Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 3. szám

UT/TRRS ÍLL Krisztus követségében „Isten azért rendelte az evangéliumhir­detésnek és szentségkiosztásnak szol­gálatát, hogy erre a hitre eljussunk. Mert az igén és szentségeken, mint közvetítő eszközökön keresztül kapjuk a Szentlélek ajándékát. Ő támaszt hitet — ahol és amikor istennek tetszik — azokban, akik hallják az evangéliumot, azt tudniillik, hogy Isten nem érde­meink miatt, hanem a Krisztusért igaz­nak fogadja el azokat, akik hiszik, hogy Krisztusért kegyelmet nyernek. Hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által (Gál 3,14)“. (AgHitv 5.) Világjáró fiataloknak szoktam mon­dani útravalóul: Krisztus követeit min­denfelé megtalálhatjátok, amerre jár­tok. Ha bekopogtok hozzájuk, testvé­rekre találtok, mégha nyelvetek külön­böző is. Krisztus nevének evangéliuma és a szentségek jelei összekötnek benneteket. Közvetítő eszközök Az evangélium hirdetése és a szent­ségek kiosztása szolgákra van bízva. Embereken keresztül jut el hozzám Krisztus üzenete: hirdetik az örömhírt; a teremtés világából vett javakon (vi­zen, kenyéren és boron keresztül) ad­ják tovább Jézus földi élete óta Isten­nel való megbékélésünk általa rendelt jeleit. Ezért jár a tanítványi sereg A nemeskéri ev. műemlék-templom szószéke Krisztus követségében, az ő külde­tésében. Isten országának is vannak követei, akik a kegyelmi ajándékok kiosztása által közvetítik a „békéltetés igéjét (2Kor 5,19k). Az evangélium személytől személy­hez továbbított ajándék. Ezért rendelt Krisztus szolgákat. Azonosítja magát azokkal akik nevében a békéltetés igé­jét hirdetik a világban. A követek szá­mára ez a bizalom ajándéka, s felsza­badít a félelem alól, mintha nekünk kellene az üzenetet megtalálnunk. Krisztus a követeknek szájába adja az üzenetet, kezébe adja a szentségeket; nekik csak hangjukat és vele együtt egész lényüket ennek az előre mega­dott ajándéknak a szolgálatába kell állítaniok. Persze a követek nem auto­maták: személyükön keresztül átszűrő­dik a békéltetés szolgálata. Mint az apostolok között, úgy a ma élő köve­tek között is megmarad kinek-kinek a személyisége. Rajtuk keresztül ömöl­het az evangélium „élő vize“ az em­beriség mindenkori életébe. De ben­nük a Szentléleknek van lakása, aki kinek-kinek kiosztja a kegyelmi ajándé­kokat abban a sokféleségben, amely a gyülekezetei meggazdagítja (Róm 12, 3kk). „Különbségek vannak a szolgá­latokban is, de az Úr ugyanaz“ (1Kor 12,5). Ebben a sokféleségben juttatja el az egy Úr Szentlelke által a meg­­békülésre hívó üzenetet a világba. A Szentlélek ajándéka A követeknek tudniok kell, hogy Uruk van, azaz nem ők az urai az üzenetnek. Csak szolgák, küldöttek. Elhívja őket az Úr azokon keresztül, akik már korábban beálltak a szolgálat­ba. Imádság és kézretétel által „rende­li“ el őket abba az egyházi rendbe, (14. cikk) amely egybeköti a ma követeit a Jézus által elküldött apostolokkal. Szájról szájra, szívtől szívbe, hitből hit­be vándorol a szolgálat, (gy járunk Krisztus követségében. De mivel nem vagyunk urai a szol­gálatnak, nem tudjuk magunk erejéből, magunk érdemeiből a hitet se adni azoknak, akiknek szolgálunk. A hit ál­tal való megigazulás a Szentlélek ajándéka: „ö támaszt hitet — ahol és amikor Istennek tetszik- azokban, akik hallják az evangéliumot“. A követ te­hát csak az evangéliumra figyelő gyülekezeten belül, hitüktől és irnád­­ságos könyörgésüktől körülvéve végzi Füle Lajos: Csak azt látom Csak azt látom, mindenki elmegy, a keskeny út sok vándora úgy tűnik el, mint part a ködben, ki tudja merre tart, hova? Csak azt látom, üres az otthon, hogy már nem otthon — volt-e hát? Csak a lesántult vén cselédek: hűlt székek hallgatnak tovább. Csak azt látom, sok nem köszön már. ki itt-ott szembe jön velem, szemünkben holt a régi fény is: „Nem ismerem, nem ismerem.“ Csak azt látom, az orgonára ezüstös porlepel kerül, s a gyermekek külön sorába már egyetlen gyermek sem ül. Csak azt látom, elhal az ének s minden, mi drága, ismerős. Csak azt látom, üres a forrás, a szívem is, mint késő ősz. Csak azt kérdem: minden hiába? — Egy messzi hang szól, ráfelel: A HÓREBEN ILLÉS SE LÁTTA, HOGY MERRE VAN A HÉTEZER. (Áldjad lelkem az Urat c. kötetből) a szolgálatát. Együttjár a Krisztus kö­vetőkkel. Az egyház szolgálatának ez a gyülekezeti beágyazottsága a refor­máció alapvető, újbóli felismerése Krisztus rendelésének. Ezért történik a követségbe való elhívás nem egy hierarchikus rend által, hanem az „elöljárókkal“ (püspökökkel) együtt a gyülekezetben, mint a hívők közössé­gében. Együtt könyörögnek a Szentlé­lek ajándékáért a kiküldendő követek­re s azokra, akikhez követségük által elérkezik a megbékéltetés igéje. De ígéret alapján teszik: „Ahogyan en­gem elküldött az Atya, én is úgy kül­­delek el titeket“ (Ján 20, 21). Vagyis: a rájuk lehelt Szentlélek ajándékával. „Vegyetek Szentielket!“ Ez a követ­ségben járóknak szóló ígéret, erő és vigasztalás. ígéret arra is, hogy bele­tartoznak az evangéliumhirdetés és a szentség kiosztás üdv^szolgálatába, hogy az emberek hitre jussanak a Szentlélek ajándéka által. A Krisztus követségében álló szolga erre vár, ezért könyörög, hallja és továbbadja az evangéliumot, kiosztja a bűnbocsánat ajándékát a szentségek által minden idők minden népének. Vajta Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents