Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
ÚT/Tfífí5\ A búcsú ígérete 3 Száz éve halt meg Arany János Arany János: Itthon Mint a madár a fészkére, Szomjú vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe: Vágyom én e nyájas körbe. Itt, enyelgő kis családom Közt, van az én jó világom; Künn borong bár a magasban: Itt örökké csillagos van. Csillogó szem, mosolygó ajk: Ez az a mit szívem óhajt, S küszöbömet átallépve, Ez derül itt én elémbe. Szívem ifjúi, gyermekké lesz: Kis örömet nagynak érez, Körülem is ártatlan kedv Játszi pillangója repked. És felejtem egyelőre Gondjaimat a jövőre: Mi nehéz súly függ e vállon, Nehogy kedvök búra váljon. Gyermek szívvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban: Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édes atyja. A mai világban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy sokszor kell búcsúznunk. Valaki, akit nagyon szeretünk, útnak indul. S noha előre tudtuk, mégis nehéz a búcsú órája. Elindul a vonat, integetünk; felszáll a repülőgép s eltűnik a felhők között. Szinte megbénulva állunk, nem tudjuk mi lesz ezután; még akkor se, ha a távozó előre bizonygatta, hogy vissszajön. S ahogy ott állunk, tétlenül, tanácstalan szomorúság terhével, valaki odaáll mellénk. Vállunkra teszi a kezét s azt mondja: ne nézz hiába az eltűnő után, hanem tedd, amit mondott, végezd tovább napjaid dolgát, míg visszajön. Aztán felnézel, felriadva bénultságodból: te angyal vagy, igazad van! Valahogy így képzelem el azt a nehéz órát, amikor Jézus egyszerre eltűnt a felhőktől körülvéve. Ott állnak a tanítványok tehetetlenül szinte megbabonázva. És egyszerre ott áll két férfi fehér ruhában s felébreszti őket ábrándjaikból: »miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe« (Csel 1,11). Jézus mennybemenetele ma is sokaknak okoz kérdéseket. Nemcsak a hitetleneknek. Hova ment Jézus? Hol van? Hol találom? Hol a »menny«, ahová ment? Voltak, akik úgy képzelték el, hogy Jézus egy másik »helyre« költözött, valahová a felhők mögé, az univerzum nagy térségébe. Persze ha így lenne, akkor aligha tudnánk vele találkozni, s még a legmesszebre jutó űrhajó se találná meg. Pedig azt ígérte: »fmé, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig« (Mt 28,20). Mielőtt Jézus elbúcsúzott a tanítványoktól, hosszasan tanította őket arra, mi lesz abban az időben, amikor már nem lesz velük együtt a Szentföldön. Luther adta meg az igazi választ: amíg Jézus emberként közöttünk élt, az emberi életfeltételeknek úgy volt alávetve, mint minden ember. Egy helyen volt csak, egy időben élt. »Mennybemenetele« nem az univerzum egy másik, elrejtett és elérhetetlen helyére való költözését jelenti, hanem az emberi adottságoktól való felszabadulását: Jézus most már mindenütt, minden időkben ott lehet mindenki közelében. Ezt jelenti »az Atya jobbjára való ülése«, amit a hitvallásunkban vallunk. Nem kell tehát egy bizonyos helyet, egy bizonyos időben felkeresned: mindenütt, mindig velünk van. Ez a búcsúzó Jézus ígérete. Velünk van - de hogyan? Szentlelke által. Ezért kellett a tanítványoknak viszszatérniök Jeruzsálembe, hogy ott a búcsú ígéretének beteljesedését megvárva, elinduljanak a nagyvilágba a megdicsöült Krisztus tanúiként. A Szentlélektől kapott erővel járhatják a világot, hirdethetik az örömhírt arról, hogy Krisztus Jézus a mi mindenüttjelenvaló Urunk. A Szentlélekkel való megkeresztelés ennek az ígéretnek a betöltése. »Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven« - így énekeljük a pünkösd énekét. így hát a keresztény ember életében minden nap pünkösd: a Szentlélekkel való megtöltődés Krisztus Igéje által, melyre a Szentlélek emlékeztet (Ján 14,26). A Szentlélek a búcsúzó Krisztus ígéretének a megpecsételése: a keresztség által rád ütötte a szentháromságos Isten pecsétjét. Míg visszajön, addig a Szentlélek erejével, vigasztalásával, tanításával járhatod a mindennapok útját. Nem kell az ég felé bámészkodva nézned, hanem itt, ezen a földön, a Szentlélek ajándékával megszentelt gyülekezetben, Isten szent Igéjének az útmutatásával és az Úrvacsora bűnöket megbocsátó ajándékával végezheted a hétköznapok szolgálatát, »amíg eljön«. De persze úgy, mint aki már most is itt van. A Szentlélek által ajándékozott hitben. Vajta Vilmos A M. Luther-King-ről elnevezett református templom
