és új lehetőségek elé állítja.« Arra a kérdésre, mi volt az eddigi törvényekben, ami nem azok intenciói szerint működött, dr. Nagy püspök így válaszolt: »Talán azt mondhatnám, hogy a kiinduláskor meglevő kölcsönös bizalmatlanság állami részről, az egyházak és a hívek részéről sokáig hatott az egyház-állam viszonyban. Viszont az elmúlt négy évtizedben kiderült, hogy a kölcsönös bizalom egymás iránt a legjobb szabályozó. Mi azt várjuk az új törvénytől, hogy ne túlszabályozzon, ne minden részletet írjon elő, hanem bízzon az egyházakban és a hívő emberekben, mint ahogy mi is bízunk abban, hogy az állam és a társadalom részéről a legjobb akarat van az egyházak iránt.« Annak a kívánságának adott kifejezést a püspök, hogy az új törvény »adjon több lehetőséget az egyháznak arra, hogy saját kontrolljával - a kölcsönös bizalom alapján - szabályozza a maga belső, szervezeti, egyházi életét. Gondolok itt olyan kérdésre is, mint az egyházi középiskoláknak a megbecsülése és elismerése. Azt hiszem, az egyházi középiskolák egészséges, jó versenyt vagy kihívást jelentenek ezen a területen és segítik az államnak az iskolai oktató-nevelő munkáját.« Az interjúnak abban a részében, melyet időhiány miatt már nem sugárzott a TV, de közölt az Evangélikus Élet, rámutatott a püspök az egyház társadalmi-szociális szolgálatának jelentőségére. Utalt itt arra, hogy a magyar egyházak - köztük az evangélikus egyház is - »megbecsült szolgálatot végeznek a családi élet védelmében, a becsületes erkölcsi magatartás, ezen belül pl. a munkaerkölcs kialakításában és fenntartásában, idős és magányos emberek, betegek ápolásában, a testileg-szellemileg sérültek, köztük külön is az ilyen súlyosan sérült gyermekek és fiatalok támogatásában, az alkohol és a kábítószerek pusztítása elleni küzdelemben.« Utalt végül annak jelentőségére, hogy az egyház sajtószolgálata - »lévén egyik lényeges feltétele a vallásos emberek lelki gondozásának és az egyház gyakorlati feladatai ellátásának - úgy ancsak megfelelő helyet kapjon az új törvényben.« Ami a részleteket illeti, dr. Tóth Károly püspök, a Reformátusok Lapja beszámolója szerint, rámutatott a TV-interjúban, hogy a szocialista jogrendszerben »nincs pontos meghatározása sem az egyháznak, sem az egyházi alkalmazottnak. Az egyházi alkalmazott sem nem dolgozó, munkás, sem nem értelmiségi. Szóval >lebeg< valahol. És ennek súlyos gyakorlati következményei vannak. Az új adórendeletek alkalmazása során jöttek elő ezek a dolgok. A vitában pl. voltak, akik azt fejtegették, hogy mivel nincs ilyen jogi meghatározás mint >lelkész< vagy >egyházi alkalmazott, következésképpen az adórendeletek nem is érvényesek ránk. Természetesen érvényesek, mint magyar állampolgárokra. « »Nincsen pontos jogi meghatározása az egyháznak sem - folytatta Tóth püspök. Az egyház sem nem közület, sem nem magánszemély. A hatóságok mindig úgy értelmezték az egyház jogi helyzetét, ahogy számukra a legjobb volt. Amikor közületként kellett értelmezni, akkor közület volt. Amikor magánszemélyként, akkor magánszemély volt. Mi most azt várjuk ettől az új vallási törvénytől, hogy nagyobb világosság fog majd teremtődni e tekintetben.« »A demográfiai változások, mozgások következtében vannak területek, ahol ősi egyházközségek, gyülekezetek lassan eltűnnek. De vannak olyan települések, ahol viszont reformátusok ezrei vagy tízezrei élnek. Templomok, parókiák építése, új egyházközségek létrehozása ezeken az új településeken - hogy enyhén fogalmazzak - egy kicsit nehézkes volt az elmúlt évtizedekben.«-Továbbá: »Nagyon szeretnénk, ha a törvény lehetővé tenné számunkra, hogy kórházakba, szociális intézményekbe, börtönökbe, fogházakba is bejárhassanak a lelkészek. Ezeken a helyeken olyan emberek élnek, akiknek igen nagy szükségük van a lelki vigaszra, a segítségre és támogatásra. Azt gondolom, hogy ez is társadalmi érdek lenne.« »Társadalmunk elismeri, hogy az egyház hasznos tevékenységet fejt ki. De nagyon sok régi beidegződés is működik még. Pl. a hitoktatás kérdésében. Azt hiszem, hogy ha ezeken a területeken a vallásügyi törvény nagyobb világosságot teremt majd, pontosabb meghatározásokat ad majd, igen nagy lépéssel haladunk előre mind a demokratizálódási folyamat, mind pedig a politikai intézményrendszer megújítása terén, s így az új nemzeti közmegegyezés kérdésében és építésében is« - fejezte be Tóth püspök. (A Reformátusok Lapja megjegyzi, hogy az interjú egy része időhiány miatt kimaradt a TV-műsorból, de a lap beszámolójából nem derül ki, ez melyik rész volt.) Dr. Paskai László érsek rámutatott, hogy a kezdeti időben »elég nagy feszültség volt az állam és az egyház között és ez a feszültség az 1950-es években különösen is megvolt a katolikus egyházzal kapcsolatban. A katolikus egyház számára az akkor kialakult helyzet hátrányosabb volt, mint a többi egyház ill. vallásfelekezet számára.« Az érsek elismerte, hogy az egyháznak az államhoz való viszonyában »bizonyos szabályozásokra szükség van«. De azt kéri, hogy ez »ne korlátozó jellegű legyen«. Reméli továbbá, hogy meglesz a lehetősége annak, hogy az egyház »legyen funkcióképes. Minden egyes közösségnek megvannak a maga belső törvényei, hogy a célját el tudja érni. S hogy az egyház funkcióképes legyen, ahhoz bizonyos intézmények, bizonyos közösségek, bizonyos működési területek is szükségesek.« Harmadik kívánságként azt említette az érsek, hogy az adminisztratív oldal »ne legyen túlzott. Ismerjük az elmúlt idők történetét, hogy minden területen az adminisztráció kicsit túlnőtt a szükséges kereteken. « Az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatos TV-műsorban dr. Schöner Alfréd főrabbi is közreműködött. Nem szólnak a beszámolók arról, megalakult vagy megalakul-e az az »állandó közös bizottság« amelynek feladata az 1948. évi Egyezmény értelmében vallásügyi törvények előkészítése lesz, s melynek tagjait (folyt, a 6. lapon)
