Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 6. szám
Gusztáv Adolf 1632. nov. 6-án a lützeni csatatéren elesett Gusztáv Adolf svéd király. így ebben az évben 350. évfordulója alkalmából emlékezünk a nagy királyra, akinek az európai protestantizmus azt köszönheti, hogy létjoga biztosult. Aligha van közép-európai protestáns, aki ne ismerné Gusztáv Adolf nevét. Az egyháztörténet különösen is számbaveszi. Az un. 30 éves háború idején szállt partra Észak-Németországban s beállott az evangélium egyházának védői közé. Tisztában volt azzal, hogy az Európában folyó háborúk mind egymásbafonódtak, s hogy a reformáció megújító ereje volt veszélyben. Hadseregekkel akarta a császár leverni. Gusztáv Adolf már trónrajutásakor az evangélium ügye mellett tett tanúbizonyságot, királyi esküjével megerősítette az 1593-as uppsalai zsinat döntését az Ágostai Hitvallás mellett. Uralkodása idején hamarosan egy teljes egyházi agendát és egy új bibliafordítást hagyott jóvá. Maga is személyében az evangélikus hitet mélységesen vallotta. Ezért hordozta szívén a középeurópai protestánsok vallásszabadságának ügyét. Uralkodása elején kimondott ellenszenvvel látta Róma politikai manővereit az európai népek életében. Később azonban az általa megszállott területeken is biztosította a vallásszabadságot. »Nincs a felsőbségnek hatalma arra, hogy a lelkiismereteken uralkodjék.« Mivel azonban belátta, hogy az európai uralkodók aligha ismerték el ezt az elvet, eldöntötte beavatkozását, »hogy megmentse a vallás és a szabadság veszélybe jutott hajóját« (Erfurt polgáraihoz intézett beszédében). Nyilvánvaló a mai történelemkutatók előtt, hogy a harmincéves háború se volt kivétel: nemcsak vallási érdekek in-Lukátsi Vilma: Immánuel Komor idők homályán hatolt át prófétalelkek magányos fénye, nem táplálta más, csak az ígéret jövőbe vesző szent tüneménye, mégis nőtt egy-egy sugárnyalábbal, amíg - nem hamar és nem sokára, hanem »az idők teljességében« - fölkerült az ég boltozatára. És azóta ez a csillag tartja a Naprendszert. Mert ebben a hitben gyökerezik létünk és törvényünk, Immánuel: velünk az Isten! dították el a hadakozásokat. Belefonódtak mindebbe az akkori idők nagy politikai kérdései is. Ez hozta pl. magával azt is, hogy a katolikus Franciaország szabad kezet adott Gusztáv Adolfnak a német császár elleni harcában, a protestáns fejedelmek megsegítésére. Maga Gusztáv Adolf is vallotta, hogy a háború »a bajok óceánja«. Mégis elkerülhetetlennek tartotta. így hát saját életének veszélyeztetésével is kiállt a csatatérre. A monda szerint hűséges szolgája gördített egy nagy sziklakövet arra a helyre, ahol meghalt s csak a kezdőbetűkkel - G.A. - jelezte a hely jelentőségét. A király ugyan elesett Lützenben (Lipcsétől 18 km-re fekvő mai kis városka), de a svéd sereg tovább harcolt s a császár nagy hadvezére viszszavonult. Aztán még évekig folyt a harc, de a protestánsok vallásszabadságának ügye biztosítva volt. A háború befejeztekor sok tartományban megadták a vallás szabadságát a nagy birodalom területén, mégha azon az áron is, hogy a protestánsok kiköltözhettek olyan helyre, ahol hittestvéreik szabadon gyakorolhatták hitüket. Lützenben 1906 óta egy kápolnát állított fel a svéd konzul, mely az uppsalai érsek fennhatósága alá tartozik. A mostani évfordulón egy múzeumot hoznak létre Lützenben, hogy az évenként odavándorlók korszerű dokumentumok segítségével tájékozódjanak az eseményekről. Gusztáv Adolf tudta milyen nyomorúság a háború. Nem támadott, hanem megvédte a protestáns hit gyakorlásának elemi jogát. Ezért emlékezik rá hálával az evangélium népe. Vajta Vilmos Tíz tétel a természettudomány és a teológia párbeszédéhez 1. A világmindenség véges, de határtalan. 2. A világmindenség kb. 22,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, olyan kezdetből, amelyet matematikailag nullpontnak, fizikailag ősrobbanásnak nevezhetünk. 3. A természettudomány ma még nem beszélhet a kozmosz végéről, mert még nem tudjuk, hogy benne melyik világmodell valósul. 4. A végesség következményeként a fénysebesség és a Planck-féle állandó, mint a fizikai világ minőségi határai értéklendők. 5. Az Einstein-féle négydimenzionális világmindenségnek nemcsak térbeli határai nincsenek, hanem központja se, ameddig ezt a világmindenséget az ember nélkül képzeljük el. Ez azonban lehetetlen. 6. Azonban a világmindenség központja - a mérés aktusában, azaz szellemi megismerésben - az ember maga, mégpedig függetlenül a térben elfoglalt pozíciójától. 7. Az embernek a modern biológia által is elismert központisága a modern kozmológia un. »antrópikus elvében« tükröződik szembeszökő módon. Ennek fejlődésvonalai ugyanis az emberben összpontosulnak, mint a fény sugarai a lencse gyújtópontjában. 8. A mikrokozmoszban az anyag a statikus atomokból igen komplikált dinamikus rendszerré fejlődött, melyben egy szellemi világ transzcendenciája ismerhető fel. 9. Ugyanakkor az emberi megismerésnek a mikrokozmoszban olyan végső határa van, amely független a technika mindenkori fokától, s amelyet matematikailag a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció fogalmazott meg. 10. Minden lét végességéből következik a végtelenségbe való beágyazottsága is, amely végtelenség előtt mind a makro-, mind a mikrokozmosz határterületei egyképpen áttetszők. »*•<
