Útitárs, 1985 (29. évfolyam, 5-6. szám)
1985 / 6. szám
3____________________________________________________________ Több helyet Máriának Egyik római katolikus barátom azt mondta egyszer, hogy az ökuméne korában végre mi, protestánsok is megtanulhatnánk néhány szép Mária-éneket, például a »Boldogasszony anyánk« kezdetűt. Ebben a tiszteletteljes éneklésben végre találkozhatnánk és együtt tapasztalhatnánk meg »Magyarország patrónája« segítségét. Tényleg, hogy is állunk mi, evangéliumi keresztyének a Mária tiszteletével? Nem érdemelne meg Jézus anyja előkelőbb helyet, mint amit ma kicsit kényszeredetten biztosítunk neki? Úgy érzem, hogy a témát három részre kell bontanunk, ha őszintén - a bántás legkisebb szándéka nélkül - válaszolni akarunk rá. Nem egységes már a Biblia által ránk hagyományozott Mária-kép sem. Az egyes újtestámentomi szerzők különbözőképpen értékelik Mária személyét, ill. a Jézushoz fűződő viszonyát. Pál például egyetlenegyszer se említi őt névszerint. Márk evangélista mind róla, mind egész családjáról Jézussal kapcsolatban meglehetősen negatív képet fest (3,31-35.20-21), amit részben enyhít Máté. János is óvatos ebben a kérdésben: ugyanúgy elmondja, hogy Jézus egyszerűen »asszonynak« nevezi az anyját és hogy meglehetősen keményen »rendreutasitja« őt a kánai lakodalomban (Ján 2,1-11), mint azt, hogy Mária egészen a keresztig elkíséri a Fiát (19,25-27). Persze egészen más képet kapunk Máriáról Lukács evangélistától. A részletes gyermekségi történetek, evangéliuma első két fejezetében, rendkívül fontos szerepet adnak Máriának. Az Úr áldott szolgálóleánya (1,38), szűzen ad életet (1,27) aMagasságos Fiának (1,32), s bár szívét tőr járja majd át (2,35), mégis benne forgatja a Jézussal kapcsolatos eseményeket (2,51). Lukács nem tud arról, hogy Mária negative gondolkozott volna Jézusról (4,22-24), s Jézus se fejezi ki magát olyan élesen, mint Máté vagy Márk evangéliumában, amikor a családja keresi őt (8,19—21). Ezt az alázatos szolgálóleányát méltatta Isten a legnagyobbra s ez még a nem egységes bibliai Mária-képből is kiderül: a világ Megváltóját a testében hordta ki. Isten tekintett rá, tett rajta csodát. A szolgáló Mária alázatos önmaga rendelkezésre bocsátása a mindenkori tanítvány szép és igaz képe: Isten rendelkezésére kell állnom, hogy »nagy dolgokat cselekedjen velem a hatalmas« (Luk 1,49). így kell tisztelnünk Máriát s a kérdés helyénvaló lehet, hogy ezt nem kellene-e hangosabban és tudatosabban mondanunk? Még akkor is, ha Luther - akinek Mária-kegyessége közismert volt - már így óvott: »Akik túlságosan dicsérik és tisztelik, nincsenek messze azoktól, akik kisistent csinálnak belőle. Aki igazán tisztelni akarja Máriát, nem állíthatja őt egyedül a szeme elé, mert sokkal lejjebb, Isten mögött a helye. Mindenféle hamis tiszteletet le kell hántania róla és csak a kicsinységét néznie, ahogyan ezt ő maga is mondta. Aztán pedig egyedül Isten csodálatos kegyelmét kell csodálnia . . .« Ezzel azonban már a második, lényegesen nehezebb lépésünknél tartunk. Mert míg a bibliai Mária-képben nagyjából megegyezhetünk, sokkal nagyobb gondot okoznak nekünk a római egyház Mária-dogmái. Hogy Mária az Isten Fiának anyja s hogy szeplőtelenül fogant és szült, ezt az Apostoli hitvallással minden vasárnapi istentiszteletünkön megváltjuk. De alig tudunk valamit is kezdeni, a nagyon mély és spirituális magyarázatok ellenére se, azzal, hogy Mária már most feltámadt, sőt mennybe ment, mintegy elővételezve mindazt, ami számunkra Jézus visszajövetelekor lesz valósággá. Semmi bibliai alapját nem ismerjük annak, hogy Isten, Mária kedvéért, kivételt tett volna. Annak pedig még kevésbé, hogy az egyház »menesztheti mennybe« Máriát. A feltámadás és mennybemenetel jogát Isten egészen biztosan saját magának tartotta és tartja fenn. Még nagyobb gondot okoz nekünk a római katolikus kegyességben az évszázadokon át kialakult, sőt elburjánzott Mária-tisztelet és imádás. Elég egy Mária-litániát olvasnunk vagy egyszerű, átlag katolikus hívők kegyes gondolatát látnunk, hogy megállapítsuk, mennyire a Bibliától idegen elemek nyertek itt teret. Ezek nemcsak óvatosságra intenek, de helyenként el is rettentenek bennünket. Nagyra értékeljük a II. Vatikáni zsinat rendelkezését, amely óv a Mária-tisztelet »téves túlzásaitól« csakúgy, mint (folytatás a 6. lapon) ÚT/TfíRSm A »megnyíló Máriát« szívesen ábrázolták a 12-15. században. Nemcsak Jézust, hanem még Istent is ő hordozta a szíve alatt Halálában az anyjába visszatérő Fiú képe? (Michelangelo: Pietá) Bertram mester: Mária koronázása
