Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)

1979 / 5. szám

úT/mns Veöreös László: w •w / / Húsz ev VI. A gyülekezeti élet megszilárdulása „...csak úgy mag-'“ól fi ss gyümölcs terem. Ez a magától — ez a kegyelem.“ (Reményik Sándor) A Nordrhein-Westfaleni Magyar Pro­testáns Gyülekezet Dunántúl nagysá­gának megfelelő területen végzi szol­gálatát, küzdve a szétszóródás minden nehézségével és a magyar diaszpó­raszolgálat létének értelmével. A ke­­resztyénség örök tanítása a felebaráti szeretet, mely híd a magányosság fe­lett is. E keresztyéni szeretet által kris­tályosodik ki az igazi diaszpóraszolgá­lat értelme. A gyülekezet missziói szol­gálata a templom felé tereli az embere­ket. A templomba járás magában még nem üdvözít, de szükség van rá, mert ahol ez hiányzik, ott a keresztyén kö­zösség szent, felemelő érzése és az Is­tennel való közös találkozás alkalma hiányzik. Az elmúlt évek folyamán a templom­látogatók száma és a hivők áldozatvál­lalása szépen növekedett. A felügyelő a lelkésszel az alkotmányban lefekte­tett alapokon vezeti az egyházközsé­get. A presbitérium a gyülekezet vezető és irányító szerve, a lelkész munkatár­sa és néha kritikusa. Többször szállt szembe az egyházi fennhatósággal is, amikor az egyházközség önállósága vagy sajátos helyzete ezt kívánta. A gyülekezet a két tartományi egyház, va­lamint a németországi protestáns magyarság megbecsült része. 1970-ben súlyos árvíz sújtotta Ma­gyarországot. A Tisza-Szamos vidéki árvíz következtében a református és evangélikus egyház ott nagy károkat szenvedett. A presbitérium magáévá tette Kölcsey István szenior-presbiter javaslatát, és 1970 júniusában elhatá­rozta a magyarországi protestáns egyházközségek megsérült templomai és egyéb egyházi épületei újjáépítésé­nek megsegítését. A gyülekezet kéré­sére a Rajnai Egyház Diakóniai Intéze­tének igazgatója, F. W. von Staa lel­kész, az árvízkárok segélyezésére a rajnai egyház pünkösdi perselypénzét, kereken százezer DM-t ajánlott fel. A presbitérium által kezdeményezett és annak részvételével lebonyolított ár­­vízsegély-akció az évek folyamán kiszélesedett, és eredménye sok-sok magyar református és evangélikus gyülekezet és szeretetotthon megsegí­tése volt. A gyülekezet hívei is megér­tették a presbitériumnak az adományo­zásra szóló felhívását és az évek folyamán több mint 15 ezer DM gyűlt össze a magyarországi gyülekezetek segélyezésére. A presbitérium 1971. dec. 5-én hozott határozatában jó lel­kiismerettel és örömmel vette tudomá­sul, „hogy közreműködése nem teher­tétel, hanem közvetítő erő a német és magyar egyházak dialógusában, megál­lapította azonban, hogy fő feladatának saját gyülekezete építését és az ige hir­detését tartja. A nemzetközi ökuméni­­kus kapcsolatok megteremtését és istá­­polását — így Magyarország felé is — a tartományi egyházak és azok diakó­niai intézetei feladatának tekinti. Mint a tartományi egyházak magyar nyelvű gyülekezete, sajátos helyzete folytán a jövőben is készséggel áll a tartományi egyházak ökuménikus szolgálatának a rendelkezésére." 1971. november 30-án tartott a gyüle­kezet ismét presbiterválasztást, mely alkalommal az egész presbitériumot új­raválasztotta. Az egyházközség presbi­tériuma a lelkészből és húsz választott presbiterből áll. A presbiterek szolgála­ti ideje nyolc év. Minden negyedik év­ben van időszakos presbiterválasztás, mely alkalomkor tíz presbitert, tehát a presbitérium felét, újraválasztják. Ily módon biztosítva van a hosszú, nyolcé­ves szolgálati idő ellenére is az egy­háztanács felfrissítése, megújhodása. Az 1971 novemberi presbiterválasztá-Ir áttér jesztés A külföldi magyar evangélikusság történetébe ad betekintést „ET IN GENTIBUS DISPERSISTI NOS“ (Szétszórtál minket a nemzetek közé) Történelmi adalékok a következő or­szágokból: Anglia, Ausztria, Egyesült Államok, Argentína, Németország, Skandinávia. Áttekintés a jelenlegi kül­földi evangélikus egyházi munkáról („Közös problémák, közös feladatok“, Istentisztelet és ökuméné, Magyar evangélikusok Dél-Amerikában). 117 oldal, nagy formátumban (Din A 4). Ára portómentesen DM 15.— Megrendelhető a következő címen: Iratterjesztés/Terray Collettsgt. 43. II. N-Oslo 4 ________________________4 son a gyülekezetnek több mint 50 %-a vett részt. — Az újra megalakult egy­háztanács ismét Veöreös Lászlót vá­lasztotta felügyelőnek, s 1973. március 11-én K. Immer rajnai püspök és O. Schmitz egyházügyi főtanácsos iktatta be őt és a presbitériumot tisztségükbe. A kölni Kartháuser-templomban meg­tartott ünnepi istentiszteleten közel 500-an vettek részt, köztük a német egyházi felügyeleti hatóságok képvise­lői, németországi és más országokból jött magyar evangélikus, református és katolikus lelkészek, világi vezetők és sok Burg Kastl-i magyar diák is. 1971-ben egy hivő adománya lehető­vé tette, hogy a kölni kápolna új elek­tromos orgonát kapjon. Egy évvel ké­sőbb a gyülekezet hordozható orgonát is vásárolt, így a szétszórt istentiszte­leti helyeken a lelkész felesége, Kuli­­fay Gyuláné, a kápolnában pedig dr. Kiss Pálné orgonával kíséri a gyülekezet éneklését. A lelkész „há­ziasszonyi kört“ szervezett; ők az is­tentisztelet utáni szeretetvendégsége­­ken saját készítésű süteményekkel lát­ják vendégül a híveket. Pünkösdkor tartja az egyházközség évi „evangéli­­zációs napját", mely alkalomkor összesereglik az egész gyülekezet. A szórványszolgálat aktivizálása érdeké­ben 1976 pünkösdjén 13 gyülekezeti munkást, un. „körzetgazdát“ indított út­nak a gyülekezet. A körzetgazdák fela­data, hogy lakóhelyükön a presbiterek segítségére legyenek, keressék, ösz­­szegyűjtsék és hívogassák a hívőket a templomba. Állandóan emelkedik azok­nak a fiatalabb egyháztagoknak a szá­ma, akik a szolgálatból kiveszik a részüket, így a presbiterekkel együtt a gyülekezetnek több mint 70 főből álló aktív gyülekezeti munkása van. Isten teszi ezt köztünk — írja Kulifay Gyula az 1975 évi lelkészi jelentésében. Az esedékessé vált egyháztanács­­megújításon 1976 novemberében a presbitérium felét választotta újra a gyülekezet. Az újraválasztott presbite­rek között négy régi és öt új presbiter van. Az újra megalakult presbitérium pénztárosnak dr. Kiss Pál, ellenőrök­nek Péter János és dr. Zimmermann Ar­tur, jegyzőkönyvvezetőnek pedig Sche­rer Béla presbitereket kérte fel. Az új presbiterek beiktatását 1976. december 5-én a gyülekezet kölni kápolnájában a Rajnai Tartományi egyház Diakóniai In­tézetének az igazgatója, F. W. von Staa — Kulifay Gyula lelkész és Veö­reös László felügyelő segédletével — végezte. (folyt, a 8. lapon)

Next

/
Thumbnails
Contents