Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 5. szám
urnmm, (folyt, a 3. oldalról) nak. Létfontosságú ipari nyersanyagkészleteink végesek. Ezen a megállapításon mit sem változtat az újabb és újabb lelőhelyek feltárása. A felhasználás és a tartalékok ismeretében többkevesebb pontossággal meghatározható az az időpont, amikor egyik-másik nyersanyagforrásunk kimerül. Az emberiség és a Föld érintett problémái közvetve vagy közvetlenül már ma is érintenek mindnyájunkat, bonyolult módon összefüggenek egymással, a múlttal, a jelennel és a jövővel. A természet még mindig gazdag, türelmes, regenerálódási képessége óriási, de mint utaltunk rá, nem végtelen. Az ember természetformáló tevékenysége többnyire egyirányú és egyre gyorsuló folyamat. Nem árt azonban arra gondolnunk, hogy az ember csak egy nagyon is körülhatárolt és minőségileg definiált élő és élettelen környezetben •életképes. Nekünk van szükségünk a természetre és nem a természetnek ránk! JMit tehetünk? ‘ A félelem, fenyegetettség és aggodalom érzése támadja meg a téma világi irodalmában tájékozódni vágyó olvasót. Van arany középút a megvalósíthatatlan utópizmus és a remélhetőleg meg nem valósuló katasztrófa között? A keresztyén ember fenti kérdésére nem kap egyértelmű és minden tekintetben kielégítő feleletet sem politikusoktól, sem a gazdasági élet vagy a szaktudományok szakembereitől. Közömbösek sem maradhatunk, hiszen Isten felajánlott szövetsége személy szerint mindnyájunkra kötelességeket ró. Kitüntetett helyzetünkben is csak megbízottak vagyunk. Gondoskodásunk embertársainkról, a Föld javaival való gazdálkodás, a ránkbízott természeti környezet gondozása mind-mind elszámolás tárgyát képezi. A felelősség nem korlátozódik a népek társadalmi, politikai vezetőire. Tudósaink, szakembereink tárgyilagos, .^érzelmektől mentes tájékoztatással, szakvéleményekkel járulhatnak hozzá áz utat, iránymutatást keresők eligazításához. Fontosnak tartjuk a különféle; nemzetközi tanácsadói, szakértői szervezetek "felvilágosító, közvéleményt mozgósító munkáját. Nyilvánvaló, hogy a Föld népességének fogyasztása nem növekedhet a végtelenségig és ez a tény minden egyes ember számára korlátokat szab. Az anyagi javak egyre Gondolatok Efezusból Valaha Efezus világhírű város volt, hiszen benne állt az ókor hét csodájának egyike: Diana vagy Artemis istennő szép temploma. De aki ma keresi, a helyén mocsarat talál, amelyből üggyelbajjal összetákolt oszlop emelkedik. Bizony igaz: sic transit gloria mundi! (így múlik el a világ dicsősége). S ettől a gondolattól tovább se tudok megszabadulni: ott áll az iszlám térhódítása idejéből való, 1375-ben épített mosé, de már csak romokban! A mai, alig tízezer lakosú Seldcuk városka lakói számára nincs is ilyen nagy szentélyre szükség. S mögötte, egy török vár romjai árnyékában ott sorakoznak a mai lakosok nyomorult kunyhói! Kegyes amerikaiak ásták ki a János bazilikát, amelyet Jusztiniusz császár 550-ben András apostol sírja fölé építtetett. Évszázadokon át kegyhely volt, majd mosé, aztán bazár, míg csak egy hatalmas földrengés teljesen szét nem törte. A turisták azonban a görög-római város látására jönnek ide, amelyben Pál apostol 3 évet élt, s amelynek színházában Demeter ezüstműves dramatikus jelenete játszódott le (Csel. 19.). Ma is 25 ezer ember részére nyújt helyet a színház, amely a hegybe olvad bele. De ha onnan keletre nézünk, ott is a romlás látszik: az egykor kivilágított márványút ugyancsak mocsárban végződik. Itt volt valaha a kikötő, amelyhez Ázsia belsejéből a híres karavánút vezetett. A kikötő tönkrement, s a mocsári láz elkergette a lakosokat. 500 tájára teljesen elnéptelenedett. Osztrák archeológusok 100 év óta a városrengeteg kincsét tárták föl. Látható itt egy hatalmas könyvtárépület, amelyet Celsos helytartó emlékére emeltek örökösei 130 körül, valamint az ugyanebből a korból származó kis Hadriánusz-templom. Ezek az épületek márvánnyal borított főutcán állnak, amelyen ma csak úgy tülekednek a turisták. A turisták közül csak kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy a városka egyik legfontosabb romját meg tekintsék, amely pedig valaha korszakalkotó jelentőségű egyháztörténeti eseménynek volt a tanúja. Előtte török nyelvű tábla e felirattal: Meryem Kilisesi, azaz Máriatemplom. Kr. u. 431-ben itt ülésezett a 3. egyetemes keresztyén zsinat. Hosszú harc után egyeztek meg az egyházatyák abban, hogy Mária nemcsak Jézus anyja, hanem Istenanya. (németből) nagyobb bőségének hajszolása nem lehet életcél, ígérete nyilvánvalóan elhibázott politikai irányvonal. Fel kell figyelnünk azokra a nemzetközi keresztyén konferenciákra, tanácskozásokra (1974: Lausanne, 1980: London), melyek egyszerűbb életstílus vállalására, fogyasztásunk önkéntes csökkentésére szólítanak fel. Istentől kapott megbízatásunk arra kötelez minket, hogy korlátozzuk igényeinket, gyakoroljuk a lemondást, ezzel személy szerint is járuljunk hozzá a világ éhező, szükséget látó millióinak megsegítéséhez. Egész életvitelünkkel juttassuk kifejezésre, hogy az Istennel vállalt szövetség embertársainkkal és a teremtett világgal való helyes viszonyhoz vezet. Dr. Bereznai Tamás (Elhangzott a Magyar Tudományos Munkaközösség stuttgarti ülésén, 1982 májusában.) Arany János öregkori fényképe
