Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)
1979 / 6. szám
ÚT/TÉRS n FEJ ÉS SZÍV -A valláspszichológia tudományos lélektani módszerekkel igyekszik kikutatni és megérteni a hit mechanizmusait. A. V. Ström a lundi egyetem valláspszichológiai docense. Ezenkívül pap is. Hogyan tudja ezt a kettőt össze-egyeztetni7 Hogy lehet egyik oldalunkkal a hit lélektani jelenségét elemezni, a másik oldalunkkal pedig keresztény vallásos életet élni? — No, a kettő egészen jól megfér egymás mellett, válaszolja dr. A. V. Ström. Ebben az esetben is a hit és a tudás örök problémájával van dolgunk. Én nem látok ellentétet a kettő között. Csupán két nézőpontról van szó, ugyanannak a valóságnak két aspektusáról. Egy egyszerű képpel szoktam ezt konfirmandusaimnak megvilágítani. A látás érzékszervére szoktam utalni. Van formalátás és van színérzékelés. Mindenki látja, érzékeli a formát. Viszont vannak színvakok, akik csak az alakot látják, mintegy a fekete-fehér fényképhez hasonlóan. A fekete-fehér kép nem hamis, csupán korlátolt. A tudomány a fekete-fehér látáshoz hasonlít, a vallás a színeskép érzékeléséhez. A színvak és a színlátó ugyanazt a valóságot látják, csak a szín több információt ad a valóságról. A színek az érzékelést, az élményt gazdagabbá, igazabbá teszik. Cél, értelem, értékek A hit nézőpontja olyan tényezőket érint, mint a cél, értelem és értékek kérdése. A szigorúan tudományos szemléReménytelenség ellenére Ezzel a kérdéssel foglalkozik a 21. Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia, amelyet 1980. március 30-tól április 5-ig tartunk Radevormwaldban, az Evang. Ifjúsági Akadémia helyiségeiben. A találkozón az ifjúság között elhatalmasodott félelmekkel, reménytelenséggel és kilátástalansággal akarunk a keresztyén reménység fényében foglalkozni. Már most gondoljunk erre az alkalomra és jegyezzük elő az időpontot. let megelégszik a valóságnak tapasztalati-technikai leírásával. Nézzük meg például a zsebórámat. Tapasztalati-technikai módszerrel elmondhatjuk, hogyan néz ki, mibe került, milyen a felépítése, mi a funkciója. Az már nem tartozik az ügyhöz, hogy gyermekeimtől kaptam, hogy érzelmi értéke is van. És mégis! Ez utóbbi fontosabb lehet a számomra, mint az, hogy pontosan jár. Az érzelmi érték az élet azon részéhez tartozik, amit az előbb „színérzékelésnek" neveztünk. Ezt nem tudjuk lemérni, de ami legalább annyira valóságos, mint a „fekete-fehér“ oldal. Mi történik a fejünkben, amikor hiszünk? — Kezdjük a „fekete-fehér formaérzékeléssel". Mit mond Ström, a pszichológus, arról, ami a fejünkben megy végbe, amikor hiszünk? — Mit értesz „fej“ alatt? A hit az egész személyiséget érinti, nem csak intellektusunkat. — Tekintsük agyunkat minden átélés központjának. Érzelmeink is ide tartoznak. — Akkor egyetértünk. Ha rendszerezni akarnánk a dolgokat, azt mondhatnánk, hogy a vallásos hit három területen vagy nívón van jelen. A hit érinti az észt vagy intellektust. Mindig szükség van hit-tartalomra. Olyan állításokra, amikben hisz az ember, például hogy egy Isten van vagy sok Isten van, vagy hogy Isten nem létezik. Hogy Isten szeretet, hogy Isten bosszúálló, büntető, angazsált az ember-világban, hogy Isten közömbös. Hogy Isten Krisztusban találkozott velünk. Hogy Isten segítségünkre küldte a Szentlelket. Minden hit egy sereg ilyen állítást tartalmaz, melyekkel kapcsolatban eszünkkel foglalhatunk állást. Hogy valaki hisz, az tulajdonképpen azt is jelenti, hogy e hitét osztja másokkal is, azokkal, akik ugyanezen a hiten vannak. De a hitnek ezek az állításai mindenekelőtt a célról, az értelemről és az értékekről szólnak. Olyan kérdésekről, melyekkel a tudomány nem foglalkozik. Mi életemnek az értelme? Miért (nemcsak hogyan!) jött létre a világ? Mi a szenvedés értelme? Mindaddig, amíg ezek a kérdések a hitnek csupán intellektuális részét érintik, lehet róluk eszmecserét folytatni. Az ember módosíthatja hitének intellektuá-4 Mi történik a lis tartalmát, felcserélheti más intellektuális hit-tartalommal, anélkül, hogy ez különösebb lelki megrázkódtatást jelentene. — De nem ritka-e az ilyen szenvedély nélküli eszmecsere, amikor hitkérdésekről van szó? Mint ahogy a nők lelkésszé avatásának kérdése zaklatta föl a kedélyeket itt Északon? — Itt már a hit másik szakaszáról vagy nívójáról van szó —az érzelmi oldalról. Például a magam számára éppen ez a kérdés — a női papság — tipikusan intellektuális kérdés volt. Először mellette voltam, amikor az első hitágazatra, a teremtésre koncentráltam magam. Azután olyan teológusok lettek a tanáraim, akik arra irányították a figyelmemet, hogy Jézus csak férfiakat tett apostolokká. Megváltoztattam véleményemet s az lett intellektuális meggyőződésem, hogy Jézus nem akarhatja a női papokat. Majd amikor a Szentiélekben való hitem mélyült el és Isten tovább folytatódó — most is folyó — munkájára irányult a figyelmem, megint „átnyergeltem“ e kérdésben. Most tehát az a meggyőződésem, hogy Isten akarata szerint valók a női papok. Meg kell azonban mondanom, hogy e kérdés számomra egyik stádiumban sem vált un. érzelmileg túlfűtött problémává, ezért könnyű volt álláspontot változtatnom, amikor újabb érvekhez jutottam. A hit érzése — E probléma tehát érzelmileg nem volt annyira fontos számodra? — Nem. De más hitkérdések gyakran erősen telítődöttek érzelmileg. Amikor „érezzük“, hogy igazunk van és semmi, de semmi nem képes alapállásunkon változtatni. — Például? — Egy másik konfirmandus példám. Égni kezd egy lakóház. Egyik szobában magatehetetlen öreg néni fekszik, a másik szobában pótolhatatlan értékű festményeket tároltak. Melyiket mentsék ki először a tűzoltók? Hamar meg szoktunk egyezni benne, hogy a nénike értékesebb, mint a festmények. így „érezzük“ ezt. Még az a kézenfekvő érv sem tud bennünket megváltoztatni, hogy az öreg néni úgyis hamar meg fog halni, míg a festmények talán évszázadokon át gyönyörködtethetik az emberek sokaságát. A nénike mégiscsak fontosabb. S a hit érzése mondatja ezt velünk, nem az eszünk.
