Útitárs, 1985 (29. évfolyam, 5-6. szám)
1985 / 6. szám
ürmtosm__________________2 A jászolbölcső A jászolbölcső vagy »betlehem« megtekintésének igen régi hagyománya van a keresztyénségnél. Valószínűleg az első időkben oltárképekre festették a gyermeket, majd fából is kifaragták. Már a 4. században szarkofágokra faragták az ökörrel, a szamárral, a pásztorokkal és az angyalokkal. Csak később jelent meg ezeken Mária és József alakja is. Assisi Szt. Ferenc 1223 karácsonyán eleven állatokat állított egy erdőben elhelyezett jászolbölcső köré és úgy tartotta karácsonyi prédikációját. Egyes kutatók szerint ez lett volna a jászolbölcső megtekintésének az őse. Az első templomi jászolbölcsőt 1291-ben állították föl a római Santa Maria Maggiore templomban. De ezzel megkezdődött nemcsak a jászolbölcső kultusza, hanem a vele való visszaélés is. A kereszteshadjáratok alatti nyomorúságban szinte hisztériás jelenetek játszódtak le a városokban körülötte. Apácákról és szerzetesekről szólnak a tudósítások, akik a gyermek bábuját kilopták a jászolból és eksztázisban táncot jártak az utcákon. Csaknem 300 évnek kellett eltelnie, hogy ez a »déli« szokás az Alpoktól északra is meghonosodjon. A prágai jezsuita templomban állították föl az első bölcsőt 1562-ben, egy évvel később már München-ben is, a jezsuiták. Tudósítások szerint a jászolbölcsők szép figurái még a nem katolikusokat is megigézték. A 17. és a 18. század volt a jászolbölcsők virágzásának kora. Nápoly, Déltirol és Bajorország voltak a nagy központjai. Itt is gyakran olyan nem kívánt hatásokat értek el velük, hogy az egyházi hatóságok kénytelenek voltak betiltani a templomban való felállítást. Erre bevonultak a bölcsők a családi házakba. Csak 1812-ben indult meg a rehabilitációs kísérlet: egy járásbíróság kérte a bajor kormányt, hogy oldja fel a tilalmat, mert - ez volt az indoklás - egy betlehem nagyobb hatással tud lenni a gyermekek fantáziájára, a felnőtteket pedig Krisztus követésére teszi készségessé. A járás lakosságának az esztétikai érzéke is fejlődik ezáltal. A kérést elutasította a kormány, ezzel azonban csak annál inkább nőtt a házi betlehemek tekintélye. Rosszul sikerült születésnap Egyik barátom már előre örült. Minden munkatársam szeretne velem koccintani a születésnapomon - mesélte. A meghívásra mindenki azt válaszolta: ott leszek! De amikor jöttek, azt vette észre, hogy vele senki sem foglalkozik. Végül megértette: a sok ember egyáltalán nem miatta jött! Csak azért jöttek, mert volt ok az ünneplésre. De azt meg kell hagyni: ünnepelni, azt igazán tudtak! Csak ő, a házigazda, az ünnepelt érezte magát nagyon rosszul. Hiszen ez mégis az ő születésnapja volt. Azt hiszem, hogy karácsonykor sok családban ugyanez történik. Karácsony Jézus születésének az ünnepe. És még milyen nagy ünnep ez, csak úgy zúgnak a harangok, csak úgy megy a sok ember egyszerre (ez a szó azt is jelentheti: egy évben egyszer) a templomba! Csak úgy roskadozik a legtöbb házban az asztal a sok jó étel alatt. Csak úgy nő az ajándékok halmaza, hiszen keveset ajándékozni nem illik, végtére is karácsony csak egyszer van egy évben! Meg kell hagyni - ünnepelni azt tudunk! Csak az ünnepekről, Jézusról esik oly kevés szó. Legfeljebb az énekszövegekben fordul elő, de az már fel sem tűnik, annyira beidegződött már. De a gondolataink távol vannak Tőle. Helyesen karácsonyt ünnepelni azonban azt jelenti, Jézussal ünnepelni. Azzal aki azért született, hogy olyanok mellé álljon, akik egyedül nem boldogulnak az életben, akik magukkal sem boldogulnak. Aki támogatni akarja azokat, akik az élet miértjét és értelmét keresik. Aki elkezdi a karácsonyt megint Jézussal ünnepelni, csak az fogja a szavakat megérteni, melyeket előzőleg talán a templomban is hallott: »Üdvözítő született ma néktek, az Úr Krisztus!« Családi hír Glatz Józsefné, szül. Polster Inge, Glatz József evang. lelkész felesége, súlyos szenvedés után október 4-én elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett okt. 10-én volt a gyászistentisztelet és búcsúztatása a Hürt-Kendenich-i Söderblom Náthán-templomból. »Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll«. A láthatatlan Isten képe Karácsony táján sok szó esik a Jézuskáról. A Kisjézushoz sokféle népies szokás tartozott az idők folyamán. Ma ezek a szokások a nagyvárosi életforma mellett kezdenek eltűnni, s a karácsonyt egyre inkább a pénz uralja. Ha nem vigyázunk, akkor a szeretet és öröm ünnepe, mely az embereknek békességet hozott, számunkra is a rohanás és a materializmus időszakává válhat. A karácsonyi előkészülethez hozzátartozik az is, hogy keressük a csendet, amikor Isten lelki ajándékait kérjük. Mit is ünnepelünk valójában? János evangélista azt írta, hogy az ige testté lett. Istennek igéje, amely által minden létrejött, megtestesült az ember Jézusban. Isten emberré lett. Pál apostol azt írta róla, hogy Ő a láthatatlan Isten képe. A modern ember egyre nehezebben találja meg Istent a világban, a mindennapi életben. Isten láthatatlan és felfoghatatlan lett számunkra. Ezért lenne egy igen fontos esemény ma a karácsonyi csodát átélni. Itt találkozhatunk Istennel. A kép viszont idegen számunkra. Egy tehetetlen, üldözött csecsemő egy kis falucskában, istállóban, írástudatlan pásztorok között. Ha nekünk kellett volna a világ Megváltójának születését megrendezni, bizonyára egy palotában született volna valamelyik nagyvárosban, befolyásos emberekkel körülvéve. Isten azonban tudja, hogy a hatalom és a pénz nem békességet hoz a világra. Az Ő képe a szegények és megalázottak között jelent meg. Valószínűleg ez az oka annak, hogy ma olyan nehezen találják meg az emberek Istent. Rossz helyen keresik. Legtöbben azt gondolják, hogy az öröm, a boldogság a pénz és befolyás mellett van. Amikor szenvedésről, alázatról hallanak, akkor elfordítják fejüket. Még a vallásos, hívő emberek is gyakran nehezen értik meg, hogy Isten a szenvedésben, a megpróbáltatásban jön felénk és nem amikor a fölényt és könnyű életet keressük. Próbáld ezen a karácsonyon tekintetedet a szenvedő ember felé irányítani. Nem fölényesen, lenézően, hanem az alázat együttérző melegével. Imádsággal és tettekkel indulj arrafelé, ahol Isten képe valósággá válhat a te számodra és rajtad keresztül embertársad számára. Knuth Attila