Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 6. szám

UT/mnsm

Csak Lukács evangélistánál szerepel a neve, mégpedig egy népszámlálással kapcsolatban. Polgári neve Caesar Octavius volt és tényleg Jézus »kortársa« volt: Kr.e. 63-ban született, Kr.u. 14- ben halt meg. Ténylegesen sokat tett a békéért és a régi római vallás felújításáért. Ezért némely tartományban az »isteni« jelzőt kapta, »üdvözítőnek« vallották és a születésnapját »evangélium«-ként ülték meg. Rómában naponként áldoztak neki, a »fenségesnek« (ezt jelenti a neve).

Az egyetlen, tőle magától származó dokumentumot a róla elnevezett templom falába vésték be, Ankarában. Ebben elmondja azt, »amit tett«, vagyis uralkodása alatt elért eredményeit.

íme, néhány idézet ebből a beszámoló jelentésből:

»19 éves koromban hadsereget állítottam föl, amellyel az államot pártdiktatúrától szabadítottam meg . .. Szárazon és vizen rengeteg háborút viseltem, mind belső, mind külső ellenség ellen, de a legyőzött, kegyelemért könyörgő polgárokat mindig kíméltem . . . Közel 500 ezer római polgár állt zászlóim alatt. Közülük a háborúk befejeztével csaknem 300 ezret telepítettem le a kolóniákban ... A nekem adott diktatórikus hatalommal soha nem éltem . ..«

»Legfőbb főpap, jós, a vallási rítusok őre, a Jupiter lakomák szervezője, a sors könyvének őrízője, a határszentelő testvériség tagja ... voltam.«

»Hatodik konzuli időmben M. Agrippinával együtt népszámlálást tartottam. A vele összefüggő áldozati szertartás az első volt 41 év óta. Összesen 4.063.000 római polgárt számoltunk össze . . .«

«... Miután hispániai és galliai győztes csaták után hazatértem, a Mars mezején az én békémnek szentelt oltárt állíttatott föl a magisztrátus és elrendelte, hogy azon városatyák, papok és Vesta-szűzek naponként áldozzanak ...«

» ... szintén a hatodik konzuli időmben 82 templomot hozattam Rómában rendbe ...«

»érdemeim elismeréséül rendelte el a szenátus, hogy »fenségesnek« nevezzenek . . . Ettől fogva méltóságban mindenki fölött álltam, hatalmam viszont nem volt nagyobb, mint akármelyik kollégámé ...«

Lapunk minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚTÉVET kíván A SZERKESZTŐSÉG

______6

Arany János:

Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,

Alszik a föld, maga árnyékába’;

Itt vagy amott csillagok röppennek: Gondolatim is így jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki Csillogók, mint odafenn az égi:

De töredék mindkettőnek útja - Mind szétpattan, mielőtt megfutja. __________________________(1877)

(folyt az 5. lapról)

valószínűleg Wittenbergből jött át Tübingenbe. A miskolci Cazaeust (Kazai?) még a sváb krónikás, Crusius is olyan fontosnak tartotta, hogy sváb krónikájában külön megemlíti, mint aki »Zsigmond országából jött«. Ugyancsak említi Grynaeus Györgyöt, a »budai magyar tanítót«. A század végén pedig János Zsigmond fejedelem tanácsosa Békési Gáspár is elküldte hasonnevű fiát, aki a sárvári Luonarics Györggyel együtt 1599.máj. 16-án iratkozott be az egyetemre.

Az ittmaradtak

Az adatokból kiderül, hogy a diákok csak néhány szemesztert töltöttek itt vagy pedig hosszú éveket, megszerezve különböző tudományos fokozatokat. Aztán a legtöbbje visszatért hazájába, hogy itt szerzett tudását ott kamatoztassa. Csak néhányan maradtak külföldön. így pl. a már említett brassói Raiphius. 1568-ban iratkozott be hercegi ösztöndíjjal az egyetemre és 1571 áprilisában a sváb Alpok Anhausen nevű városkájába került segédtanítónak. Ott nem tanítóskodott sokáig, mert a következő évben Oberböbingen falu lelkésze lett. Ott se maradt sokáig: 1574-ben elhagyta a gyülekezetét. Kb. tíz évi bolyongás után mégis gondolta magát, hazament, s 1578-ban brassói prédikátor lett.

Nem tért vissza hazájába Ostermayer György, aki Nagyszebenből jött. Tudjuk róla, hogy a Cannstatt-i (ma Stuttgart egyik városnegyede) evang. gyülekezet 1557.febr.6-án már meghívta kántorának. Ostermayer mégis máj. 29-én beiratkozott az egyetemre. Nem tudjuk, mi lehetett ennek az oka? Mindenesetre egy évvel később a híres stuttgarti Stiftskirche-nek (Brenz János württembergi reformátor templomának) lett az orgonistája. Utána tanított Bietigheimben, Heilbronnban és 1572 »Szent György napja táján« halt meg Stuttgartban.

Názáret látképe

Gémes István

Ezt tettem én, Augusztus . . .