Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)
1979 / 6. szám
5_______________________________________________ fejünkben, amikor hiszünk? Az érzelmi bizonyosságnak ez a típusa sokkal szilárdabb és maradandóbb. De aztán van még egy dolog: ezen kívül egész idő alatt különböző hangulatok közt is pendlizünk, hányódunk. Lehet bizonyosságom afelől, hogy Isten kegyelmes és hogy az ő szeretete nagyobb, mint a saját szívem, mely elítél. De ugyanúgy érezhetem magam mélységesen elítélve is ... De a hangulatok gyakran változnak, ezt meg kell szoknunk. A bizonyosság annál inkább maradandó érzés, mely hordozni képes bennünket, még akkor is, ha a hangulatok mást diktálnak. Új élmények — Azt mondtad, hogy a bizonyosság és meggyőződés területén nincs mit vitázni, az rendíthetetlen. Ez arra emlékeztet, amit egy slágerszerző így fejez ki: „Nem tudom, hogy miért van ez így, csupán legbeiül így érzem ezt, és amit az ember szíve mélyén érez, az mindig igaz.“ Ez azt jelentené, hogy „szívünk legmélyét“ ne tudnánk helyre igazítani, korrigálni? — Dehogynem, csak nem intellektuálisan. Egy újabb, erősebb élmény kitörölheti egyik-másik korábbi élményünket. Az ember például vakon hisz Istenben (vagy ateizmusában), és egyszer csak hirtelen átél valamit, ami félreállítja korábbi hitét. Az új kiradírozza a régit. — Ezt komolyan mondod? Hogy nincs minden bennünk, amit egyszer átéltünk? — Valószínűleg bennünk van. Mondjuk inkább így: el van torlaszolva. Az új meggyőződés, a valóság új értelmezése mintegy rárakódik a régire. A régi szabásminta talán egész életünkön át megmarad, ahogy már Bergson is gondolta, csak nem kerül többé elő, nem aktivizálódik már ezután. Minden esetre az érzést csak érzéssel lehet elűzni, és az élményt ellenélménnyel. A hit mint magatartás Térjünk át a harmadik nívóra: a hit magatartás, amit lehet gyakorolni. Erre az oldalra is szükség van. Senki sem képes csak ülni egy „zárt szobában" és hinni. A hit egyrészt felfedezés és az élet értelmének és értékeinek értelmezése, másrészt pedig cél, érték és értelem-teremtés mások számára! Mindenfajta hitnek van közösségi oldala. Az áldozat, aszkézis, imádság, a vallási kötelességek, az erkölcsi feladatok mindmind érintik az egymáshoz való viszonyunkat. És a hitélet egy részét másokkal együtt kell gyakorolnunk, s másokról szól. Ez roppant kézzelfoghatóan jött elő a minap. Első összejövetelünket tartottuk a konfirmandusokkal. Amikor az áhítatra készülve meggyújtottam a gyertyát, egy fiú ezt kérdezte: „Lehet emberekért is áhítatot tartani?“ Isteni szikraként ötlött föl bennem a sejtés, hogy mit is akart. Ronnie Petersonra gondolsz? — kérdeztem. (Aznap halt meg Ronnie, a neves autóversenyző.) Igen, őrá gondolt. S így Ronniere emlékezve, könyörgő Istentiszteletet tartottunk... Kettős szerep — Akarsz-e még mást is kérdezni? Eddig azt kíséreltük meg, hogy röviden összefoglaljuk, mi megy végbe a fejben (vagy személyiségben) amikor hiszünk. — Ami még mindig érdekelne, az az, hogyan vagy képes kettős szerepednek megfelelni. Mint valláskutató, kívülről szemléled a hit mechanizmusait, s mint hivő vallásos ember, belül éled át azokat, vagyis a „legbelső“ dolgokat. Mint pszichológus csupán megállapítod, hogy ezek ott vannak, leírod, hogy hogyan néznek ki és hogy hogyan is jöhetett létre — e világban. Engem az is érdekelne, hogy a papánk és a mamánk-e, a környezetünk és neveltetésünk-e az a hang, ami „legbelülről" szól vagy az Úristen? Talán mint pap válaszolhatnál erre. Nen minden, ami a bensőnkből, a tudatalattinkból jön, azonos a Szentlélekkel, mégha hivő keresztények vagyunk is. — Nem, bizony nem! De vigyázzunk arra, hogy Istent mindjárt ki ne játsszuk egyrészt mamánkkal, papánkkal, környezetünkkel szemben, másrészt élményeinkkel szemben. Mi mondja például azt, hogy Isten ne szólhatna hozzánk papánkon, mamánkon és környezetünkön keresztül is? — No, persze hogy nincs semmi. De ez a „legbensőnk“ lehet valami bezárt, neurotikus csomó is, aminek semmi köze sincs az istenihez. Még hogyha úgy is nézne ki. Hogyan bogozhatnánk ki ezt a problémát? — Ezt semmiféle pszichológia sem képes elvégezni számodra. Viszont annál inkább Jézus. Ha róla olvasol és hozzá imádkozol, akkor adatik a Szentlélek is, aki Jézus „mai oldala” megjelenítője, s aki felé betájolhatjuk magunkat. ÚT/TfíRS Karácsonyi üzenet üzenem mindenkinek, hogy a Csillag fényéből semmi nem kopott, értelme lett csak megszokott. üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek ma is a testté lett csoda, Isten jósága, mosolya. üzenem mindenkinek, hogy a pásztor, király egyformán kedves ott, s előtte boldog lesz legott. üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek serege most is útra kel, elég nekik a régi jel. üzenem mindenkinek, hogy a szívem ma is repesve fut felé, ma is azé a GYERMEK-é. F. L. Amerikában ez is lehetséges Házassági problémáival kereste föl egy asszony a papját, aki azt javasolta neki, hogy hagyja el a férjét. Az asszony megfogadta tanácsát, s amikor el akarta hagyni férjét, az dühében rálőtt. Szerencsére nem történt nagyobb baj, sőt — valószínűleg az így előállt sokk következtében —a házasfelek kibékültek és közösen följelentették téves tanácsadásért —a lelkészt! Hogy a jövőben lelkészeit ilyen támadások ellen védje, a „Church Mutual Insurance Company“ biztosítja őket mindenféle téves tanácsadás következtében előállott nehézségek ellen. Évi 20 dollárért kb. 300 ezer dollár erejéig fedezi esetleges bírósági, ügyvédi stb. költségeiket. Hiába, Amerikában minden lehetséges! Milyen jó, hogy az ilyen „jogvédelem“ is! De ki biztosítja a szegény tanácskérőket téves tanácsadás ellen? —- Úgy gondolod tehát, hogy különbséget lehet tenni a Szentlélek és a „neurózisos hangok“ között? — Igen, ezt gondolom. Hogyha az ember valóban megismeri Jézust az Újszövetségben és gyakorolja magát a rá való figyelésben. Mert hogyha igaza van a hitnek, imádságodban nem vagy egyedül. Az imádság dialógus, párbeszéd Valakivel, aki a Valóság. Persze hogy föl lehet fogni az ő megszólító szavát! L. C. — V. K.
