Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
ussmm ____________________________________________________________4 Ad multos annos! Karner Károly, az újszövetségi tudományok tudós professzora 1982.jan. 3- án töltötte be a 85. életévét. Laudáció helyett megkérdeztük néhány, külföldön élő tanítványát, mondja el a tudós professzorról, a nevelőről és az emberről alkotott képe fontosabb vonásait. ÚTITÁRS: Valamennyien tanítványai voltak Karner professzornak. Hogy emlékezik vissza a régi tanítvány a mesterére? PÓSFAY: Karner professzor úr munkáját már teológus korom óta nagyra értékeltem, mert ő volt abban az időben azok egyike, akik egyrészt kapcsolatban tudták magukat a múlttal, de ugyanakkor nyitottak voltak új gondolatok és meglátások számára. Éppen ezért, az akkor szolgáló három egzegéta közül ő volt az, aki talán leginkább fel tudta készíteni a hallgatóit azokra a feladatokra, amelyek egy változásban levő világban ránk vártak. Ezt akkor mi inkább éreztük, sejtettük, most már visszatekintve, megtapaszaltuk, tudjuk. TERRAY: Egy egész lelkészgeneráció úgy emlékezik rá, mint az újtestámentumi tudományok nemzetközi méretű és elismert, de fellépésében, gondolkodásában mindig fiatalos profeszszorára. Mikor a magyarországi ev. egyháznak ma olyan lelkészgárdája van, amely hű a reformátori »sola scriptura« elvéhez, ez nem kis mértékben Karner károly érdeme. VAJTA: Karner Károly a bibliamagyarázat történeti kritikai módszerével megmutatta, hogy mélyebbre hatolhatunk az Ige megértésében, ha történeti adottságát, tehát a korabeli kultúrába való beágyazottságát is komolyan vesszük. A kritikai vizsgálat nem von el tehát az üzenettől, ellenkezőleg, kibontakoztatja azt teljes gazdagságában. Biblikus kegyesség és kutatás nem volt nála alternatíva, hanem szorosan öszszetartozó egység. SZIGETHY: Ő számomra az ideális teológiai tanár megtestesítője. Egyrészt alapos, megbízható és meggyőző szaktudás birtokosa, aki a tanítás (= ismeretátadás) mellett szellemi ösztönzője tud lenni a jövendő lelkésznemzedékeknek. Másrészt »jó pap« is, nem csak azáltal, hogy holtig tanul, hanem úgy, hogy stabil, biblikus magatartást képvisel a legnehezebb idők »hajlongó nádszálainak« tragikomikus világában is ... GÉMES: Bevallom, hosszú volt az út Karner professzor mai pozitív értékeléséig! Annyira más egyéniség volt számomra, akihez nehezen tudtam hozzáférkőzni. Hogy órákon provokáló kérdésekkel lehetett csak az ő véleményét (ha egyáltalán) megtudni, azt én annakidején negative értékeltem. Ma hálás vagyok neki a tudományos korrektségért és a kutató tágas látóköréért! ÚTITÁRS: Karner Károly 1925-ben lett a Budapesti Egyetem bölcsészdoktora s ugyanabban az évben már tanított Sopronban, majd 1958-ban történt kényszernyugdíjazásáig Budapesten, előbb egyetemi, majd akadémiai tanárként. Lehetséges-e már most, aránylag rövid idő múltán őt valamelyik teológiatörténeti iskolába besorolni? VAJTA: Én őt a Kittel-szótáras csoportba sorolnám. Ő volt annakidején az egyetlen, aki megkívánta tőlünk, hogy ne csak az ő előadásai alapján készüljünk föl a vizsgákra, hanem eredeti németben egy-egy Kittel-cikket is feldolgozzunk! TERRAY: Előadásaiban, írásaiban soha nem igyekezett eltitkolni az írásmagyarázat nehézségeit, s a tudomány legújabb eredményeit mindig őszintén, kertelés nélkül tárta a hallgatói elé. Jellemző, hogy a Bultmann-féle »mitológiátlanítás« programját már akkor tette ismertté Magyarországon, amikor az még magában Németországban is csak kevesek előtt volt ismeretes. De semmiféle tudományos köntösben jelentkező elmélet kedvéért nem volt hajlandó feladni azt a meggyőződést, hogy a Szentírás elsősorban nem akármilyen történelmi dokumentum, hanem Isten kinyilatkoztatott igéje . . . PÓSFAY: Nehéz őt valahova is besorolni, hiszen ő maga nem akart soha sem »besorolódni«. Nem kötelezte el magát egyetlen irányhoz sem és hajlandó volt sok mindenre felfigyelni, amit mások már kezdet kezdetétől nem vettek komolyan. így pl. meglátta a formatörténeti módszerben a jót, de nem esküdött arra. Barth meglátásait kiértékelte, rámutatott ezekben arra, ami korrekció, de nem esküdött arra ... Figyelemmel kísérte az angolszász területen megjelent munkákat is . . . GÉMES: Tényleg, nem könnyű őt besorolni egy bizonyos irányba. Mégis világos nála a teológiai vonal. Ezt nála a bibliai szöveg aprólékos ismerete és tisztelete, a teológiai tartalom korrekt kifejtése és alkalmazása, az isteni kinyilatkoztatás komolyanvétele és a vele való szembesülés, a teológiai mondanivaló abszolút igazságában való meggyőződés és minden más igazsággal való beszélgetési készség jellemzik. SZIGETHY: Minden tudományág kisértése az (el-)atomizálódás: egy-egy kutató mind többet és többet tud - mind kisebb és kisebb területen. Az ilyen kísértések ellen sikerrel küzdött Karner Károly, aki a teológia egészét igyekezett megragadni, megérteni és közvetíteni. Az enciklopédikus tudósról tanúskodik Evangélium és magyarság, ill. Bevezetés a teológiába c. kötete, továbbá az oly ígéretesen indult (1934) értelmiségi folyóirata, a Keresztyén igazság. Jól érezte, hogy a csak teológus-társakkal társalogni kívánó teológia hasonlatossá válik a talentumok elásásának bűnéhez . . . ÚTITÁRS: Jubilánsunkat a legtermékenyebb magyar evangélikus teológusnak kell tekintenünk. Művei skálája impozáns. Epiktetos életfilozófiájától, Jézus etikáján és a mandeizmus és keresztyénség viszonyán át, Lutherről, hitvallásról, a protestantizmusról, a hellenisztikus zsidóságról, a statisztika egyházi jelentőségéről, a halhatatlanságról és mítoszról, a házasságról és családvédelemről ugyanúgy tudott fontosat mondani, mint ahogy korszakalkotók bibliai kommentárjai: Máté evangéliumához (1935), Jánoséhoz (1950), valamint a Romai levélhez (1939) írtak. Külföldön jelent meg lapunk kiadásában Hellenizmus, Róma, Zsidóság címen újszövetségi kortörténete (1969), valamint a Jelenések könyvéhez írt magyarázata (1974). Mégis azt kérdezzük, mit nyújtott ez a sokat tudó professzor az egyénnek, a hallgatójának? SZIGETHY: Azért vagyok hálás neki, hogy a Szentírás nagyságát és páratlanságát számomra még jobban aláhúzta, kidomborította, s igényes színvonalon még izgalmasabbá tette. VAJTA: Perspektíva-tágítást, mert igényes volt az egzegézis és a teológia egészének egymáshoz való viszonyításában - s mindezt nemzetközi méretben. PÓSFAY: Lelkipásztori lelkületű ember volt... Visszagondolok 1940 tavaszára, amikor a soproni Teol. Ifj. Kör (folyt, az 5. lapon)
