Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

2 űT/mRsm Kedvvel és őszintén Keresztfiunknak, Ráth Mátyásnak, konfirmációra Csaknem 200 évvel ezelőtt, 1788 dí­szén hagyta el a nyomdát Győrött egy igen érdekes imádságoskönyv. Ráth Mátyás evangélikus, akkor éppen »állás­talan« lelkész írta, mépedig a »Ke­resztyén Fehjér Népnek«. »Első darab­nak« szánta a szerző, de tudjuk, hogy soha második nem követte. Célja az volt, hogy »gyermekekre és Nevendék Leánykákra tartozandó« imádságokat adjon közre. A művet »Streibig Jósef betűire« nyomtatták és a címlap szerint »árulta­­tik az Újvárosban Ráth Jósef házánál«. A szerzőt, ezt a nehéz természetű és nyugtalan embert mint az első magyar hírlapírót tartja számon az irodalomtör­ténetünk. A pozsonyi országgyűlés ide­jén szerkesztette az első magyar nyel­vű újságot, amelynek Magyar Hírmon­dó volt a címe. A lap 1780-tól 82-ig jelent meg, nem volt tehát hosszú éle­tű, de mindenképpen az egyik legna­gyobb sikerű vállalkozás, a honi nyelvű sajtó első terméke. Ráth Mátyást egy évvel azelőtt, 1779-ben hívták meg pozsonyi lelkésznek, miután csaknem négy évig az alsó-szászországi Göttin­­genben, előtte pedig Sopronban, Po­zsonyban és Modorban tanult. Tulajdon­képpen győri volt, ott született 1749. ápr. 13-án és ott is halt meg, 1810. február 5-én. Amikor imádságosköny­­vét közzétette, már öt éve újra Győrött élt. Először azért, mert 1783-ban az ot­tani evangélikus gyülekezet meghívta papjának, de három év múlva lemon­dott, hogy további három év után újra megválasszák ugyanarra a tisztségre. Csak sejthetjük, hogy mi lehetett az oka ezeknek a gyors változásoknak. Ráth, vagy ahogy ő szerette magát írni - Rát, igen büszke volt a tudománnyal való hosszas külföldi táplálkozására, sok tudására és ezt nem rejtette véka alá. Ezért nyújtott be a helytartótanács­nak magabiztosan kérvényt is, hogy a tervezett akadémiának a könyvtárosi tudását ajánlja föl. A helytartótanács kapott rajta és egyenesen akadémiai tagságra jelölte. Azt sem rejtette Ráth véka alá, hogy külföldről a felvilágoso­dáson táplálkozó racionalista ideákkal tért haza és meg volt győződve, hogy a vallást és az egyházat is teljesen az ész uralma alá kell helyezni. Gyanút fogtak az ellenfelek Ráth ilyen irányú buzgolkodására és a megtámadása nem is váratott sokáig magára. Ma azt mondanánk hogy a támadás »jobbról« jött. Kollégá­ja és paptársa, Hrabovszky György, 1787-ben igen kemény könyvet bocsá­tott ki ellene. Már a cím is sokat sejttet, ill. mindent elmond: »Jobb egyházi em­bernek kevés tudománnyal bírni, de a kevéssel használni, mint sokat tudni, de a sok tudomány mellett mind az em­beriség, mind a keresztyériség reguláit elhibázni.« A vádak igen súlyosak voltak, bár Hrabovszky elismerte, hogy Ráth »sok tudománnyal bír«, de a nyilvánvaló visszaéléseit is kipellengérezte. Ráth elhibázta volna - így Hrabovszky - »mind az emberiség, mind a keresz­­tyénség reguláit«. Nem vitairattal igyekezett Ráth Má­tyás a vádakra válaszolni, de egy év múlva megjelentette a felnövő leányifjú­ság részére írt imakönyvét. S ezt én igen jeles keresztyén magatartásként szeretném kiemelni. Az imakönyvet Ráth végül is két részre osztotta. Az elsőben imádságokat közölt, melyek »mind férjfi- mind leány gyermekeknek eggy-erányt (egyaránt)« valók, sőt csil­laggal jelölte azokat, amelyeket az »öregek is mondhatják«. A közölt imád­ságok felölelik valóban az élet minden területét: tekintettel vannak a hét nap­jaira, betegségekre és születésnapok­ra, nyomorékokra és »Édes-Atyától avagy Anyától megfosztottva«, »test­vérnek születésére« és tanítókra és ta­nulótársakra, »Anyának férjhez-mené­­sekor« és »Atyának halálos betegségé­ben« elmondandókra. Speciális rész a második, »melly Ne­vendék Leánykáknak Úr Vacsorájához való készületekre alkalmaztatott Imád­ságokat és elmélkedéseket foglal ma­gában«. Ennek megfelelően közöl elő­készületi imádságokat, majd az úrva­csora napján s az úrvacsoravétel után elmondandókat. A stílus és a tartalom igen elüt a mi mai gyakorlatunktól, nem is beszélve az imádságok hosszá­ról! A tartalom igazi felvilágosodáskori: a jó Isten mellett a jó ember is megfér, a belátás, a meggyőzés, a tudás fonto­sabb a hitnél, jó tanácsok és ráeszmé­­lés, erény és az arra való törekvés ma­gasabb értékű, mint a kegyelem min­dent megújítani képes erejébe vetett bi­zalom. De Ráth Mátyás adott valamit a szü­lők kezébe, hogy felolvashassanak »ügyefogyott« gyermekeiknek valamit, ill. felnövekvőknek útmutatást és segít­séget nyújtott a nagy konkrét esetek­hez és alkalmakhoz szabott imádságai­val. Kétségtelen, hogy ez az aktualizá­lás a könyv legnagyobb erénye. Ki ne tudna serdülők bizonytalankodásáról, akik nem mindig tudják, hogy az éppen őket gyötrő vagy foglalkoztató kérdé­sekkel is lehetséges az Istenhez-for­­dulás! De Ráth nemcsak kézbe ad valamit, hanem a szülőknek is segíteni akar. Egynéhány tanács-adás címen négy pontban foglalja össze ezeket a hasznos útmutatásokat, ame­lyeknél mai időszerűségük a legszem­betűnőbb. Érdemes őket lerövidítve idézni. 1. »Barátom, ki atya vagy anya vagy, ne resteljed s ne átaljad áhítatosságo­dat a te gyermekednek jelen-létében végbe vinni. Az ő szeme láttára essél térdre és füle hallatára esedezzél ő érette.« 2. »Mikor a gyermek kész akarva va­lamit vétett. . . meg se engedd neki, hogy imádkozzék, ha-nem ha . . . meg­bánta és . . . annak jelét mutatja . . .« 3. »Minthogy a gyermekek . . . sze­retnek . . . egynek-másnak okáról kér­dezősködni ... az ilyen jó alkalmatos­ságot szükség azoknak lelki hasznok­ra .. . fordítani. Többet ér az akkori oktatás esztendeig való oskolabéli taní­tásnál ... De te, óh kegyes Atya, . . . ne restellj ollyankor gyermekeddel ok­tató beszédbe elegyedni...« 4. »Amennyire lehet, tanítsd és szok­tasd a gyermeket önnön maga szavai­val imádkozni.« íme, itt állnak azok a modern vallás­pedagógiai alapelvek, amelyeket ma is alkalmaznunk kell egészséges jöven­dő nemzedékek hitbeli nevelésénél: a példamutatás, óvás az imádsággal való visszaéléstől, a beszélgetések alkal­mának komolyanvétele, s az önállóság­ra való előkészítés. Hol vannak ma édesapák és édes­anyák, akik gyermekeik vallásos neve­lését nem sietve másokra ruházzák, ha­nem maguk látnak hozzá? Kedvvel, re­ménységgel és őszinte természetesség­gel. Nekik is tud - ma is - segíteni Ráth Mátyás immár két évszázados ima­könyve. Gémes István

Next

/
Thumbnails
Contents