Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)
1979 / 5. szám
úuiHtis\__r_ Nyílj meg! Márk J, 21-37 Napjainkban cgy> töbu az elzárkózott ember. Sokféle módját gyakorolják, hogy életük csukott, elszigetelt vagy izolált legyen a másiktól, pedig az embernek szüksége van arra, hogy kapcsolata legyen. Gonddal, bajjal vagy örömmel teli lelke kifejezésre vágyik. Ma talán nem szorongatnak bennünket annyira a gondok, mint a közelmúlt éveiben, de az elzárkózás, a becsukódzás arra is mutat, hogy különösebb örömeink sincsenek. A jólét még önmagában nem olyan öröm, mely közlésre vágyik, főleg akkor nem, amikor másnak is hasonló jóléte van. Valami más baj van velünk. Az a pár ember, aki a fenti igerészben utat tört a tömegben a beteg számára Jézus felé, a szerencsétlen fülén és nyelvén ott látta a lakatot. Füle ajtaján hiába döngött a többiek beszéde, szája kapuján meg ő nem tudott emberhez méltó szavakat kimondani. így került mindenestül lakat alá. Nyomorúsága több volt a két fontos szerv betegségénél: Be volt zárva saját magába. Ez volt az igazi baj. Jézus ugyanakkor végeredményben nem szervi kezelést adott. Figyelmét nem egyszerűen a fül és a nyelv betegsége kötötte le, hanem az egész ember Uram, kitárod karodat és fényt hintesz hányatott életünkbe. Kibékítesz bennünket magaddal és egymással, megmutatod az együttélés helyes útját. nyomorúsága felé fordulva hangzott el a parancsszó: Nyílj meg! A fül és a nyelv lakatjának megnyílása önmagában még nem elég. Normális hallású és értelmes beszédű ember is lehet önmagába csukódott. Sokkal többnek kell oldódni, hogy igazán nyitottak legyünk. Az egymástól való elzárkózás ismert jelenség közöttünk is. Sokféle okát tudják és mondják, mi magunk is sokféle magyarázatot tudunk rá. De egy biztos: nem természetes dolog, betegség ez mindenképpen. A fül és nyelv meggyógyításával — az egész ember nyitottá tételével — Jézus Krisztus a teremtésbeli rendet állította helyre az ember életében. Úgy kezdett a gyógyításhoz, hogy felnézett az égre, s e mozdulatban annak a valósága fejeződött ki, hogy Isten oldaláról lép a nyomorult mellé. Amit tesz, nem szimpla emberbaráti cselekedet, hanem a teremtő Isten rendjének az újjáteremtése. Isten ugyanis arra szánt bennünket, hogy Előtte is, szava, akarata, szeretete és rendje számára is nyitva legyünk, és a mellettünk levő, velünk együtt élő ember előtt se csukódjunk be. Ezt Isten a saját nyíltságával akarja velünk és bennünk elvégezni. Ebben van a legtöbb erő az önmagukba zár-Gergely Péter grafikája Óvj meg a közömbösségtől és minden mástól, ami embertelenné tesz minket. Töltsd be szívünket új reménységgel az új holnap előtt. ______2 kozott emberek kiszabadításához. Mindennél erőteljesebben mutatta meg azt, hogy Ö nem magába zárkózott Isten, amikor Fiát adta értünk. Benne szava, akarata teljességét és végtelen szeretetét tárta fel. Jézus Krisztus Urunk a szeretetben megnyílt Isten közöttünk, aki azt akarja, hogy mi is nyitottak legyünk őfelé. Ennek elengedhetetlen feltétele és egyúttal megteremtője is az a készség, amely ad az Ő szavára és szava nyomán rá is meri bízni életét és üdvösségét. Az önmagába zárt embert Jézus Krisztus kemény küzdelem során tette nyitottá. A „Nyílj meg!“ parancsszó nem varázsige módjára hatott, hanem a zártságot feloldó cselekedetekkel együtt. A süketnéma érdekében Jézus egyszer vívta meg ezt a küzdelmet, a követőiért és az egyházáért azonban már számtalanszor és még ezután is sokszor. Azért kényszerül ismételt küzdelemre értünk, mert önzésünknek, kényelmességünknek nem túl kívánatos a nyíltság és a nyitottság. Testi vonalon szinte elviselhetetlen nyűg a beteg fül és a beteg nyelv, de amikor az Isten és egymás előtt való nyitottságunkról van szó, akkor ez már nem tűnik annyira nélkülözhetetlennek. Miért álljak mindig kirakatban? — kérdezik sokan. — Miért viseljem annak a kellemetlenségét, hogy rajtam van állandóan valakinek a szeme? — Miért legyen nekem több gondom azzal, hogy a magamén túl másokéból is átveszek? Azt hiszem, itt érünk a dolgok mélyére. Úgy véljük, hogy Isten és ember előtti nyitottságunk gonddá, teherré, nyűggé, sorompóvá válik a magunk élete számára. Akkor inkább bezárkózni! Ahogyan a teremtéstől és bűnesetről szóló bizonyságtételben az ember elvonul a bokrok mögé a nyílt térről. Minden mulasztásnak, minden véteknek, Isten és ember elleni bűnünknek a gyökerét meg lehet találni abban az indulatban, amely mindig csak a lakat—a saját elgondolása, saját érdeke, saját vallása lakatja — mögé húzódik vissza. A világ legtermészetesebbnek tartott dolga a hallás és a beszélőképesség. De a legcsodálatosabb dologgá akkor változik, amikor ezt a két dolgot Isten az őelőtte és az egymás előtt való nyitottság formájában teremti újjá. (folytatás a 6. lapon)
