Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)

1979 / 5. szám

ÚT/TfíRS Mária Dorottya korának ökumenikus személyisége Protestáns egyházaink hivő nagy­asszonyainak sorába tartozik ő is, mint Lórántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Ka­ta és a többiek. Pedig német származá­sú, de 28 évi budai tartózkodása alatt teljesen magyarrá válik és Magyaror­szágot holtáig második hazájának vall­ja. Ki volt Mária Dorottya? Württember­­gi hercegnő, aki házassága révén ke­rül hazánkba. Éppen 160 évvel ezelőtt, 1819-ben, alig 22 évesen lesz a mélyen hivő, rendkívül művelt, ragyogó szép­ségű nő a nála jó két évtizeddel idő­sebb József nádor felesége. A nádor két első felesége korán meghalt, és választása most a fiatal német evangé­likus hercegnőre esik. Szinte példa nélküli a Habsburgcsalád történetében, hogy tagjai sorába meggyőződéses Krisztus-hivő protestáns kerüljön és az akkori uralkodó körökre őszinte hité­vel, mindenkinek szolgálni kész életé­vel ilyen nagy hatást gyakoroljon. Ma­ga a nádor, aki kereken 50 évig viselte magas közjogi tisztségét, népszerű em­ber volt a magyarok körében. Azok kö­zé a kevés Habsburgok közé tartozott, akik szerették a magyarokat és ezért általános tisztelet övezte. Nyilván hivő házastársának is része volt abban, hogy alcsuti birtokán emberségesen bánt a néppel. Mária Dorottya megjelenésével új­fajta élet költözik a budai várba. Az élénk társadalmi élet tovább folyik ugyan, de mindent áthat a puritán szel­lem. Bizonyos alkalmak, így a kártya­partik, táncmulatságok megszűnnek; ami megmarad, egyszerűbbé, tisztul­­tabbá válik. A nádorné bibliaórákat kezd, maga a férj is bibliaolvasóvá lesz, ami megint egyedülálló jelenség lehet a Habsburgok történetében. Az új stílus korántsem szomorkás, a ná­­dornéból kisugárzó derű felszabadulná teszi a légkört. Az eleven hitéletből természetszerű­en folyik a diakónia, mert a hit szere­­tetben munkálkodik. A nádorné is se­gít, akin csak lehet. Betegek, rászoru­lók, átutazók hozzá fordulnak segítség­ért. Emlékezetes és önfeládozó szolgá­latot végez az 1838-as tavaszi pesti ár­víz idején. Még többet is tenne, ha ide­je és anyagi helyzete engedné. Egyszer még egy zarándok arabon is könyörül, aki hálából rózsaolajat küld neki hazul­ról. Sokat tesz evangélikus egyházáért. Mint egykor Dániel ablakai, az övéi is nyitva vannak az Úr felé. Hűségesen imádkozik lelki ébredésért. Az első bu­dai evangélikus eklézsia, a budavári gyülekezet megalapítása, sőt templo­mának létrehozása az ő nevéhez fűző­dik. A gyülekezet második, ma is hasz­nált templomában emléktábla örökíti meg nevét. Ahhoz azonban ragaszko­dik, hogy az legyen a gyülekezet lelki­­pásztora, akit ő hitbelileg alkalmasnak tart erre a fontos szolgálatra. így sze­meli ki sok imádság után a fiatal, nagy családú Bauhofer Györgyöt, az akkori somorjai lelkészt, akinek Krisztus-köz­pontú igehirdetése nagy hatással van rá, a württembergi lelki ébredés szü­löttjére. Az eklézsia szervezésében nagy segítséget jelent neki Székács Jó­zsef pesti lelkész, későbbi szuperinten­dens. De ugyanilyen nyitott a reformátusok iránt is. Méltán nevezhetjük kora őszin­tén őkuménikus személyiségének. Ba­ráti köréhez tartozik Török Pál, a ké­sőbbi dunamelléki püspök, a pesti Teo­lógiai Akadémia megalapítója. Sőt a református Skót Missziót is ő telepíti le Magyarországon. Amikor annak Ke­leten megbetegedett két munkása Pes­ten tartózkodik és a nádorné tudo­mást szerez erről, nemcsak ápolásuk­ról gondoskodik megható gyöngédség­gel, de ennek a találkozásnak lesz a gyümölcse az is, hogy a Skót Misszió 1842-től Pesten munkába kezd. Feleke­zet különbség nélkül mindenkit testvé­rének ismer, aki igazán Jézusnak akar szolgálni. Külön meg kell emlékeznünk a „leg­nagyobb magyarral“, Széchenyi István­nal való kapcsolatáról. Egyszer éppen egy bibliaóra van, amikor váratlanul megjelenik a gróf, de nem zavartatják magukat. Széchenyi is leül közéjük és Bibliával a kezében részt vesz az al­kalmon. Később Bibliát kap a nádorné­­tól és sokat hall tőle Jézusról. Ponto­san nem lehet lemérni, hogy milyen ha­tással van rá a főhercegné bizonyság­­tétele, de hogy foglalkoztatta őt az, amit hallott, arról tanúskodik nemrég kia­dott Naplója. Mintegy 50 helyen emlé­kezik meg a nádornéval való találko­zásáról, szűkszavúan, mégis sokatmon­­dóan. Ilyen bejegyzéseket találunk: „A Főhercegné sokat beszélt velem.“ — Halotti vers Tótfalusi Kis Miklósra Kórtól szenvedtem sok időn át, végül a testem Sírba lefektettem, s nem kérek többet a szívnek Annyi keserves kínos bánkódása után, Csak téged kérlek, Krisztusom, : Jd üd­vöm koronáját S édes mennyei nektárod tápláljon örökre. (Jura Tamás, nemes ifjú) T. Kis Miklós halotti kártája, Bp. 1978. „Sokat beszéltem a Főhercegnével.“ Aligha tévedünk, ha a szűkszavú be­jegyzés mögött tartalmas, hosszas lelki beszélgetést sejtünk. Jelentős az 1842. évi szept. 16-i feljegyzés: A Főherceg­asszonynál. Felolvasott nekem renge­teget a Bibliából magyarul, kiválóan. Szoros szálak fűzik egy alcsúti refor­mátus parasztasszonyhoz.“ Ez a be­jegyzés először is megerősíti azt, amit más forrásból is tudunk, hogy jól meg­tanulta nyelvünket. Aztán tanúskodik arról, hogy a nádorné testvéri módon viszonyul egy falusi parasztasszonyhoz. Gondoljuk el, milyen jelentős dolog volt ez akkor, amikor a társadalmi különb­ségek még igen nagyok voltak és a jobbágyfelszabadítás csak évek múlva lesz törvény. Az sem jelentéktelen, ha­nem hozzátartozik őkuménikus lelki arcképéhez, hogy az evangélikus ná­­dornét egy református, nyilván hivő pa­rasztasszonyhoz kötik „szoros szá­lak“. Vannak azonban fájdalmai is. öt gyer­meke közül kettő korán meghal. Az életben maradiakat pedig római katoli­kus szellemben nevelik és neki jelen kell lennie az oktatáson. Úgy igyekszik ezt ellensúlyozni, hogy szabad óráiban sokat beszél gyermekeinek Jézusról, tányérjaikra pedig Igét festet. Gyerme­keinek későbbi életében ki lehet mu­tatni a mély hitű, meleg szívű édesanya lelki hatását. Amikor a nádor 1847 januárjában meghal, pár nap múlva megkapja a bécsi határozatot, hogy távoznia kell a budai várból, noha férje végakarata az volt, hogy felesége ott maradhasson. Ennek a gyors döntésnek csak két oka lehetett: a nádorné hivő protestáns vol­ta és a magyarok iránt táplált szerete­­te. A kettő együtt sok volt az uralkodó­háznak. Nagyon fájt neki, hogy el kell hagynia kedves országát. A bécsi Au­­gartenben jelöltek ki neki palotát, ez (folyt, a 6. lapon)

Next

/
Thumbnails
Contents