Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
Amikor a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége tagjai évenkénti gyűlésükre összeülnek, tulajdonképpen „rutin témákat", azaz állandóan visszatérő ügyeket tárgyalnak meg. Gyülekezeti beszámolók hangzanak el, a rádióadásokról, a sajtóról, az ifjúsági konferenciáról beszélnek. És mégis hihetetlen feszültség jellemzi néha ezeket a „rutingyűléseket“. Hiszen olyan kérdésekről van szó, amelyek sokakat izgatnak, nyu g ta lan íta nak, m eg orvén d eztetne k vagy gonddal töltenek el. Mögöttük ott lüktet ugyanis gyülekezeteink minden gondja-baja, de öröme és hálája is. Idén a Frankfurti Ref. Gyülekezet eppenhaini üdülőjében jött össze a Munkaközösség Intézőbizottsága. A sűrű tárgysorozatból csak pár képet ragadunk ki, amelyek örvendetesnek látszanak, másokat pedig, amelyek fokozottan imádságainkat kérik, mert a „gondok“ rubrikájába sorolhatók, örömeink Az ifjúsági konferencia szép fejlődéséről számolt be Cseri Gyula és Szigethy Sándor lelkész. Ez a 23 éves intézményünk mindnyájunk szíve-öröme. Idén is több mint százan fordultak meg ott. De a számoknál is fontosabb az a családi légkör, amely annyira jellemző a találkozóra. Sokak lelki szükségletévé vált már a részvétel és sokan „élnek“ lelkileg az ott kapott komoly indításokból. Még nagyobb örömmel tölt el bennünket a következetesen végbemenő generációváltás. Az idősebbeket se „nézik ki“ a konferencián, de a program végrehajtását, sőt tervezését már a tizen és huszonévesek gárdája végzi el, amelynek — mai megítélésünk szerint — bízvást a kezébe tehetjük le a munka továbbvitelét. A rádióadások jó munkája is örömmel tölt el bennünket. Terray László, Pátkai Róbert és Cseri Gyula számoltak be a Rádió Monte Carlo, az Európa 1 (Saarbrücken) és a Deutschlandfunk adókon kisugárzott programokról. Hallgatók leveleinek sokasága a bizonyíték ahhoz, hogy ezt a munkát — ha lehet, még tovább fejlesztve — folytatni kell. Az Útitárs több mint 20 országban végzett szolgálatáért is hálásak vagyunk. Gémes István szerkesztő utalt az önkéntes munkatársi gárda örvendetes kibővülésére, a példányszámemelésre és a régi számok felkutatásának szükségességére. Vannak intézmények, amelyek sürgősen ki akarják egészíteni hiányos sorozatukat. Az ökumenikus kapcsolatok is hálára köteleznek el bennünket. Az Ifjúsági Konferencia az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetemmel és a római katolikus Pax Romana szervezettel együtt 1982-re a III. magyar ökuménikus találkozót készíti el. Hálásak vagyunk minden munkáért, amelyért egyformán felelősek lehetünk. Reméljük, hogy a Sion-i (Svájc) és a Fuschl-i (Ausztria) találkozók után a harmadik is betölti célját, az egymás jobb megértését és kölcsönös vállalását. Gondjaink Gondot okoz a Magyar Gimnázium (Kastl) protestáns tanulóinak a hitoktatása és lelkigondozása. Az iskolát magát ért megrázkódtatások, belső harcok, a nyugtalan és bizonytalan légkör nem kedveztek különösebben ennek a fontos feladatnak. Kérdés, hogy várható-e bizonyos megszilárdulás és békesség a közeljövőben? Mivel pedig az oktatás személyi feltételei is tisztázatlanok, igen nehéz időknek nézünk elébe. Gondot okoznak a megüresedett vagy hamarosan megüresedő gyülekezeti lelkészi állások is, mind Európában, mind a tengerentúl. Reménységünk, hogy a rendelkezésre álló lelkészek elvállalják a mindnyájunkra váró feladatot, valamint az is, hogy az utánpótlás nevelésében nem lépnek föl akadályok. Fiataljainkat biztatjuk, hogy válasszák a lelkészi hivatást jövendő életfeladatuknak! Tulajdonképpen... és a visszhang Pénztárosunk értesített a következőről: 1980. ápr. 24-i dátummal pénzesutalványt kézbesített ki neki a posta, komoly összegű adománnyal. Az utalvány hátlapján a következő szöveg áll: „Nagy örömmel olvastam az .Ütitárs'ban a stuttgarti magyar prot. gyülekezetről. Szeretetvendégségeik és konferenciáik költségeire küldöm adományomat. Szeretettel egy 56-os magyar svájci menekült; aláírás.“ Tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy mondjunk érte köszönetét?! A szerkesztőség örül a visszhangnak, a gyülekezet pedig az anyagi támogatásnak. Utóbbi megígéri, hogy további munkájára használja föl. Köszönjük! ______2 Bibliaiskola indul Nagy szétszórtságban élnek magyar protestáns gyülekezeteink szerte a világban. Gondozásuk szinte áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. Egy-egy lelkész vagy lelkigondozó néha országnyi vagy éppen egész kontinenst átfogó területért felelős. Szétszórtságunk találékonnyá is tesz sokakat. Most készül egy prédikációs kötetünk, amely az év minden vasár- és ünnepnapjára megfelelő igehirdetést ad magyar nyelven azok kezébe, akiknél nem természetes, hogy minden vasárnap magyar nyelvű istentiszteleten vehetnek részt. Most munkatársak kiképzését is tervezzük, egyelőre Európában. Tapasztalatunk az, hogy sok testvérünk szívesen belépne a munkatársak gárdájába. Sokan viselik szívükön a lelkigondozás ügyét, csak hiányzik hozzá a „technikai“ felkészültségük. Ezeknek szeretnénk egy hároméves Bibliaiskolát megszervezni. Az elgondolás a következő: 1. Helsingborg (Svédország), Koblenz és Stuttgart (NSzK) „székhellyel“ megindítjuk a kiképzést, ami azt jelenti, hogy a résztvevők évenként háromszor találkoznak a három említett városban — felváltva. A találkozók 3-4 napig tartanak, s feladatuk a hallgatók anyaggal való ellátása a következő találkozóig. 2. A találkozók mind elméleti, mind gyakorlati síkon munkát adnak és követelnek meg, és a folytonosság elvére épülnek fel. A találkozók közti időt írott anyag szétküldésével hidaljuk át. 3. A bibliaiskolára mindenki jelentkezhet, aki a Szentírással való komolyabb foglalkozásra vágyik és aki szívesen állna be lelkigondozói munkánkba. A bibliaiskola elvégzése utána hallgatók oklevelet kapnak, amelynek alapján gyülekezeteink működési engedélyt adhatnak a végzetteknek. 4. A bibliaiskola 1980. okt. 1-én Helsingborgban kezdődik. Érdeklődők küldjék be — legkésőbb augusztus 31-ig — jelentkezésüket a következő címekre: Koltai Rezső, Medevigatan 9, S-25259 Helsingborg; Kiss Szabolcs, Brenderweg 125, D-5400 Koblenz 1; Gémes István, Sodenerstr. 43, D-7000 Stuttgart 50, — de az illetékes helyi lelkészek is felvilágosítással szolgálnak. Örömeink — gondjaink
