Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 5. szám
^FfICE _ 12 BOSRICII DR.A ROCHESTER N «Y« / VÓ/V UT/mns Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű adásai minden csütörtökön és pénteken este hat órakor hallhatók a 31 méteres rövidhullámon. Szeptember 2. csütörtök: Örök kincs (Pátkai Róbert) 3. péntek: Külmissziói negyedóra: Sötétségből világosságra. A kenyai misszióból 9. csütörtök: Szerelmi vallomás (Joób Olivér) 10. péntek: A Biblia kis és nagy alakjai IX: Nátánáel 16. csütörtök: Hittapasztalat (Pátkai Róbert) 17. péntek: Levelesláda 23. csütörtök: E világban - nem e világból (Joób Olivér) 24. péntek: Gyermekeknek: Isten mindenkit szeret 30. csütörtök: Ne aggodalmaskodjál (Pátkai Róbert) Október 1. péntek: Külmissziói negyedóra: Indiánmisszió Brazíliában 7. csütörtök: Az ügy érdekében (Pátkai Róbert) 8. péntek: Hitünk alapvető kérdései I: A vallás. (Pósfay György) 14. csütörtök: Egyedül hit által 15. péntek: Levelesláda 21. csütörtök: Csak kegyelemből (Pátkai Róbert) 22. péntek: Húsz évszázad Krisztustanúi IV: Hallesby prof. 28. csütörtök: Reformáció ünnepe előtt (Pósfay György) 29. péntek: Gyermekeknek: Feladatok (folytatás az 5. lapról) lenül betoppantam, megindult a közös élet. Evangélikusok és lelkészük elkezdték ismergetni egymást. Megindult valami közös, amelyben Isten keze - ha sokszor elrejtetten is - mégis benne volt. Gémes István (folyt, a 7. lapról) annak a boglyas feje lenne közbül égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt s az ittas, kövér temetői földbe besüppedt lábait fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket.- Menjünk innen ... - mondá Istók.- Hát a kereszttel mi történjék - kérdé Bizi fojtott hangon. - Összeragasztod?- Nem én - viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni. Bizony kigyelmedet meglátogatta az Isten ... Az öreg ember fogai összevacogtak.- Hiszen ha csak látogatna - kiáltott föl keserűen. Ő már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik.- Tűrni kell, Bizi uram!- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz ember.- Fösvény volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte kincseit.- Nem becsülöm már őket semmire - hörgé. Fázom, reszketek. Valami rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség vár reám .. . Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek meg? Elhagyták a temetőt.- Hej, ni! - kiáltott föl Istók. Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Mt» lyen vörösek a lábszárai a hidegtől! Ta» karodsz innen mindjárt, te kölyök! » "- Ne kergesd el azt a gyereket, Istók,’ Olyan jól esik, hogy itt látom mellettünk^ Gyere idébb, kisfiam! 4 Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égből egyszerre lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz.- No, gyere hát közelebb!- De csak hadd menjen haza - véli Istók -, megveszi a lábát az Isten hidege!- Miért nem húztál csizmát, fiú? - kérdé Bizi uram szelíden.- Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan.- Hát miért nem varrat apád?- Nincs apám! - felelte közönyösen. Ez a közönyös szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösmeri? ... Szótlanul megfogta a kis András kezét s vitte magával végig a nagy utcán, le egészen a templom mellé. Ott aztán benyitottak egy házba, amelynek kapujára két sarkantyús csizma volt kifestve, aranyos rojtokkal s a következő aláírással: Filcsik István, csizmadia-mester.- Mérjen ennek a gyereknek egy pár csizmát, Filcsik uram, az én kontómra - mondá Bizi apó. Filcsik megnézte a gyereket s így szólt:- Éppen van egy ilyen kis csizma készen. Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz. A kis csizmát előhozták, csakugyan jó volt: mintha a lábára öntötték volna. A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott az öreg után a pitvarba. Ott künn ezalatt eloszlottak a felhők. Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt, még a meggyűlt esővizek is. Mintha új levegőt szívott volna be, könnyebben érzé magát.- Add ide a kezedet, fiam! Olyan jó meleg kezed van. Eljössz-e hozzám?- A lekvárfőzéshez szeretnék menni!- Nem, te velem jössz. íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban. A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen. Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre. Milyen messze van és mégis milyen ■'1_' közel... t Egy pár qsizníaval meg lehet járni egy óra alatt, » ~ «r... Mikszáth Kálmán UT/TfífíS Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 9.III. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő-Redakteur: L G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7000 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbízottsäg-Redaktionsausschuß: Lajos Kótsch, D-7140 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C. de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Szabadi Sándor, Reitplatz 1, D-6949 Wald-Michelbach. St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 19162/1982
