Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
ÚT/TfíRSm 4 BEKEBEKEBEKEBEKEBEKEBÉKEBEKEBÉKEBÉKEBÉKEBÉKEBÉK Gondolatok az emberiség legmerészebb álmához 1945. máj. 8-a óta hallgatnak Európában a fegyverek. Béke van. Aktív béke. Országok kihasználták ezt a békeidőt és elnyárspolgáriasodott, kényelmes gazdagságra tettek szert. Ismét mások még mindig nyögik két világháború következményeit, de legalább nem dörgő fegyverek zajára és bombatámadásokra ébrednek a lakóik. Béke van szerte Európában? A látszat sokszor csal; mert ennek a sokat szenvedett, öreg kontinensnek a testét áthághatalatlan határvonalak osszák ketté, amelyeknek megerősítésére és fenntartására milliárdokat költenek tulajdonosaik. S mert ennek a kontinensnek lakosai csak annyira bíznak egymásban, hogy állandóan ébren kell tartsák népeikben az »ellenség« gonosz, gyűlölendő és elpusztítandó képét; s mert ezen az öreg kontinensen még mindig azt tanítjuk, hogy a sajátunk csak akkor van biztonságban, ha állandó készenlétben állunk a másik, soha ki nem számítható támadásával szemben. De a világ nemcsak Európából áll. Becslések szerint 1945 óta kb. 12 ezer kisebb-nagyobb háborút viseltek vagy viselnek a föld valamelyik pontján. Csetepatéktól kezdve mások dühödt egymásnak feszüléséig igen-igen tág itt a skála. Az »eredményei« ennek megfelelők: lehet, hogy csak az utolsó néhány ezer keresztyént irtják ki Törökországban a muzulmán hatóságok (»a vallás nem oszthat meg bennünket« - nacionalista jelszóval), vagy kényszerítik emigrálásra őket, lehet azonban, hogy négy-öt ország próbálja meg együttesen egyszerre egy egész nép kiirtását, amint az a kurdok esetében történik. Lehet, hogy két országban visel egyoldalú és kilátástalan hadat egy elnyomott nép, mint azt a baszkok teszik; lehet, hogy amerikai, orosz vagy kubai csapatok »tanácsolják« a helybelieket mindenki kiirtásában, aki mást mer gondolni, vélni, tenni, mint a támogatottjaik. 37 év során megszűntek törzsek, eltűntek régi és keletkeztek új határok, tiltakoztak kisebbségek, majd reményvesztetten beletörődtek sorsukba, fölháborodott a világ közvéleménye s aztán sürgősen felejtett, újságírók szánkba adták, hogy melyik felet kell szimpátiával kísérni, melyiket kell utálni, majd - megcserélték a szerepeket. Álmodtunk a béke végső napja felkeltéről, de beletörődtünk, hogy harcot látott a lemenő nap; békéről beszélt kivétel nélkül minden delegátus, minden konferencián s rá kellett jönnie, hogy egészen másról beszél, mint saját tárgyaló partnere. Béke, béke - kiáltják milliók - és mégsincs béke! Tömegek kezdik egyszerre a békét éltetni és követelni: Párizs, London, Róma, Bonn, de New York és Washington utcáit is időről időre százezres tömegek lepik el. És nem lehet sem az egyes polgárnak, sem az uralkodó rétegeknek úgy tenni, mintha nem hallanák a tömegek békekövetelését. Az indítórugók is áttetszőek és minden épkézláb gondolkozó számára világosak. Milliárdokat nyel el évente a fegyverkezés és ennek a spirálszerűen emelkedő folyamatnak nincs vége. Kiszámították, hogyha a fegyverkezésre könnyű szívvel kidobott összegeknek csak egytizedét a föld katasztrofális ütemű elsivatagosodásának a megfékezésére fordítanák, kb. 10-15 millió éhezővel lenne kevesebb évenként a földön. A háború vége óta két nagy katonai tömb néz farkasszemet egymással és a reálpolitikusok örülnek ennek. Az állandóan egyensúlyra törekvő felek kölcsönösen bosszantják, de kordában is tartják egymást. De ez a politika - úgy látszik - a csődbe viszi az egész emberiséget. Egyrészt azért, mert pontosan a két leggazdagabb tömb, amely a tudatlanság, a betegségek, a gazdasági elesettség ellen annyit tehetne, ezt a feladatát elhanyagolja, mert csak a fegyverkezésben látja kimeríteni legfőbb feladatát; másrészt pedig - a hadtechnológia fejlődése ezt mutatja - a világ állandóan a katasztrófa peremén mozog. Hiszen egy jövendő világháborút nem a fegyverek tökéletessége fogja eldönteni, hanem egy-két neutronbomba. Sokan rémképeket látnak: mi lesz, ha egy őrült ül a pult előtt, amelyen csak egy gombnyomás elszabadíthatja az emberiséget teljesen elpusztító démonokat? Receptekben nincs hiány, amelyekkel a békét meg lehetne valósítani. Kezdjük el mi a leszerelést, mondjunk le a fegyverek védelméről - önként és egyoldalúan. Ha valaki el nem kezdi egyszer, akkor a verseny automatikusan tovább fokozódik. De rögtön felhorkan a nagyipar, mint az amerikai Seattleban, ahol a Boing-művek munkásait egy rk. érsek felszólította, hogy ne dolgozzanak többé a bombagyártásban, keressenek más munkát. A mű igazgatósága a szakszervezetekkel karöltve tette nevetségessé az egyházfőt, a munkások pedig nem értették őt. .. Kelet-Németországban pedig kabátjukra varrták a fiatalok Mikeás próféta jövendölését: »Ekét a fegyverekből« - s milyen nagy volt a csalódás, amikor az államaparátus, amely 30 év óta a világbékét propagálja, ádáz dühvei fordult e »békeharcosok« ellen ... Még mindig nem döbbentek rá a békestratégák, hogy a béke globális egész kell legyen, vagy nem az! Őrült tiltakozás tört ki, amikor az USA hadügyminisztériuma a »Corpis Christi (=Krisztus teste) nevet akarta adni egy atommeghajtású tengeralattjárónak. (Különben van az USA-ban egy ilyen nevű város és azt kapta volna a hajó!) És teljesen zavarba jött a keleti kormány, amikor az egyházak a Mikeásjelszót viselők diszkriminálása és üldözése ellen tiltakoztak. Van-e keresztyén válasz a béke kérdésére? A kérdés fölösleges, ha tudjuk, milyen központi helyet foglal el az Ószövetségben a salóm, s hogy az őskeresztyénség az Urat a Békesség Fejedelmének nevezte. Jézus vagy Isten nevében nem igenelhetünk tehát semmiféle fegyverhasználatot. Az ölés, a parancsra történő is, egyértelmű vétség az ötödik parancsolat ellen; Jézus boldogoknak nem a béke élvezőit, hanem a béke szerzőit nevezte; az ellenség megértése, sőt szeretete pedig egyszerűen kitörölhetetlen Jézus mondanivalójából. És mégis sok nehézség merül fel, amelyek megoldása szinte emberfeletti feladatok elé állít bennünket. Soroljunk föl néhányat, mielőtt - túl gyorsan - pacifisták vagy a béke megvetői, lenézői leszünk! 1. Békére nevelni kell az embereket! Ez pedig, mint minden nevelés általában, leküzdendő akadályokba ütközik. Hiába nem veszek pisztolyt a 3-4 éves (folyt, a 8. lapon)
