Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
ÚT/TfíRS Szigethy Sándor: O, India - a gondolat anyja ... (5) »Minden nézőpont kérdése.« Hányszor hallottam e bölcsességet 25 éves nyugat-európai vándor életem idején - elsősorban diáktanyák heves vitái közepette - (a tiszteletes teológusi együttléteket sem kivéve). Természetesen ez is keleti gondolat, de sokkirozó, ha Kelet fiai, nem várt összefüggésben a bennünket is érintő dolgokra alkalmazzák. így érintett az indiai földrajzkönyv megállapítása: »Á- zsia két félszigettel rendelkezik, s ezek: Európa - nyugaton és India - délen. Ázsia - minden valódi vagy vélt szörnyűsége ellenére - könnyen mozgásba hozza európai fantáziánkat. Talán azért, mert már pusztán méreteivel, területével, népességével és hatalmas múltjával, elbizonytalanít bennünket. Lenyűgöz és elriaszt, vonz is, taszít is, mint egy varázslat. 1. Ázsia varázs-élménye számomra Tibettel kezdődik. Gyermekkorom egyik legtöbbet lapozott könyve Sven Hédin svéd utazó Rejtelmes Tibet-je volt, míg aztán 1946 telén Dimitrij és Szása, a megszálló hadsereg felsőpatyi otthonunkba szállásolt két újonca, cigarettapapír hiányában el nem használta (füstölte) legkedveltebb könyvemet. Mindketten ázsiaiak voltak, Szása a távolkeleti Vladivosztok vidékéről. Gyakran tapasztalt jóságuk miatt azonban nem tudtam haragudni rájuk barbár tettükért. - Ázsia ellentmondásossága azóta is elevenen él tudatomban. 2. A japánok - kamikáze pilótáik vak merősége mellett - az európaiakat mesterien utánzó ügyességükkel nyerték meg korán tetszésemet. Majd - Nagaszaki és Hirosima szenvedései miatt - sajnálatomat. Valószínű e többrétű szimpátiának köszönhetem, hogy - vasi voltom mellett - talán még mindig arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyszer Göttingenben, a menzán, egy japán diák engem is japánnak nézett. 3. A Teológián hamar megtanulhattam, hogy minden (valamire való) mái világvallás ázsiai eredetű; a mi kereszténységünk is. Pál apostol egy látomásban kapott hívás nyomán jött át Európába - s vele együtt az Evangélium is, első ízben (Apóséi 16). 4. Indiával az erőszak nélküli küzdelem (ahimsza) böjtölő, csont-bőr harcosa, Mahatma Gandhi jelentette az első kapcsolatot. Amit a pápai és debreceni diákévek idején a kollégium-társ, Nagyenyed, híres világjáró diákjának Körösi Csorna Sándornak gyakran hallott élettörténete mélyített el. 5. Konkrétté e kapcsolat lundi diákéveim alatt vált, amikor Hedbergné, egyik itteni pótnagymamám, nagy beleéléssel mesélte több évtizedes indiai missziói tevékenységének kimagaslóbb élményeit. 6. Egyre inkább kezd általánossá válni az a meggyőződés, hogy egy-egy ország, kultúra, civilizáció mélyebb megértéséhez mindenek előtt annak vallásait kell megismerni. A csak politikai, szociális vagy gazdasági szemlélet nem elegendő. A vallástörténet fontos szerepe talán India megértésénél a legszembetűnőbb. Vallástörténeti professzoraim közül a legelsőt, dr. Ferdinánd István vallásfilozófust szeretném megemlíteni. A maga csendes módján arra tanított bennünket, hogy ne a gyarmatosítók fölényével, hanem alázattal közeledjünk a sokezer éves kultúrák és azok vallásai felé. Még ma is elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy - akkori felettesei - hogyan vették el tőlünk tudós és népszerű professzorunkat (1955 őszén) s helyezték máról holnapra tyukperekre emlékeztető érveléssel, a Teológiától távoli Homokbödögére szolgálattételre. Majd tanszékét is megszűntették. Ez a szellemi beszűkülést szolgáló tett - az egymás jobb megértésére törekvő világunkban - sajnos még mindig csorbítja a magyar protestantizmus haladó hagyományait. Indiával kezdődik A protestáns külmisszió evangélikus ága Indiával kezdődik. A misszió hivatalos központja Koppenhágában volt, de főleg németek voltak a »királyi dán misszionáriusok«. A hallei pietisták ugyanis missziójukat a dán királyi házzal karöltve kezdték el. A kegyes IV. Frigyes 1707-től személyesen támogatja a munkát a dán gyarmatokon, majd 1711-től a dán posta bevételéből is kapnak évi 2000 tallért, 1736-tól pedig a norvég postától érkezik évi 1000 tallér. E korszak kimagasló misszionáriusa Ziegenbalg Boldizsár, aki 35 éves korában bekövetkezett haláláig, tamilra fordította az Újszövetséget, valamint az Ószövetség egyes könyveit. Madrasztól délre, Tranquebar területén, Daneborg e tevékenység fő színhelye. Merj nagy dolgokat tenni A 18. század későbbi évtizedeiben a német Herrnhut lesz a missziói gondolat fő motorja, támogatóik pedig az angolok. 1793-tól a brit szabadegyházi William Carey, a cipészből lett misszionárius és professzor vonja magára a figyelmet Bengália területén. Mottója: »Várj nagy dolgokat Istentől. Merj nagy dolgokat tenni Istenért!« A Kelet-Indiai Társaság ellene fordul, a kereszténnyé lett indiaiakat kizárják az angol hadseregből. Megint a dánok lépnek akcióba s Carey a dán Serampore-ba helyezi át tevékenységét (akkori nevén: Frederiksmager). Itt valóban nagy dolgok történnek: a cipész Carey, a népiskolai tanító, Marshman és a nyomdász Ward odaadó munkája nyomán 1832-ig negyven indiai nyelven jelentetik meg a Szentírás egyes könyveit. Carey nyelvtanokat, szótárakat szerkeszt, megalapítja a calcuttai botanikus kertet, s munkatársai segítségével eléri, hogy a hatóságok 1829-ben betiltják a szutit (özvegy-égetést). - Amit a keresztény misszió adott Indiának, azt ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni: iskolák, kórházak, szociális segítség, evangélizáció . . . Kölcsönösség? Hogy India is adott valamit Európának, azt ízesítő fűszereink naponta bizonyítják. Tudjuk, hogy a bibliai Salamon király hajói már a Kr.e.-i 10. században elérték India partjait. A nyugat felé irányuló kulturális hatás kb. 200 éve érezhető. Ekkor kezdték nagyobb számban európai nyelvekre fordítani az indiai bölcseleti irodalmat. Nagy hatású filozófusaink, mint Hegel vagy Schopenhauer, elképzelhetetlenek lennének ezen indiai hatás nélkül. Vallásilag főleg a kereszténységtől elidegenedett értelmiségiekre hatott India, mindenek előtt a teozófia (1875) vagy annak elágazásai által. A különféle keresztény meditáció típusok némelyike - részben - indiai eredetű (Aschram mozgalom). De hatott-e az ezerarcú India a keresztény misszionáriusra, aki életének több évtizedét töltötte ebben az országban, s akit élete alkonyán alkalmam volt ezekről a dolgokról kérdezgetni. . .? (Folytatjuk) Hogy egy lelket az isteni szeretet tüze járt-e át, azt nem azon mérem le, hogy hogyan beszél az Istenről, hanem azon, hogy hogyan beszél a mindennapi dolgokról. (Simone Weil)
