Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 4. szám
uumnsm Párválasztás Ez volt a címe, ill. témája annak a néhány órás beszélgetésnek, melyet két alkalommal folytattunk a 14-18 éves fiatalokkal a legutóbbi Ifjúsági konferencián. Hogy is foglaljam össze az elhangzottakat? Jutottunk valamire? Adtunk választ fontos kérdésekre? Helyére tettünk-e valamit abból a sok összekuszált gondolatból, mely ezekben a fiatal agyakban kavargóit? (És csak ezekben a fiatalokban merül fel ez a sok kérdés az élet eme nagy misztériumával kapcsolatban?) Bizony sokat gondolkodtam ezen és lám, egy halom új kérdést ébresztett bennem is ez a pár délután, melynek pedig a válaszadás lett volna egyik feladata. A beszélgetés vezérfonala egy rövid vázlatból állt: szerelem, szeretet, házasság, boldogság, s alpontként olyan, mint próbaházasság, csalódás, válás, diákszerelem szerepeltek. Éles vita alakult ki a próbaházasságról, hogy mit is értünk ez alatt. Helyes vagy helytelen, vajon kibúvást jelent-e a felelősségvállalás alól, el »kell«-e ítélnünk vagy nem stb. Van-e jogunk ítélni? Hány olyan jó ismerősünk, barátunk van, aki Így él, kiknek a társaságának nagyon örülünk, sőt azt is érezzük, hogy szeretetben élnek. S közben hány »szentesített« házastárs gyűlölködik szemünk előtt. Egyik helyen a szeretettel ott van Isten áldása, míg másutt a papi áldás a szeretetet nem tudja pótolni. »Most adjatok határozott választ, el kell-e ítélnünk a próbaházasságot vagy nem?« - hangzott többször is. Választ nem adtunk. Adjon az, aki mer - vagy tud. A diákszerelmet s annak kudarcait és megnyilvánulásait is megbeszéltük. (Szülői kíváncsiság, vetélkedés, egyoldalú közeledés stb.) Nem hiszem, hogy receptet adhatnánk erre a titokzatos örök folyamatra, de nem is ez volt a cél. Jó volt mégis beszélgetni ezekről a dolgokról. Gondolatokat ébreszteni, egymás szavába vágni. Eleje-vége mégis csak az, hogy mindenkinek magának kell megkeresnie a saját útját és járni azon, ahol ezekkel a buktatókkal is találkozik. Ezeknél az akadályoknál segítő kezet adhatunk bárkinek, anélkül hogy ítélkeznünk kellene, mert Jézus ez alól »felmentett« minket. Párválasztás? Tényleg választjuk mi a párunkat vagy Isten rendeli mellénk, és »csak« meg kell keresnünk azt a bizonyos élettársat? És ki biztosít, hogy valóban azt a valakit találjuk meg? Soksok ember élete bonyolódik, kínlódik, gyötrődik vagy virágzik fel aszerint, hogy ezeket a kérdéseket miként rendezi és válaszolja meg a maga számára. Talán azt mondanom sem kell, hogy az egész témát mint keresztény emberek igyekeztünk megválaszolni, és ez nem mellékes vagy lényegtelen dolog. A Biblia valószínűleg sok jó útravalót biztosít számunkra, s ha megpróbálnánk ezek szerint élni, élettársunk megválasztása, megtalálása és a vele való élés sem lenne olyan nehéz. Ha mernénk magunkat rábízni Isten akaratára, kevesebb lenne a gyötrődés itt is. Mi van azokkal, akik sohasem találnak ilyen társat? Egyedül maradnak? Valóban egyedül? Értelmetlen lesz az életük? Valószínűleg nem, sokan vannak, akik ezt tanúsíthatják. Említettük a fiatalkori, házasságtól független nemi élet témát és a vele járó fogamzásgátlás kérdését. Úgy látszik, ez is tabu, egyszerűen elbeszélték az ügyet s végülis nem volt szó róla. Vajon magánügy ez? Kinek mi köze hozzá és semmi problémát nem okoz ez a kérdés? Nem tudom, hogy a fiatalokban volt-e olyan érzés, hogy itt bizonyos »kényes kérdésekről«, un. tabukról beszélünk és bennünk valami elvárás van az ő válaszukat, ill. hozzáállásukat illetően. (»Egy keresztény embernek így kell gondolkodnia«.) A felvetett kérdések »örök témák«, melyeket a »tapasztalattal rendelkezők« jó része sem tudott megoldani. Az a sokat hiányolt megoldás valószínűleg a végtelenségig emlegetett, de nem mindig gyakorolt szeretetben rejlik. A beszélgetést nem fejeztük be, csak félbehagytuk. Hát be lehet fejezni ezt a témát? Fodor Zsuzsa őszi konferencia A Stuttgart melletti Ludwigsburgban 1982. október 22-24-én lesz a 11. Körzeti Evangéliumi Konferencia. Előadások, bibliatanulmányok, vitacsoportok tárgyalnak a központi témáról: Válságban a család, minek a házasság? Főleg a »déli végekről« mindenki számára nyitott ez a kedvelt találkozó. Keresztelő tál. Augsburgi munka, IB mesterjegy 1676 Soproni evangélikus egyházközség
