Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
ÜT/TfíRS Robbanásszerű vallási ébredés Kelet-Ázsiában Míg Európában sok helyütt az egyházi élet megcsappanásáról érkeznek jelentések, a világ más részein szokatlan méretű vallási ébredés tanúi lehetünk. Szöulban, Dél-Korea fővárosában találjuk a világ leggyorsabban növekvő gyülekezetét. Húsz év alatt lélekszáma néhány százról 100 ezerre emelkedett. Növekedése most is négyszer akkora, mint amennyivel a város lakossága növekszik. Mi lehet az oka ennek az örvendetes jelenségnek? Sjöberg lelkész, aki a közelmúltban 350 skandináv lelkész és gyülekezeti munkás szöuli tanulmányútját szervezte, ezt válaszolja: Azt hiszem, hogy az eredmény okát tulajdonképpen Yonggi Cho lelkész igehirdetési gyakorlatában kereshetjük. Cho igehirdetése pozitív. Közel áll a nép nyelvéhez, igenlő és bátorító. Egész egyszerűen szándékosan erősíti a hallgatók önbizalmát, hitét. Európai hagyomány Európában az igehirdetés, különösen is az ébresztő igehirdetés, arra törekszik, hogy lerántsa rólunk a leplet és bemutassa, hogy milyen rosszak s gonoszok is vagyunk. Prédikációink java része radikális, szókimondó, de pesszimista is. Amire szükségünk lenne, az a törvény és a kegyelem hirdetése közti megfelelőbb arány, amit az igenlés teológiájának nevezhetnénk. Nem kellene annyi erőt a problémák leleplezésére és a krízisek felkutatására fordítanunk, mint ahogy azt a lélekgyógyászok teszik. Cho lelkész sem kerüli a problémákat, de inkább útmutatást ad, inspirál és lelkesít. Változó idők új követelménye Az elmúlt korok ébredési mozgalmainak megvolt a maga létjogosultsága. A megváltozott körülmények viszont új pedagógiát kívánnak meg tőlünk. A szöuli egyházi munka sajátosan a kisközösségekre épül. Egy-egy ilyen sejthez legfeljebb 15 ember tartozik. E kis egységeknek köszönhető, hogy minden ember konkréten érezheti meg a közösség erejét és a gyülekezetben rejlő erőket. Alkalmanként együtt étkeznek, közös kirándulásokat rendeznek és közösen olvassák a Bibliát. A barátokat, szomszédokat egyenként vonják be a kisközösségekbe, majd a gyülekezetbe. Az istentiszteleten állandóan tízezer ember vesz részt, annak ellenére, hogy vasárnaponként öt összejövetelt tartanak. Mégha van is ok a szociális elégedetlenségre, Dél-Korea — más ázsiai országokkal összehasonlítva — hallatlan fejlődésről tesz bizonyságot. Ipari országgá váltak és szilárd a jövőbe vetett hitük hazájuk előmenetelét illetően. Hogy állnak a demokratikus szabadságjogokkal? Mint ismeretes, keresztény politikusokat is bebörtönöztek. Igen, de az evangélium hirdetésének szabadsága most is megvan, mondja Sjöberg lelkész. A 350 tagú skandináv ökuménikus csoport a Church Growth International szöuli kongresszusán is részt vett. A helyszínen azt kutatták és vitatták meg három világrész képviselői, hogy mi is jellemzi az ilyen erősen növekvő gyülekezeteket. A szöuli hírek is megerősítik azt az általánossá váló véleményt, ami szerint a vallásos hit fellendülésével lehet számolni az elkövetkezendő évtizedekben világszerte. Mégha itt, Európában várat is magára ez a folyamat... T. E. Tángagárdei levél A svédországi protestánsok őszi „lelkigyakorlatukat“ október 2—4. között tartották tangagárdei otthonukban. Az elcsendesedési alkalom középpontjában Gémes István stuttgarti ev. lelkész a bűn és bűnbocsánat kérdéskörével foglalkozó előadássorozata állt („Beszélgetés a bűnesettel“ és „Hogy látja ezt az Újtestámentum?“). Amikor bűnről kezdünk beszélni, szinte abban a pillanatban felötlik — mivel mindannyian hallottunk az első emberpár bűnbeeséséről és az eredendő bűnről —, miért is kell nekem Ádám és Éva bűneiért bűnösen indulni ebben az életben? Isten ugyan saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert és lelkét lehelte belé, mégsem lett az ember teljesen egyenrangúvá az Istennel. Mi neki mindig csak gyermekei lehetünk. Isten megtapasztalta a bűnbeesés által képmásának gyengeségét és kiszolgáltatottságát a bűn csábításaival szemben. Haragra gerjedt és kiűzette Ádámot és Évát a paradicsomból. De haragja mögött máris ott rejtőzött mérhetetlen nagy szeretete, mert meghagyott egy lehetőséget; ha már semmiképpen nem tud gyermeke szabadulni a sátán kísértő erejétől és már úgy látszik, minden elveszett, elküldhesse Megváltónkat, Szabadítónkat — szent Fiát, a Jézus Krisztust. A bűnbeesés története (1Móz 3) megmutatta nekem Isten haragját, büntető kezét. De az Újszövetségből tudom és Jézus által napról-napra tapasztalom megbocsátó szeretetét is. Az emberiség történetében ott van állandóan a bűn: az egyének, népek, nemzetek bűne. A bűn, amivel nem tudunk mit kezdeni — mint azt bábjátékkal igen szemléltetően mutatta be Gémes István és fia, Pali —, hiába dugjuk, osztjuk, mégiscsak súlyosan nehezedik ránk. S hogy emberek hogyan reagálnak a bűnre és a bűn szörnyű, szívet, agyat nyomasztó, lelket megbontó erejére, csak meg kell hallgatnom embertársamat, olvasnom a pszichológusok, lelkészek, történészek, orvosok írásait. Láthatom a TV-ben, az újságok hasábjain a bűnt s a bűnhődés, vagyis a bűn terhének súlyát. Magam is benne vagyok a szörnyű képben, ha nem hiszem Jézus Krisztus megváltó erejét, szeretetét s Isten Jézusban felém nyújtott kezét nem ragadom meg. Az emberiség története mutatja, hogy a századok emberei miképpen keresték az utat a bűn elől való menekülésre. Keresték s keresik az önmegváltás útjait, pedig Isten már rég elküldte az egyetlen igaz Megváltót. Nekünk, keresztényeknek, nemcsak Isten hozzánk való határtalan szerete — tét kellene hirdetni, hanem sugároznunk kellene az igaz boldogságot. Hirdetni nem a bűn szörnyű erejét, de az Istenben élők igaz örömét. Egyházaink még mindig nem tudják olyan meggyőző erővel hirdetni a Biblia, azaz Isten hozzánk való nagy Ígéretét és a benne élők, vele járók boldogságát, hogy az minden nép előtt világos legyen. Elmúlik minden fájdalom és bizonytalanság, ha Jézust követem s vele teszem meg itt a földön vándoruta(folyt. a 8. lapon)
