Útitárs, 1985 (29. évfolyam, 5-6. szám)

1985 / 6. szám

MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxix.évfolyam 1985.6. szám Történt pedig . . . Jézus születésének időpontját eddig senki nem tudta pontosan megállapíta­ni. De annyi biztosnak tekinthető, hogy Nagy Heródes a mi időszámítá­sunk kezdete előtt négy évvel halt meg Jerikóban - a nélkül, hogy megsiratták volna -, Megváltónk pedig ez előtt született. Születési éve tehát legalább négy, talán öt-hat évvel időszámítá­sunk kezdete előtt kellett legyen. Szü­letésnapjára vonatkozólag sincs biztos adatunk. Katolikusok és protestánsok december 24-én ünnepük, a kopt és görögkeleti keresztyének január 6-án, az etiópiai ortodoxok január 8-án, az örmény egyház pedig január 18-án. Születési helye körül is különböző vélemények vannak. Néhány kutató azon akadt fenn, hogy Názáretben la­kott ugyan József, de Betlehembe ment a népszámlálás alkalmával. Talán később fűzte valaki Betlehemet a bib­liai történethez, hogy szavahihetővé tegye az állítást, hogy Jézus a Messiás? Mert hát a Messiásnak Betlehemben kellett születnie. De manapság már egyöntetűen azt állítják a tudósok, hogy helyes a bibliai adat, hogy Betle­hem volt születési helye. József valószí­nűleg Betlehemből költözött Názáret­­be, hogy ott munkát kapjon. Sokan tették ezt akkoriban, mert Galilea vi­rágzó országrész volt, mely sok munka­keresőt vonzott magához. De úgy lát­szik, a család vagyonából valami Betle­hemben maradt s ezért kellett József­nek odamennie a népszámlálás alkal­mával. Betlehem tehát születési helye, 777 méterre a tenger színe felett (és 1267 méterre a Holt-tenger színe felett), Je­ruzsálemtől nyolc kilométerre délre. Régi hagyomány, hogy születési he­lye ott volt, ahol ma az 1600 éves »Születési templom« emelkedik. Már a Szentföld topográfiájának első írott forrása, a »bordeauxi zarándok« felje­gyezte 333-ban: »Ahol a mi Urunk Jézus Krisztus született, ott Konstantin császár megbízásából egy bazilikát emeltek«. Az 1927. évi földrengés után elkezdődött ásatások kiderítették, hogy ezt a bazilikát Jusztiniánus csá­szár idejében (527-567) kibővítették és átépítették. A keresztes hadjáratok idejében még jobban ráépítettek s ma magához a templomhoz az örmények és görögök toldalékai csatlakoznak dé­len és a franciskánusokéi északon. Egykori több bejáratából ma csak egy van már meg, s olyan alacsony hogy a látogatónak mélyen meg kell hajolnia, hogy bejusson rajta. Azért tették ki­sebbé a bejáratot, hogy hódító hadse­regek katonái ne hatolhassanak be a templomba lóháton. A templomból lépcső vezet le a bar­langba, melyben ezüst csillag mutatja a helyet, ahol a Megváltó született. Né­hány más barlang és oltár régi hagyo­mányokra utal: »A napkeleti bölcsek oltára« vagy »Szent József kápolnája« (ahol oltárkép eleveníti fel a jelenetet, mikor József az angyaltól intést kapott, hogy Egyiptomba meneküljön), »Az ártatlan gyermekek kápolnája« és Hie­ronymus egyházatya sírja. Szent hely ez, ahol elnémul a kérdés: istállóban született-e vagy barlangban, hanem e helyett egy mélyebb valóság lép előtérbe: Isten belenyúlt a térbe és időbe. Betlehemtől keleti irányba a Pászto­rok mezejéhez visz az út. Semmiféle ásatás nem tudja kideríteni, hol hallot­ták a pásztorok az égi szózatot, hogy Megváltója született a világnak. De régi hagyomány fűződik ahhoz a helyhez, ahol a görögkeleti keresztyé­nek építették a kis »Pásztorok templo­mát«. Innen alig egy km-re van a fran­­ciskánusok új temploma. 30 éves lesz az idén; ezt a helyet tartja a római katolikus egyház a pásztorok mezejé­nek. Nem messze innen a protestánsok jelöltek ki egy harmadik helyet a pász­torok mezejeként, s karácsony este (folyt, a 4. lapon) A Budapest-Fasori ev. templom oltárképe Túrmezei Erzsébet Napkeleti bölcs sarkantyús csizmában Fasori templomunk Benczúr-olárképe előtt Láttam. De láttam-e? Miért jelent mindig újat? Színek, fények, csodák, üzenetek mért kápráztatnak el újra meg újra mintha először látnám? Nézem a Gyermeket, a föléhajló szelíd Szűzanyát, a három bölcset és a csillagot . . . Aztán hosszan a térdrehullt, öreg fehérszakállú egyiket . . . Napkeleti bölcs sarkantyús csizmában! Kócsagtollas süvegét már letette. Palástján magyarmintájú virágok. Ki vagy? - kérdezem, vallatom. Magát festette le benned a mester és egész Napkeletről érkezett nemzetét, amint imádattal leborul a Gyermek előtt, odakínálja neki aranyát és aranyával a szívét?! Hogy benned mindig ott hódoljon Napkeletről jött, drága magyar népem az égi Gyermek előtt, és ott térdeljek, ott hódoljak én is . . . napkeleti bölcs, sarkantyús csizmában!

Next

/
Thumbnails
Contents