Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
ÚT/TfíRS (folyt, a 4. oldalról) majdcsak szétszakadt bizonyos, akkor nagynak látszó, ma már lényegtelennek mondható ügyek miatt... A szembenálló felek azt kérték, kérhessék Karner Károly bácsit a tanárelnökség elvállalására. Ez meg is történt, s az egység helyreállt... Széles látókörű ember volt: 1945-ben Gyenesdiáson egy lelkészkonferencián remek előadásban analizálta azt, hogy mit jelenthet az evang. egyház számára a hazánkban bekövetkezett fordulat.. . Bizony sok olyat mondott, ami később igaznak bizonyult ... GÉMES: Tőle tanultam meg a Szó, az Ige határtalan tiszteletét, s azt, hogy nem az én gondolataim fontosak a Szentírásról, hanem bízzak Isten beszéde hatalmában. Az én feladatom csak a feltétel nélküli figyelés az Igére. Hogy ma is szeretek szövegeken »rágódni«, azt is neki köszönhetem. ÚTITÁRS: Van-e személyes élményük, amely az ember Karner Károlyra vetne fényt? SZIGETHY: A félelmetes tudós hírében álló professzor humorérzékéről, emberségéről egyértelműen beszámolt a szájhagyomány . . . mint zöldfülű teológus egyet le is kontrolláltam. Valóban igaz volt az eset, amit ő mosolyogva mondott el. Mivel jó fényt vet a monarchia utódállamaiban dívó cím-és rangkórság eleven virágzására, álljon itt egy neki írt levél címzése: »Méltóságos Lie. Dr. F. Károly nyilvános rendes egyetemi tanár...« Ebben minden benne volt, csak éppen a legfontosabb, a KARNER név hiányzott. . . GÉMES: Együtt szoktuk megmosolyogni az első közös élményünket: első vizsgára mentem hozzá, no és persze, hiányosan felkészülve. Mikor már vagy 20 perce hallgatta nyögdécseléseimet, egyre mélyebbre csúszva házikabátjában, végre türelmetlenül rámkiáltott: Mondja, mi a maga édesapja? Mire én: kőműves (az idő: 1948 ősze!!!). - Pillanatnyi zavart csend; majd kényszeredett mosoly és a mondat: nahát, akkor is jobban kell tanulni... - A másikat hálával emlegetem: a szarvasi ótemplomban ott asszisztenskedett a felavatásomon. Utána odament elsőként csont-bőrré aszott, halálosan beteg édesapámhoz (a kőműveshez!), aki pár hónapra meg is halt. Átölelte és gratulált neki! Apám csak csillogó szemekkel tudott erről a találkozásról beszélni! VAJTA: Szívesen jártam azokra az estékre, amikor meghívta a teológusokat a lakására. Egy alkalommal előre jelezte, hogy Bach Máté passióját hallhatjuk a rádióban. Először hallottam. CANTICO DEL SOLE Naptestvér éneke Mindenható, fölséges, jó Uramisten Téged áldás, hír, dicséret dicsőítsen Neved venni ajkára ki van néltó magába? Senki sincsen! Sokféle nép teremtményed mind dicsérjen, bátyánkurunk, kedves Napunk, kiváltképpen. Hintve arany sugarat, jelenti szent magadat, szerelmében. Dicsérjen Hold-asszonynénénk, s minden Csillag az ég boltján szende fénnyel világolnak. Odavaló vagyok én, ahol ragyog az a fény biztatólag. Dicsérjen jó Szél-öcsénk is, frissen fúvó; oszthat derűt, hozhat borút: minden szél jó! Uram Isten, Te tudod, Szándékunkat Te bírod, igaz Bíró. Dicsérjen szép húgocskánk, a csobogó víz; alázatos, tisztaságos, csupa jóíz; észrevétlen elsuhan, neked hódol, jó Uram, s minket hódít. Dicsérjen vad öcskösünk, a daloló tűz; Jó kedvében messze fénylik, éjét száműz. hatalmas és fiatal; lobogó lángjaival égfelé húz. Dicsérjen Föld-asszonyanyánk, drága dajka; fűvel pompás, gyümölcstermő fával tarka; keblén zsendül minden ág, ékesíti vadvirág ezerfajta. Dicsérjen, ki szerelmedért Béketűrő, valamikor betegség vagy háború jő, Boldog, aki megbocsát, Tőled nyer majd koronát könyörülő. Dicsérjen a testi Halál, édes Nénénk; rosszaknak: jaj; értünk is jő, hogy megtérnénk. Boldog, aki Hozzád tért, benned húnyt el, kiben élt s ma is él még! Dicsérjétek Istent, minden Teremtmények, hálaszóval hódoljatok szerelmének, szolgáljátok, ahogy kell, s alázatos szívekkel szeressétek! Assisi Szt. Ferenc Jellemző volt, hogy Karner Károly a teológusok kultúrális tájékozódásával is törődött (ki tette ezt még rajta kívül?). PÓSFAY: Gyengén szerepeltem nála görög vizsgán, s megígértette velem, hogy később még újra jelentkezem. Ezt az Ígéretemet sokáig nem tudtam beváltani, s amikor mégis jelentkeztem, igen csudálkozott, hogy ígéretemet komolyan vettem . . . Újszövetségi kortörténetet is tanított nekünk Károly bácsi, s boldog voltam, hogy pályadíjat tűzött ki a soproni múzeum hellenisztikus korba tartozó emlékei feldolgozására. Egy barátommal neki is fogtunk a munkának, aminek Károly bácsi igen megörült, majd az enyémnek ítélte a jutalmat. ÚTITÁRS: Amikor őt magát megkérdeztük, hogy hogyan tekint vissza az életére és saját munkájára, szerényen ezt felelte: »Csak annyit: néhai Balikó Lajos, akkori kőszegi lelkész, aki konfirmációra készített elő (s aki gimnazista koromban vallásoktatásban is részesített), indította el bennem a folyamatot, amely arra vitt, hogy teológusnak mentem. A többi aztán egymás után adódott. Ifjúságomtól vonzottak a könyvek és vele a »tudomány«. így lettem »teológussá« és kerültem a »tanári« pályára.« Kérjük Istent, áldja meg egészséggel és jókedvvel, s tartsa meg őt sokáig számunkra. Lapunk mai számában közölt bibliaolvasó kalauz a herrnhuti testvérgyülekezet 1982-re kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapokat vastagbetüveI jelöltük. Az ez után következő hét igehely a hét egy-egy napjára szól.
