Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)

1988 / 6. szám

Keresztyének legfőbb feladata Weöres Sándor 75 éves Karácsonyi ének Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy. Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! Boldogan figyelnek égi fényjelek Széna-szalma ágyat, alvó kisdedet. Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy. Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! Rongyos istállóban pislákol a mécs. A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Tekints le az égből, mert szeretlek én, Tartsd fölém kezecskéd védőn, könnyedén! Rongyos istállóban pislákol a mécs. A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. Az aprókat áldd meg itt és mindenütt, Élhessenek égben teveled együtt! Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. (Mo-i Ev. Kér. Egyház énekeskönyve, 169. ének) A szent éjszaka (Carlo Maratta, 1625-1713) Karl Carstens, az NSzK volt elnöke, meggyőződéses evangélikus. Ezt hiva­tali ideje alatt sem rejtette soha véka alá. Nyugdíjasként most komoly üze­nettel fordult országa keresztyénéihez. Részleteket közlünk ebből a bátor üze­netből. »Meggyőződésem, hogy a hit meg­­vallása ma a keresztyének legfőbb fela­data. Hitvallásukról ismerhetők fel egyáltalán, mint keresztyének. S ez nem csupán a lelkiekre érvényes. Pl. a keresztyén kórházak dolgozói lelkiis­meretéhez szólok. Tudják-e a nővé­rek, beteggondozók és orvosok, hogy sok beteg csak azért jön éppen hozzá­juk, mert reméli, hogy orvosi kezelé­sen túl, lelki támaszt is kap tőlük? Keresztyén óvodák vezetőihez is szó­lok. Sajnálatos példákból tudom, hogy sok óvodában nincs helye a keresztyén nevelésnek. Ugyanakkor divatos ideo­lógiák háborúval rémítgetik a kisgyere­keket . . . Munkásokhoz és vállalko­zókhoz, tisztviselőkhöz, bírákhoz és katonákhoz, szülőkhöz és tanítókhoz szólok, hogy vallják meg keresztyén hitüket. Ugyanezt kérem az államfér­fiaktól és a politikusoktól. Ne mondja nekem senki, hogy álla­munk világnézeti téren semleges kell legyen! Alkotmányunk ezzel az Isten­hez való fohászkodással kezdődik: Is­ten és emberek előtti felelőssége tuda­Imádság karácsonykor Uram, csillag vezette a pásztorokat és a keletről jött Jézus-keresőket, hogy megtalálhassák a világ világos­ságát és hódoljanak neki. Látod, mi is keresők vagyunk, akik sokszor még fény és sötétség között se tudunk különbséget tenni. Sokszor futunk megigézetten hamis fények után, s csak későn vesszük észre tévedésün­ket. Sokszor ragaszkodunk jobban a sötétséghez, mert az hamis biztonsá­gérzetet látszik nyújtani nekünk. Jézus Krisztust küldted el ebbe a világba, hogy vezessen bennünket az Ő fényével hozzád, az igaz világos­sághoz. Kérünk, adj erőt, hogy ezt a megjelent Urat szívesen kövessük, vele járjunk és neki hódoljunk, szí­vünk legmélyéről jövő, igaz hódolat­tal. Ámen. tában ... a német nép ... ezt az al­kotmányt fogadja el . . . A 45-ös összeomlás után a németek ráeszméltek keresztyén eredetükre és ezt világosan kifejezték. Ezért minden államférfi és politikus, aki ma köztár­saságunkban Istenről beszél, alkot­mányjogilag is helyesen jár el. Nem szabad persze eltérő gondolkodású polgárokat megsértenie - ez tapintat és a helyes fogalmazás kérdése. De miért ne lenne szabad pl. a világ­ban uralkodó gonoszról beszélnie? Kü­lönben mi más mondanivalója van a szörnyűségek és a terror láttán, amelyeknek sajnos, tanúi vagyunk? Hát nem rövidzárlatos válaszokat pró­bálnak itt kínálni pszichológusok és szociológusok, akik e jelenségeket lel­ki vagy társadalmi zavarokból akarják levezetni? Ha a jövőre gondolok, legnagyobb aggályom az, hogy civilizációnk elve­szítheti vallásos dimenzióját. Ha ugyanis az ember önmagát minden dol­gok mércéjévé teszi, ha nem érzi to­vább, hogy feladatait saját erejéből mégsem tudja megoldani, hanem Isten segítségére van szüksége; - vagy éppen ellenkezőleg, ha csődöt mond, Isten kegyelmébe vetheti bizalmát - mon­dom, ha ez a tudat veszendőbe megy, akkor igen rosszak a kilátásaink. Az 1933 és 1945 közötti nemzetiszo­cialista uralom áldozatai közt volt Mie­­rendorff szociáldemokrata képviselő is. Evekig sínylődött koncentrációs tá­borokban. Amikor végre kiszabadult, ezt mondta barátjának, Fugger herceg­nek, aki a rabtársa volt: »Ateistaként kerültem ide, de azok után, amit ott átéltem, most mint hívő keresztyén távozom innen. Világos lett számomra, hogy egy népet nem lehet se kormá­nyozni, se tartósan felvirágoztatni me­tafizikai kötődés, Istenre való rákap­csolás nélkül.« Lapunk mai számában közölt bibliaiol­vasó kalauz a herrnhuti testvérgyüle­kezet 1989-re kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapokat vastagbetűvel jelöltük. Az ez után következő hét igehely a hét egy-egy napjára szól.

Next

/
Thumbnails
Contents