Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

3___________________ Ludwigsburgi találkozó A Magyar Evangélikus Gyülekezet rendezésében 1981. okt. 30-31 és no­vember l-én került megrendezésre a 9. magyar egyházi találkozó. Ez a hagyo­mány immár több éves múlttal rendel­kezik. Több magyar család gyermekük­kel együtt lelkesedéssel várja ezt a pár őszi napot, amely régi ismerősökkel va­ló találkozásra, ismerkedésre és nem utolsó sorban lelki épülésre ad lehető­séget. Ebben az évben is sokan jöttek Németország minden területéről, sőt Svájcból és Svédországból is. A találkozó összefoglaló témája Ápri­­ly Lajos magyar költő egy versének a részlete volt, amelyhez a három nap témája kapcsolódott: »E világot szíved­ben megutáljad.« Az első esti alkalmon Joób Olivér (Svédország) színes előadását hallot­tuk, zenei részletekkel illusztrálva. A magam számára a témát így foglaltam össze: A keresztyén ember világról al­kotott képe a Biblia és a zene tükrében. A következő délelőtt Cseri Gyula frankfurti lelkész előadását hallottuk: »A keresztyén ember a világban.« Este Gémes Istvánné tartott egy sokatmon­dó, mindannyiunk figyelmét magával ragadó előadást Áprily Lajos életéről és munkásságáról. A felnőtteket mély gondolkodásra, a fiatalokat heves vitára indította négy fiatal keresztyén beszámolója a mai vi­lágról, tapasztalataik, helyzetük megíté­lése. A beszélgetésben helyet kapott egy fiatalember őszinte, nyílt keresése és a többiek helyes, Jézus felé mutató irányfelismerése is. A ludwigsburgi magyar találkozón én először vettem részt. Nagyon megha­tott az itt összegyűlt testvérek feleke­­zetre való tekintet nélküli, egymás iránti szeretete. A reggeli és esti áhítatokon keresztül mindenki »feltöltődhetett« lel­kileg, Jó volt az összegyűltek magyar anyanyelv iránti szeretetük megtapasz­talása is. A találkozóról hazafelé így foglaltam össze az értékes órák tartalmát az is­mert bibliai igében: »Úgy szerette Isten külföldön élő ma­gyar gyermekeit, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne közü­lük, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« F. Z. UT/TRR5 (X A szövetség papjai Bázel, 1981. nov. 22-én, a Martins- Kirche-ben, Peter Rotach bázeli egy­házelnök beiktatta hivatalába Bán Jó­zsef zürichi és Szathmáry László bázeli lelkészeket. A nagyszámú gyülekezet - helyiek és vendégek - ritka esemény tanúi le­hettek: nem minden nap fordul elő szórványéletünkben, hogy egyszerre két lelkipásztort iktatnak be magyar gyülekezeti állásba. Sokakkal beszél­tem, sok üdvözlést hallottam, sokak vé­leményét adom tehát vissza, ha elmon­dom, milyen nagy várakozással tekinte­nek keresztyén testvéreink két lelkész munkája elé. A szövetség papjainak tekintik őket. Magyarul: azt kívánják tő­lük, hogy Isten nagy szövetségét képvi­seljék és hirdessék, amelyet Jézus Krisztusban velünk kötött. Ez az elsőd­leges feladatuk; erre tettek maguk is esküt lelkésszé avatásukkor, s Rotach lelkész sem kérdezett tőlük mást a beiktatási liturgiában. - Amikor egyre­­másra szűnnek meg világszerte ma­gyar nyelvű gyülekezetek, akkor Bán József és Szathmáry László ne akarjon más lenni, mint Isten szövetségének fá­radhatatlan munkása. Nekünk már any­­nyi mindent adtak - mondta egyik be­szélgető partnerem -, de most csak az evangéliumra vágyunk Isten áldását kérte minden üdvözlés erre a munkára. Imádságunk is kíséri ezt a két papot, hogy ezt soha ne feledjék el. * De a két lelkész valami számunkra furcsa képződménynek, a Svájci Ma­gyar Prot. Gyülekezetek Szövetsé­gének a papja is. Persze olyan ország­ban, amely önmagát is Szövetségnek - Confederatio Helvetica - tartja, ebben semmi rendkívüli nincsen. A Szövetség vezetői meg is magyarázták, hogy miért ilyen szervezetben kell a gyüleke­zeteknek működniök. Világos, hogy en­nek előnyei és hátrányai is vannak. Mindenekelőtt fontos, hogy a svájci egyházi hatóságok teljes támogatá­sukról biztosították a gyülekezeteket. Ugyancsak nem lényegtelen, hogy eb­ből a formából sok áldás származhat. Talán csekélyebb a veszélye az egyes kisebb csoportok izolálódásának. A nagy közösség hordozhatja a gyengéb­beket is. Ez áll nyilván a berni és genfi magyar prot. gyülekezetek kérése mö­gött is, amelyek szoros kapcsolatra tö­rekszenek a hat taggyülekezet szerve­zetével. - Ugyancsak nagy szó, hogy a két lelkészben a gyülekezetek szolgála­ta variáns-gazdagodást jelent. Minde­gyikünknek más és más karizmát adott az Úristen; jó, ha azok - a gyülekeze­tek érdekében - kiegészítik egymást. S ha nem is szükséges az ilyen for­ma veszélyeiről beszélni, annyit azért megjegyezhetek, hogy mindig ott kez­dődik a keresztyén egyházban a baj, amikor a gyülekezetek lelki-szellemi életét és a szervezetet összekeverik, ill. köztük helytelen rangsorrendet állapí­tanak meg. Tudnunk kell, hogy nem az egyház, mint institúció, volt kezdetben, hanem János evangélista szerint, az IGE, Isten mindent teremtő SZAVA. Baj, ha már csak keretek tartanak ösz­­sze bennünket, viszont még formális ke­reteket is élettel az Ige tölt meg. Nagy reménységünk, hogy a jó rend érdeké­ben teremtett kereteken belül svájci protestáns testvéreink megújulásért és világosságért a helyes forráshoz, Isten igéjéhez fordulnak. Ez is kicsengett a számtalan üdvözlésből. * Öröm volt látni, hogy milyen sok munkatárs közös munkája hozta meg gyümölcsét, amelynek november 22-én tanúi lehettünk! Elkezdve Szöllösy Pál, a Szövetség elnökével, el egészen a bázeli háziasszonyokig, valahogy min­denkin látszott, hogy egy ügyért akar tenni valamit, s amit tesz, szívesen te­szi. Remélem, a két beiktatott lelkész­testvér is hálával regisztrálta ezt. S re­mélem, magában már tervezgette is, hogy milyen jó lesz a munkát nem kleri­kusán koncentrálni, hanem egyre tágí­tani. Mert a test egészsége nem egy tag jó és zökkenőmentes munkáján múlik, hanem azon, hogy mennyire jó és egymásra tekintő az egyes testré­szek közös munkája. ígéretes ünnepségnek lehettem tanú­ja, ezt köszönöm a »svájciaknak«. Sze­retettel és kíváncsian várakozó imád­sággal kísérjük a munkájukat. Munkatársaink sokban hozzájárulhatnak lapunk időben való elkészítéséhez, ha ügyelnek a kéz­iratok beküldési határidejére. Hat szá­munk határideje; dec. 15, febr. 15, ápr. 15, jún 15, aug. 15 és okt. 15. Csak időben beküldött kéziratok esetén tu­dunk időben megjelenni. Ugyancsak kérjük a gyülekezeteket, hogy nyomtatványaik, körleveleik egy­­egy példányát küldjék el szerkesztősé­günk címére, tájékoztatás céljából. Elő­re is köszönjük a figyelmességet!

Next

/
Thumbnails
Contents