Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 6. szám
ÚT/TfífíS Hungarus, Pannonius, Transylvanus Magyarországi diákok Tübingenben a 16. században Az 1477-ben alapított tübingeni egyetem 46. fennállási évében jelent meg az első magyarországi diák, tanulmányai folytatása végett. 1523.dec. 4- én iratkozott be a kassai Antal János az orvosi fakultásra. Róla tudni vélik, hogy tulajdonképpen már gyakorló orvos volt, Krakkóban házasodott és házassága révén egy humanista körhöz csatlakozott. Ez a kör küldte volna őt Bázelbe, hogy az ott már szorongatott helyzetű Rotterdami Erazmuszt Lengyelhonba való településre bírja. Antal valószínűleg rövid tübingeni tartózkodás után tovább is ment Bázelbe, s ott lett volna a humanisták legnagyobb mesterének orvosa. Nyomában a század végéig még 44 további diák járt Tübingenben. íme, a névsor idői rendben. 1523: Antal János Kassáról. 1546: Sebestyén mester Rózsahegyről, Jakab és Fülöp magyar testvérek. 1557: Ostermayer György Brassóból. 1558: Wirth Mihály Sopronból. 1568: Raiphius Dániel és Kazkó Dániel Brassóból, Huntterus Marcell Erdélyből. 1571: Schodolius Flórián Erdélyből, 1575: Custos T. Sopronból. 1577: Grüenblat Dávid Rozsnyóról, Calúinus Gáspár Mézhegyről, Bergerus János Erdélyből, Mihály Szénéről. 1579: Szegedi Pál, Piso Fábián, Sigismundus Dávid Kassáról, Károlyi Mihály, Balmanus Péter Erdélyből. 1580: Magnus János Debrecenből, 1581: Gallus István Kolozsvárról. 1582: Cazaeus János Miskolcról, Zanckius Vitus Baranyából, Wagner Jakob Besztercebányáról. 1583: András Sárvárról, János Sárközből, Katona Miklós Tállyáról, Zarnias Bálint Várnáról. 1584: Hirscher Márk Brassóból. 1585: Grynaeus György mester Budáról. 1587: Erdélyből Mihály és Ferenc, Izsák Váradról. 1588: Weida Mihály Nagyszebenből, 1589: Deziús Márton Magyarországról, 1592: Artner Sebald Sopronból, Lőcsei Timotheus Selmecbányáról, Gundelfinger András Erdélyből. 1593: Höntherus János Brassóból, Békési Gáspár Erdélyből, Unverzagt Abrahám Selmecbányáról, Lonarics György Sárvárról. 1599: Schiffer János és Artner Erhard Sopronból. Honnan jöttek a diákok? Öten jöttek Sopronból és Brassóból, ketten Kassáról és Selmecről, egy-egy pedig a következő helyekről: Debrecen, Miskolc, Kolozsvár, Nagykároly, Szeged, Szene, Mézhegy, Rózsahegy, Nagyszeben, Sárvár, Nagyvárad, Buda, Várna, Tállya, Sárköz, Sáros, Besztercebánya, Baranya, Rozsnyó. E helységek megfelelő latin nevével írták be gyakran a diákok nevét az anyakönyvbe, így: cassowensis, schemnicensis vagy Segedinus. Német származásúaknái németül is beírták e helységnevet: von Newsal vagy németesen »waradius«, s néha - talán a biztonság kedvéért - ugyanazt a nevet latinul is megismételték: gladiapolitanus, azaz nagyváradi. Előfordul azonban, hogy a diákokról semmit nem tudunk meg a keresztnevükön kívül. így áll lakonikus rövidséggel 1546-ban egy beírás: Jacobus et Philippus, Hungari fratres. Amiből persze nem derül ki, hogy egy testvérpárról vagy (volt) magyarországi barátokról (= fráter!) van-e szó? Beiratkozásukkor saját bevallásuk szerint írták be az állampolgárságukat ill. nemzetiségi hovatartozandóságukat. A mohácsi vész utáni állapotokat tükrözi az is, hogy Hungarus, Pannonius a magyarországiak megjelölése, de már, néhány kivételtől eltekintve, Transylvanusnak tartja magát az összes erdélyi. 17 vallja magát Hungarusnak, 5 Pannonosnak, 14 pedig Transylvanusnak, a Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend - Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent - Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép -S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárba ment, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott. többieknél hiányzik az idevonatkozó adat. 19 diák kimondottan német nevű, tehát német származású volt, még akkor is, ha a nevét meglatinosította, mint pl. Bergerus vagy Balmanus. Kifejezetten magyar név csak kettő: a tállyai Katona Miklósé, az erdélyi Békési Gáspáré és a debreceni Johannes Magnus mögött nyilván az idegenek számára olyan nehezen kiejthető Nagy név áll. A többieknél nehéz a nemzetiségi hovatartozandóságot megállapítani. Időileg így oszlottak meg 1523-49-ig 4 diák jött Tübingenbe, 1550-59-ig 2, 1560-69 között 3, 1570- 79-ig 11, 1580-89-ig 17, 1590-99-ig 9. A mohácsi csata okozta pusztulás itt is látható: Antal Jánost csak 23 év múlva követte egy tanító Rózsahegyről, s a 45 diákból csak 4 járt Tübingenben a század első felében. A diákok kilétéről igen keveset árulnak el még abban az időben az egyetemi anyakönyvek. Mindössze 3 diáknál találunk erre vonatkozó bejegyzést. A már említett rózsahegyi Sebestyénnél az áll, hogy iskolamester, Grynaeus Györgynél, hogy latintanár, Antalnál pedig, hogy orvostanhallgató és hogy mennyi beiratkozási díjat fizetett. Más német forrásokból derül ki, hogy Ostermayer György zenét tanult, hogy Hontterus apja »kiváló ember volt«, hogy Raiphius Dániel latintanári állást töltött be egy ideig, hogy Hirsch 1586.júl.5-én »dr.med.« lett, Artner a Feketeerdő-beli Hirsau kolostori iskolájából került az egyetemre, névrokona, Erhard pedig 1605-ben Tübingenben három doktori, jogi tanulmányát jelentette meg nyomtatásban. A diákok többsége viszont nyilván a jónevű teológiai fakultás kedvéért jött a sváb városkába. A württembergi hercegi család korán a reformáció híve lett és az egyetemen 1893-ig minden diáknak és hallgatónak föl kellett esküdnie az evangélikus hitvallási iratokra. Névsorunk elárulja, hogy néhány híres nevű vagy később híressé lett ember tanult Magyarországról a tübingeni egyetemen. így Hontterus Marcell, aki a híres erdélyi reformátornak, Hontér Jánosnak a fia volt. Wirth Mihály Sopronban játszott igen nagy szerepet, s (folyt, a 6. Oldalon)
