Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 4. szám
5 ÚT/TfíHS Bad Hersfeldi jelentés Levél a konferenciáról A Bad Hersfeld-i konferencia óta sokszor visszagondolok arra az egy hétre. Szüleimnek, barátnőimnek is rengeteget meséltem róla, az ott tanult énekeket is megtanítottam nekik. A beszámolót azzal szeretném kezdeni, hogy a konferencia fantasztikus öröm és felejthetetlen élmény volt számomra. Azt is el szeretném mondani, hogy csak másfél éve vagyok Németországban és azelőtt a hit kérdése nem foglalkoztatott különösképpen. Itt Németországban, közelebbről Kastlban ismertem meg Jézust, újjászülettem és most Vele élek. Mindig kimondhatatlan örömöt jelent számomra, ha keresztyén emberekkel lehetek együtt, imádkozhatok és beszélgethetek velük. Csodálatos érzés keresztyén közösségben, hivő testvérek között lenni, megosztani egymással azt a nagy örömöt, hogy Krisztuséi vagyunk, mindannyiunknak személyes Megváltója Ő. Nemcsak a többiekkel való együttlét, hanem az előadások és a közös megbeszélések is nagy hatást gyakoroltak rám. Sokat „fejlődtem“ és megerősödtem. Igen, úgy éreztem, hogy egy nagy családnak vagyok a tagja, egy olyan családnak, amelyben mindenkit a szeretet köt össze, ahol megértés és béke van. Éreztem valósággal, ahogy megérint a szeretet és én is nagyon szerettem mindenkit, legszívesebben átkaroltam volna a világot. Kedves Pista bátyám, bocsánatot kérek, ha talán túlzásnak tűnne mindaz, amit írok, de valóban így éreztem magam, sőt százszor boldogabbnak. Azt hiszem, csak megtérésem pillanatában éreztem ezt a hatalmas és végtelen nyugalmat, békességet és csöndet. Azóta többször próbáltam visszaidézni azt az állapotot, de sajnos a hétköznapokban nem tudom mindig a „konferenciai“ örömömet kibontakoztatni. Most amúgy is visszaestem kissé a hitemben és nagy szomorúságomra felfedeztem, hogy még mindig jobban szeretem önmagam, mint embertársaimat. Alig várom, hogy jövőre ismét együtt lehessen a „nagy család", újra örülhessünk egymásnak és gyarapodhassunk. Többet nem tudok írni, nem is írhatok, csak annyit, hogy nagyon jó volt, legalábbis nekem. örülök, hogy mindezt leírhattam. Ibolya Nagy örömmel vettem részt a húsvéti Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencián Bad Hersfeldben, különösen azért, mert ez volt az első alkalom, hogy ilyenre elmentem. Az ott nyert élményeim csak arra buzdítanak, hogy jövőre is elmenjek. Nem hiszem, hogy külön, előre meghatározott várakozással érkeztem, így hát nem igen adódott alkalom a csalódásra, bár egyébként se lett volna okom rá. Maga a téma egész izgalmasnak ígérkezett: az öröm kérdése, ami már eleve megragadta figyelmemet. Számomra a következő két kérdés volt lényeges: 1. Miért olyan szerves része az öröm a keresztény hitnek? 2. Ha az öröm valóban annyira elválaszthatatlan hitünktől és annak alapvető „föltétele“, mi akadályozza, hogy ez életünkben sokszor nem jut kifejezésre? A fuldai dóm, ahol Szt. Bonifácius van eltemetve E két kérdésre, melyek találkozónk előtt is komolyan foglalkoztattak, már kialakult válaszaim voltak, annyiban legalábbis, hogy tudtam, milyen formát öltenének. A konferencia azonban sokkal mélyebben és részletesebben birkózott meg az öröm témájával, mint én ezt előre láthattam volna. De ez direkt jó is volt: megmutatta, hogy milyen sokoldalú kérdéssel nézünk szembe. A számos és változatos, az örömmel kapcsolatos kérdés, ami az előadások és beszélgetések során fölmerült, az egész konferencia hatáskörét kitágították a témát illetően. Igen érdekes volt végighallgatni a számomra ismeretlen tartalmú előadásokat, melyeknek a mondanivalójuk roppant tanulságosak és elgondolkoztatok voltak. Néhányszor azért nehéznek találtam a beszédek jelentőségét mindennapi életemhez fűzni, de talán nem ez volt a kimondott céljuk. Ez abból is eredhet, hogy ilyenkor úgy éreztem, hogy a lényegtől elpártoltunk és az alapvetőkről, amelyekről sejtem, hogy néhányunknak kevés fogalmunk van, ritka szó esett. Nem könnyű dolog mindenkinek az igényét tetszésük szerint kielégíteni, különösen akkor (és ez a a mi konferenciánkra számottevően vonatkozott), amikor az alaptudások ezen a téren óriási különbségeket képeznek. Mindamellett úgy látom, hogy a túlnyomó többség, ha nem is mindenki, megelégedetten hagyta el Bad Hersfeldet. Én közéjük tartoztam. A kis csoport-megbeszéléseket, amelyeken közelebbről megoszthattuk és megvizsgálhattuk a fölvetődő kérdéseket, komolyan értékeltem. Lehet, hogy a fiatalok itt érvényesültek leginkább (a nagyteremben, sajnos, nem igen nyitották ajkukat szóra), mert a kis „kör" személyesebb hangulatában, az egyszerűbb, de számukra fontos kérdéseikre esetleg válaszra tudtak találni. A barátságos légkör, az egymással való kapcsolatok megteremtése ugyancsak sokat jelentett. Ez a lelkűiét alkalmat nyújtott egymás megismerésére, majd véleményünk, érzelmeink kölcsönös megosztására is Ez a megnyílásunk a másikkal szemben utat enged Jézusnak, hogy őbenne egymást élő valóságnak felfedezzük és hogy közösen örüljünk. így fogjuk Őt Isten kegyelméből egyre jobban meglátni világunkban. Előre örülök a legközelebbi ifjúsági konferenciának! Pátkai Tamás Olvasta az Új Látóhatárban Petursson: Passiói énekek című nagyszabású művének ismertetését? Most megrendelheti a könyvet, az izlandi irodalom e remekművét, mely Ordass Lajos fordításában Petursson hazájában, Izlandban jelent meg, 233 oldal, Ízléses kötésben. Ára 20 német márka. Megrendelését a következő címre küldheti: Evang. Iratterjesztés/Terray Collettsgt. 43.11. N-Oslo 4, Norvégia
