Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 4. szám

6 úz/mfísm Pál apostol és a korinthusiak II. A levelekben felmerülő kérdések rö­vid áttekintése Számos részletkérdés mellett egy központi problémával foglalkozik itt Pál: a környező pogány világ behatása a keresztyén gyülekezet életébe. Az első levél a következő kérdése­ket tartalmazza: a gyülekezetben levő pártoskodás elítélése, az erkölcstelen, pogány szokások kiküszöbölése a ke­resztyén életből, a házasságkötés mély értelme, az áldozásról és az áldozati állatokról való keresztyén szemlélet, az istentisztelet és az úrvacsorázás rend­je, a keresztyén szabadság és a lelki ajándékok helyes magyarázata és vé­gül a halottak feltámadásának nehéz teológiai kifejtése. Ezeket a kérdéseket egy gyüleke­zeti »követség« (Khloé emberei 1,11) vitte Pál elé, a válaszlevelet pedig Ti­­móteussal küldi az apostol Korinthusba (16,10). Őmaga még Efézusban van és jövőbeli tervéről így ír a gyülekezetnek: »Hozzátok pedig én akkor megyek, ha végigmentem Macedónián. Mert Mace­dónián végigmegyek, de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek.. .« (16,5-6). Timóteus sikeréről vagy sikertelen fá­radozásáról nem tudunk biztosat, tény, hogy a gyülekezetben igen sok kérdés továbbra is tisztázatlan maradt. Sőt feltehető, hogy Pál egy »villámláto­gatást« is tett Efézusból hajón Korin­thusba, s még ezután is kérdések hal­maza nyugtalanította a korinthusiakat. A második levél vége felé ugyanis ezt a megjegyzést teszi: »íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzá­tok ... (12,14), majd tovább így ír: «... most is előre mondom, mint má­sodszori ottlétemkor... ha még egy­szer elmegyek, nem leszek kíméle­tes ...« (13,2). Ebből nyilvánvaló, hogy a gyülekezetben nyugtalanság és bi­zonytalanság uralkodott. De mit tartalmaz a második levél? Elsősorban sok adatot Pál személyé­re és szolgálatára vonatkozóan! Pál vé­di a maga apostoli tisztét a vádakkal, kétségekkel szemben. Leírja, hogy mit tett Krisztusért és miben áll az ő apostolsága (2-6. fej.). E bizonyságté­telén keresztül Pál »nem önmagát prédi­kálja«, hanem Krisztus evangéliumának di­­adalútjára, mint szolgálatának bizonyí­tékára, mutat (4,5-7). Beismeri erőtelenségét és sok szen­vedését, de éppen ezekben mutatja meg Krisztus hatalmát, erejét és ke­gyelmét (12,9-10). E levél a következő körülmények kö­zött jött létre: Pál előre küldte Efézusból másik munkatársát, Tituszt, akitől híre­ket várt. Amikor ő Korinthusból visz­­szatérve, a macedóniai (3. missziói) úton Pállal találkozott, jó híreket hozott a gyülekezet felől. Ekkor írta Pál e leve­let és küldte el azzal a bejelentéssel, hogy rövidesen ő is Korinthusba érke­zik (7,6-7 és 12,14-20), s akkor majd személyesen fordul szembe azokkal »akik nem tértek meg a tisztátalanság­­ból« (12,21) és örvend azokkal, akik erősek a hitben (13,9-10). Mindkét levelében emlékezteti a ko­rinthusiakat a többi gyülekezetek szá­mára való adakozásra (1Kor 16,1-3 és 2Kor 8,6-7). A korinthusi levelek értéke és ha­tása a mai gyülekezetekre. E levelek az apostoli kor keresztyén gyülekezeteinek harcait, gondjait és ki­siklásait világosan feltáró dokumentu­mok. Elítélik a bűnöket, tanítanak Krisz­tusról és útbaigazítanak a tévelygés­ben. Korunk keresztyén gyülekezeteinek - egy egészen más világban - nagyon is hasonló kérdésekkel kell szembenéz­niük. Ezért rendkívül nagy a korinthu­­siakhoz írt levelek jelentősége. Néhány időszerű gyülekezeti példa felsorolásá­val szeretnék ezekre a kérdésekre rá­mutatni: 1. Világias szokások, divatos filozó­fiai, vallásos vagy kulturális áramlatok ugyanúgy nagy hatással vannak az egyházi életre, mint a korinthusi gyüle­kezet esetében (Beat-istentisztelet, po­litikai prédikáció, egzisztencialista teo­lógia, házasságkötés nélküli »együtté­lés« keresztyének között). 2. Csoportosulások a gyülekezeten belül (pl. melyik lelkész híve vagyok, melyik tanítását fogadom el); vagy cso­portok egy felekezeten belül (pl. pieti­­sták, naturalisták, szabadelvűek); vagy maguk a felekezetek az egyetemes ke­resztyén egyházon belül. 3. Az úrvacsorával kapcsolatos mai kérdések (ostya vagy kenyér, bor vagy must, csak felnőttek vagy gyermekek is úrvacsorázhatnak-e, melyik felekezet úrvacsorája az »igazi«, az érvényes?). Hadd említsem meg itt éppen a közös úrvacsoravétellel kapcsolatos gond­jainkat: protestánsok és katolikusok még mindig nem vehetnek együtt úr­vacsorát! 4. A házasélet mai krízisei semmivel sem csekélyebbek, mint az akkori ke­resztyének gondjai. Ma már a »mintát« nem is a pogány világ szolgáltatja, ha­nem az un. keresztyén államok állnak az első helyen a válások terén! 5. Sok igehirdető ma is ugyanolyan »nyomás« alatt áll, mint Pál a korinthu­­siakkal szemben. Bizonyítani kell az »apostolságot«, az elhivatottságot, a teljesítőképességet. 6. Sok keresztyén számára ma is minta a »korinthusi életforma«: a ke­resztyén név viselése, de a nem-ke­resztyén szokások megtűrése, ill. bevo­nása a keresztyén életfolytatásba. (Kell Isten, de kell egy kis »pogány áldozás« is.) 7. Végül hadd említsem meg a feltá­madás kérdésével kapcsolatos mai két­kedők seregét. Hogy Pál apostolnak velük szemben ma sem lenne könnyű a dolga, az tény. E kérdések mellett még számos kér­désben magunkra fogunk ismerni, ha a korinthusi leveleket figyelmesen olvas­suk és azok létrejöttének hátterét is megismerjük. Varga Pál Bécs, Ausztria. A Magyar Lelkigondo­zói Szolgálat Egyháztanácsa szokásos tavaszi ülését április 24-én Grazban tartotta. Hosszasan tárgyalta az Egy­háztanács az 1960-ban Bécsben ala­kult Bornemisza Péter Társaság idő­szerű kérdéseit. A megbeszélés ered­ményeként - az Egyháztanács ülésen jelenlévő tagjai - a Bornemisza Péter Társaságot az Osztrák Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgála­tának művelődési intézményeként el­ismerték. Az Egyháztanács továbbá el­határozta, hogy döntését szolgálati úton közli az osztrák Ev. Egyházfőta­náccsal és felvételét kéri az »Ar­beitsgemeinschaft Evangelischer Bil­dungswerke in Österreich« elnevezésű egyházi, egyesületi munkaközösségbe. Az Egyháztanács továbbá tudomásul vette, hogy a művelődési intézmény el­nöke dr. Magyary-Kossa István (Steyr), alelnöke dr. Horváth János (Graz), pénztárosa Baló Gábor (Maria Enzer­­sdorf), titkára Szépfalusi István (Wien), h. titkára pedig Galavics Sándor (Bern­dorf).

Next

/
Thumbnails
Contents